Február 14-én van Bálint napja, s ennek apropóján sokan a „szerelmesek napját” ünneplik.
„Szerelem” – micsoda megmagyarázhatatlan, mégis magával ragadó, felkavaró érzés. Amikor meglátjuk a másikban azt a csodát, azt a szépséget, amit a többiek nem vesznek észre. S amikor a másik fél viszonozza érzéseinket, az az Isten által embernek ajándékozott egyik legnagyobb földi boldogság.
Teremtőnk már az Édenben úgy látta jónak, hogy társat készít Ádámnak: neki valót, aki szeretni és segíteni fogja. „Ezt mondta az Úristen: nem jó az embernek egyedül lenni. Alkotok hozzáillő segítőtársat” (1.Mózes 2:18) – szól a bibliai beszámoló. Ádám a mellé rendelt nővel nagyon meg volt elégedve, szinte ujjongott: „Ez most már csontomból való csont, testemből való test”. Az első emberpár tehát házaspár lett, Isten így megalapította a házasság intézményét.
Manapság, amikor közel nyolcmilliárd ember él e Föld kerekségén, Ádám és Éva leszármazottai számára bizony már nem olyan egyértelmű a párválasztás. A „bőség zavara” állt be… Azonban Teremtőnk nem hagyott minket útmutatás nélkül e téren sem. A Biblia egyik könyve – a „Példabeszédek” – kimondottan bőséges tárháza az idevágó bölcs tanácsoknak: eligazítást ad a tekintetben, melyek a valódi emberi értékek, s mit tartsunk szem előtt társunk megválasztásakor.
Fotó: pixabay.com
De Pál apostol mély gondolatai is megszívlelendők: „…mivel mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mivel a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”. (2Korintus 4:18)
Ugye kedves hölgytársaim, nem csak a „láthatók”, a külsőségek alapján választjátok meg szerelmeteket? Természetesen a külső sem elhanyagolható, azonban az igazi férfit a belső tulajdonságai teszik valóban nemes emberré. Hölgyek, vegyétek észre, és becsüljétek egy férfi jóságát, szeretetét, Istenhitét, kedvességét, hűségét. Ezek a tulajdonságok tesznek egy embert értékessé, és egy párkapcsolatot boldoggá. A külsőségek nem tartanak örökké. Senki sem néz ki negyven évesen úgy, mint húsz évesen. Olyan férfiút keressetek, akinek jelleme van, lelki mélysége van. Az ilyen férfi tisztelni és szeretni fog akkor is, amikor a te ruhád mérete sem 36-os többé…
Mert mit is lehetne várni olyan kapcsolattól, amelyet csupán a külsőségek hoztak össze?
Ha csak szórakozásra választjátok egymást, és csak a szenvedély vezérel benneteket, akkor kapcsolatotok csak addig fog tartani, amíg „szórakoztatóak” vagytok egymás számára. Amint a külső jegyek megváltoznak, minden megszűnik, ami eddig összetartott benneteket. Ne tévesszétek össze a szenvedélyt a szeretettel! A szenvedély csupán erőteljes nemi vágyódás a másik ember iránt, s olybá tűnhet, hogy ez szerelem, de nem az. Meg kell tudni a kettőt különböztetni – habár nem könnyű…
A Bibliában, Sámuel 2. könyvében olvasható Amnón és Támár esete, mely okulásunkra lett feljegyezve. A történet lényege, hogy Amnón szenvedélyes vágyat táplált saját féltestvére, Támár iránt. Szenvedélyét nem megfékezni próbálta, hanem szabad utat engedett neki, és betegséget színlelve elérte, hogy Támár a szobájába menjen. Majd az alkalmat kihasználva, Amnón megerőszakolta féltestvérét. Megszerezte amit akart, de a következő pillanatban már mély megvetést és gyűlöletet érzett iránta, s kidobta őt az utcára. Megbecstelenítette, majd a legkisebb részvét nélkül porig alázta a lányt, akibe „szerelmes” volt. (2 Sámuel 13)
A szenvedély tehát nem szerelem és végképp nem szeretet. A szeretet állja az idő próbáját, a szenvedély nem. Milyen akkor a valódi szeretet? Hogy lehet felismerni? Van rá meghatározás? Van bizony! Pál apostol foglalta össze: „a szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1Korintusi levél 13:4-8)
Fotó: pixabay.com
Ha őszinték akarunk lenni magunkkal, akkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy vajon mi nők milyen üzeneteket közvetítünk a férfitársadalom felé megjelenésünkkel, viselkedésünkkel. Vajon öltözetünkkel visszafogottságot, ápoltságot és kifinomult stílust sugallunk, avagy szándékosan a szexuális kisugárzásunkra erősítünk rá a ruhadarabokkal, melyeket viselünk? Hölgyek, komolyan kell vennünk azt az erőteljes üzenetet, melyet ruházatunkkal a világ felé közvetítünk. Nincs ugyanis jogunk panaszkodni arra, hogy nem találunk komoly, mély érzésű, férjnek való társat, ha úgy öltözünk, mint az utcalányok. Pál apostol így emlékeztette az első századi keresztényeket: „nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?” (1Korintusi levél 3:16)
Mi, az új kor keresztényei vajon testre tapadó nadrággal, ultramini szoknyával és mély dekoltázzsal állítunk a bennünk lakó Szentléleknek templomot?
A kihívó, mindent felfedő ruhadarabokkal a férfiaknak csupán az alacsonyabb rendű érzelmeit pengetjük, az ösztöneikre hatunk, s csak egy dolgot üzenünk feléjük – ha beismerjük, ha nem – hogy könnyű prédák vagyunk. S ezzel az üzenettel olyan férfiakat vonzunk, akik másra, többre, nem is tartanak igényt!
Tény, hogy világunkban kisiklott az erkölcsi értékrend, de éppen ezért minden keresztény ember személyes küldetése, hogy az erkölcsi mércét újra magasra emelje. S itt talán érdemes felidézni a már szinte elfeledett tényállást: Teremtőnk rendelkezése szerint a szexualitás egyetlen helye a házasságon bévül van! És nem azért, hogy Isten nehezítse az életünket. Szó sincs róla! E megkötés éppen a mi érdekünkben született. Istenünk óvni szeretne minket e kitétellel.
Lányok, vajon hallgattok a titeket szerető, féltő Isten tanácsára, avagy egy találka és egy vacsora után odaadjátok magatokat a legújabb „barátotoknak”? Ennyit ér a testetek-lelketek? Egy szelet pizzát és egy kólát?
Vegyétek vissza önbecsüléseteket és méltóságotokat. Éljetek tudatosan, hittel, keressétek Istent, aki a Biblia által ezt üzeni nektek: „emlékezz meg Teremtődről ifjúságod idején…” (Prédikátor 12:3)
S ha senkitől nem kaptok ajándékot vagy kedves üzenetet Bálint napján, egy percig se keseregjetek. Vegyétek elő a Bibliát, s olvassátok! A Szentírás a Teremtőnk hozzánk írott „szerelmes levele” – melynél szebbet és igazabbat nem is kaphatnánk.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
