Pax Et Bonum – ez volt az idei csíksomlyói búcsúnak a jelszava. S aki ott járt, abban biztos, hogy azokban a napokban megjelent a béke és a jóság!
Két év szünet után egykori zarándokok és újak keltek útnak, több száz kilométereket maguk mögött hagyva, valami vágy, remény, hit, óhaja vitte őket a Csíksomlyói Szűzanyához. Meg az összetartozás megerősítése! Mert újra megbizonyosodunk róla, hogy kell a közösség, a találkozások, egymás kezét megszorítani, egymás szemébe nézve a barátságot, szeretetet kinyilvánítani, ha nem is szóban, de tekintetben, mosolyban.
Mindez ott, egy nagy-nagy közösségben, akár fent a nyeregben, akár a gyalogos fárasztó, de reményteljes gyalogos zarándoklatban.
Fotó: Facebook
„Mária segíts”! Ezrek ajkán szólt az ének, a vonaton, Csíkszereda utcáin, és minden utunkon.
A szigetszentmiklósi Misszió Tours most profi módon szervezte meg a 700 utazóval indult Boldogasszony Zarándokvonat minden részét.
A Rákóczi Szövetség is kinyilvánította, hogy értünk sokat megtesz, elsősorban a fiatalokért, kétszáz fiatalt utaztatott a vonaton, köztük Felvidék különböző tájairól közéleti embereket, ifjakat, akik itthon is teszik a dolgukat a közösségekért.
A Gubík László vezette Esterházy Akadémia növendékei is ott voltak, szintén a Felvidék tájairól.
A húsz résztvevőn kívül egyházi iskolák, egyesületek, képviseletei, az ipolybalogi Szent Korona énekkar tagjai és sokan mások utaztak együtt. A Kárpát-medencei résztvevőkön kívül a világ különböző tájairól is többen a vonatos utat választották.
Többen először jutottak el a Gyimesbe, az ezeréves határhoz, ahol a Rákóczi romvár melletti kápolnában, ill. a szabadtéri misén adtak hálát az Úrnak, a Csíksomlyói Máriának, ki-ki egyéni kegyelemért is imádkozva.
Az itt elhangzott szentbeszéd fő témája az anyai szerep volt, Mária, égi édesanyánk példája nyomán, mit jelent a nő, az édesanya, a férfi a család életében. Mi a szerepe az édesanyáknak ebben az elárvult világban.
A másnapi nagy élmény a szombati búcsú napja volt, amikor az 5-6 kilométeres útszakaszon, a velünk gyalogló egyházfők, Pálmai Árpád kántor énekével, imáival könnyítettük a fárasztó utat. S maga a látvány, ahogy a kissé meredek nyeregbe vonult a zarándokló tömeg szinte minden korosztályból, még babakocsikkal, pár hónapos csecsemőkkel is – lenyűgöző volt..
Fotó: Facebook
A Makovecz Imre által tervezett Hármashalom oltár, a több száz ezres tömeg, az egyházi és vidéki nemzeti színű zászlók, lélekben valóban kiemelte az embert a mindennapok gondjaiból.
Az Udvardi György veszprémi érsek által celebrált szentmise témája a mai világ borzalmait csillapító béke és jóság volt.
A zűrzavaros világ egyetlen gyógyítója a béke és jóság, amelyet magunkban kell előbb megteremteni, szeretettel, alázattal megélni, átadni, s ami majd kölcsönös lesz ezáltal.
A könyörgésben ez így hangzik: „Szűz Mária kérünk, ajándékozd nekünk a szeretet Lelkét is, hogy hathatósan ápoljuk egymás között azt a békét, amelyet Fiad hagyott ránk. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen”.
Visszatérve a nyeregből a Szűzanya csodatevő szobrához, a bazilikában is letehették a zarándokok bánatukat, kérelmüket.
Az utolsó napon a vonatos zarándokok Gyergyószentmiklós temploma előtt szabadtéri misén kapták meg a hosszú útra szóló áldást az egyházfőktől és a város polgármesterétől.
A vonatos zarándok út élménye az erdélyi nagyobb városok, (Kolozsvár, Marosvásárhely), a végcél állomásán (Gyergyószentmiklós) lévő városi vezetés, és a több száz erdélyi magyar fogadása, énekkel, imával, fúvós zenekarral – mindez felejthetetlen az utazók számára.
Köszönet, hála minden szervezőnek, s mindazoknak, akik vágyódtak erre az útra nemcsak kíváncsiságból, de valami belső kényszerből. Ki mit kapott az úton, de reméljük, hogy a vallási zarándokutak fő célja marad marad meg bennünk: megerősíteni hitünket, közelebb kerülni Istenhez.
S az egyik zarándokének sóhaja szerint is:
„Nem kérünk múlandó fényt és gazdagságot, hanem megtérésben hív állandóságot!”
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
