Mint ismeretes, Magyarországot sok bírálat érte migrációs politikája miatt. Nem sokkal a migrációs válság kirobbanása után tette ezt többek között Malin Björk, az Északi Zöld Baloldal – Egységes Európai Baloldal EP-képviselője, a LIBE, azaz az állampolgári jogokkal, valamint a bel- és igazságüggyel foglalkozó bizottság svéd tagja (azé a bizottságé, mely megszavazta a kvótareform-javaslatot, hogy évente akár egymillió gazdasági bevándorlót fogadjanak az unió területén).
A svéd politikusnő ezt megelőzően azt nyilatkozta: senki sem tekinthető illegális bevándorlónak, ezért az EU-nak fel kell függesztenie az illegális bevándorlók kitoloncolását, valamint a migrációval érintett nem európai országokból évente 200 ezer embert kellene befogadniuk a tagállamoknak.
Mint kifejtette, néhány ezer menekült magyarországi befogadása kifejezetten üdvözítő lenne az ország számára.
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy mostanra viszont a svédek odáig jutottak az „üdvözülés“ rögös útján, hogy a baloldali svéd miniszterelnök kénytelen volt elismerni, Svédországban kudarcba fulladt a migránsok integrációja, elszabadult a bűnözés és párhuzamos társadalmak alakultak ki. Mindebben nem maga a tény meglepő, azt rég tudjuk, voltak már jelei korábban is, csak épp nem volt tanácsos beszélni róla a magukat oly demokratikusnak valló, s a migránsok befogadását erőszakosan propagáló országokban.
Magdalena Andersson svéd miniszterelnök ezért egy sor olyan intézkedést kíván bevezetni, amivel hatékonyabban fel tudnak lépni a szervezett bűnözéssel szemben, s a svéd politikában szokatlanul őszinte kritikával illette a kialakult helyzetet, mondván, a skandináv államban a szélsőséges iszlamizmus és a szélsőjobboldal túl nagy teret kapott, s a Svédországon kívül születettek száma az elmúlt két évtizedben megduplázódott, a migránsok száma elérte a 2 milliót, vagyis a lakosság ötöde bevándorló hátterű.
„A társadalom nem elég erős, a rendőrség és a szociális szféra forrásai nem elegendőek” – tette hozzá a politikus.
Svédország, ahol idén parlamenti választásokat tartanak, szigorított bevándorlási politikáján, miután a 2015-ös migrációs válság idején lakosságarányosan több bevándorlót fogadtak be, mint bármely más uniós országban. Mostanra viszont más nyugat-európai uniós tagállamhoz képest szigorúbb bevándorláspolitikát alkalmaznak a svédek.
Utóbbit az is bizonyítja, hogy az Amnesty International többször is bírálta az országban bevezetett szigorításokat. Az NGO-k szerint az új migrációs politika tovább fékezi az integrációt és negatívan érinti a migránsok emberi jogait. Nos, ami az elsőt illeti, érthetetlen, miért fékezné az integrációt, ha jobban megválogatjuk, kit fogadunk be, hiszen épp ez lenne az integráció sikerének egyik alapja, a migránsok emberi jogaival kapcsolatban pedig csak szerényen jegyeznénk meg, hogy egy ország polgárainak is lennének jogai, például az emberhez méltó, biztonságos élethez való jog, amit a bűnözés, az erőszak elhatalmasodása, a terrorcselekmények alapjaiban ingatnak meg. S bármennyire is nemzetek felettiséget erőltetnek a globalizációt szorgalmazók, nem szabadna elfelejteni, hogy minden ország népe azért választja vezetőit, hogy elsősorban az ő érdekeiket tartsa szem előtt, s csak azután az idegenekét, ahogy tette ez a magyar kormány is, amire nem is maradt el a szavazók kétharmados válasza.
(NZS/Felvidék.ma/mandiner.hu)
