A kiállítás a 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján vérbe fojtott ünnepnek állít emléket a múzeum kerítésén elhelyezett fényképekkel.
A kiállítás rendezésével – mondta köszöntőjében L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója – egyértelművé akartuk tenni, hogy a történelem nem ér véget mesterséges korszakhatároknál. A Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállítása 1990-ig öleli fel a nemzet történelmét.
L. Simon László (Fotó: MNM)
De az elmúlt három évtizedben is sok minden történt, ami méltó a nemzet emlékezetére, még akkor is, ha ezek az események olyan negatívak, mint a 2006-ban tapasztaltak.
Ezért elhatároztuk, hogy az állandó kiállítás megújításakor 2010-ig, az alkotmányos fordulatig bővítjük ki a kiállítást. 2006 ősze történelem, még ha velünk élő történelem is. Szereplői, a történelem letűnt figurái itt vannak, s aktívak a magyar közéletben, még ha ez utóbbit nehéz is elfogadni.
A főigazgató köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették e kiállítás megvalósulását, így a Magyar Nemzet szerkesztőségének, amely a 2006 őszén készült felvételeiből kordokumentum értékű fotókat, sőt: művészi képeket bocsátott a múzeum rendelkezésére. Ugyanezért köszönetet mondott az Index szerkesztőségének is, mely hasonlóan átadott az akkor készült anyagából, és végül e két szerkesztőség munkáiból válogatták ki azt a 35 fotót, amit a járókelők megnézhetnek. Remélve, hogy ez a szabadtéri kiállítás ráirányítja az emberek figyelmét arra, hogy a demokráciát közös felelősségünk megóvni, és hogy az itt sétáló fiatalok, turisták, külföldiek megértik, mi történt velünk 2006-ban.
(Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Toót-Holló Tamás, a Magyar Nemzet főszerkesztője a kiállítás társszervezőjeként köszöntőjében a képek által közvetített véres látványról beszélt, aminek borzalmait azért érdemes feleleveníteni, mert lassan úgy vesznek ködbe, mint az egyik kiváló fotón megörökített aluljáró ködösült el a könnygáztól. Annak a könnygáznak a szúrós kipárolgása még most is csípi a szemünket, miként az is, hogy ezeknek a rendőri osztagoknak a kivezénylői máig itt élnek köztünk.
Örülnének, ha mindent a feledés köde borítana, mint a képen a könnygázé.
De nem így van, a főszerkesztő büszke arra, hogy a Magyar Nemzet kiváló fotóriporterei ott voltak a véráztatta pesti utcákon, és tették a dolgukat. Ezek a képek most is élnek, a róluk sugárzó érzelmek még most is átütő erejűek.
Toót-Holló Tamás (Fotó: MNM)
Terápiás céllal érezzük át azt a fájdalmat, amit a képek szereplői éreztek – szólította fel a megnyitó közönségét Toót-Holló Tamás – még akkor is, ha ez a terápia még nem a gyógyulásról szól, és még nem a diagnózisról, hanem a kórelőzmények felderítéséről. A kiállítás címe arra utal, hogy 2006. október 23-án meggyalázták a hitünket, és mindezt egy demokrácia kulisszái között tehették meg.
Maguk a képek szereplői sem értették, hogyan történhetett ez. Nézzék a fotókat ilyen szemmel, látni az elképedést az arcokon. Olvassunk az arcvonásokról! Nekünk ez most fájdalmas kötelességünk, amit tizenöt év múltán is teljesítenünk kell. Az előző hasonlatra utalva: a kórelőzmények feltárásában idáig jutottunk. Vannak ilyen betegségek, amelyek ennyi idő múltán is gyötörnek még. De soha nem késő a helyes diagnózist felállítani és végre a gyógyulás útjára térni.
(Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter nyitotta meg a kiállítást. Beszédét azzal kezdte, hogy a napokban kettős évfordulóra emlékezünk, mert az 1956-os forradalom 50. évfordulója sajátos módon úgy ment végbe, hogy az maga is okot ad az emlékezésre. Elsősorban, természetesen arra emlékezünk, hogy 65 évvel ezelőtt az ország polgárai kellően bátrak voltak ahhoz, hogy létében a reménytelenséget hordozó, a világ akkori legerősebb katonai erejét képviselő szovjet birodalommal szemben felkeljenek, és fegyvert fogjanak a szabadságért.
És azt is tudjuk, hogy sokaknak egész életében csak az a 13 napnyi szabadság adatott meg, amely november 4-ig tartott. Ezért minden évforduló főhajtás előttük.
Ugyanakkor Magyarország történelmi szerencsétlensége a rendszerváltást követően, hogy az 56-os forradalom mind a 40., mind az 50. évfordulóján posztkommunista erők voltak hatalmon. Olyanokkal kellett az állami ünnepségeket végignézni, akik vagy tevékenyen részt vettek 1956 vérbe fojtásában, vagy ahhoz a párthoz csatlakoztak, annak vezetői voltak, amely hatalmának alapja mindvégig 56 vérbe fojtása volt. S ha ez még nem lett volna elég, 15 éve azt is megtapasztaltuk, hogy még az 1989-90-es rendszerváltás értékei sem szentek a számukra.
Gulyás Gergely (Fotó: MNM)
A rendőrség olyan erőszakot alkalmazott békés polgárokkal szemben, amelyre nemhogy a rendszerváltozás óta nem volt példa, de a puha diktatúrának nevezett 80-as években sem. Az a fellépés, amellyel azonosíthatatlan rendőrök gumilövedékkel a tömegbe lőttek, sokak szeme világát oltották ki, sokak életét tették tönkre, okoztak maradandó sérüléseket, zártak börtönbe több napra ártatlan embereket, nem csupán a tüntetésen résztvevő jogkövető állampolgárokat, hanem olyanokat is, akik az utcán rosszkor, rossz helyeken sétáltak.
Minderre emlékeznünk kell, mert arra figyelmeztet, hogy demokráciában is kerülhet veszélybe a jogállam, demokratikus módon választott kormány is megtehet ilyet a saját népével. Azóta pontosan tudjuk, hogy ha Magyarországon a jogállam veszélyeztetettségéről kell beszélni, akkor automatikusan a baloldalra, azon belül is a Gyurcsány-féle baloldalra kell gondolnunk.
(Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
Gyakran merült fel a napokban a kérdés, hogy van-e aktuálpolitikai vonatkozása a mostani emlékezésnek? Sőt: van-e aktuálpolitikai célja? Erre a kérdésre nem nekünk kell választ adnunk, hanem annak a baloldalnak, amely tizenöt év után sem tudott megszabadulni azoktól, akik nemcsak tönkretették az országot, de saját polgáraikra lövettek, azokat verték véresre. S azoknak kell válaszolniuk, akik bár nem voltak ott tizenöt éve, de azóta csatlakoztak hozzájuk és velük működnek szoros szövetségben. Azért, hogy erre emlékezzünk, és emlékeztessünk másokat is, nagyon fontos és hiánypótló a Magyar Nemzeti Múzeumnak ez a kiállítása. Köszönet érte a létrehozóinak és köszönet mindazoknak, akik akkor is, ma is kiállnak az igazság mellett! – zárta beszédét a miniszter.
A kiállítás egy hónapig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum kertjének kerítésén, majd több vidéki helyszínen is bemutatják, amihez mindkét szerkesztőség hozzájárult.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
