Petheő Attila, a Selye János Egyetem frissen doktorrá avatott tudományos munkatársa még 2019-es kutatása során bukkant rá Tárnok Gyula marcelházi lelkipásztor Szürke Könyvére. A dokumentumgyűjtemény kutathatóbbá és érthetőbbé teszi a két világháború közötti csehszlovákiai magyar reformátusság történetét.
Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Az egyháztörténet-írás története Magyarországon címmel kétnapos konferenciát szervezett, s tanulmánykötet megjelentetését tervezi.
A Felvidékről két kutató, a komáromi Selye János Egyetem tudományos munkatársai, Petheő Attila és Tömösközi Ferenc tartottak előadást. Utóbbi témája a szlovenszkói református egyház levéltári iratanyagának feltárása és kutatása volt. Erről ITT írtunk.
Tárnok Gyula lelkipásztorral és az általa írt Szürke Könyvvel Petheő Attila foglalkozott, és Miskolcon Tárnok Gyula szürke könyve – egy elfeledett dokumentumgyűjtemény a Felvidékről címmel tartott előadást.
Az eddig titkos könyv szerzője 1894-ben született Komáromban, majd orvostanhallgató lett Budapesten. Az első világháborúban harcolt a császári és királyi 83. gyalogezred kötelékében. 1930-ban választotta a marcelházi gyülekezet lelkészévé.
A gyülekezetben lelkészlakás-, majd iskolaépítésbe kezdett, felpezsdítette az életet. A templom megtelt, a hétközi bibliaórákon és a férfiaknak tartott gazdasági ismeretekkel foglalkozó órákon sokan vettek részt, ahogy az ifjúsági vasárnapi foglalkozásokon is.
1934-ben már óriási ünnepséget szervezett a templom tornya megépítésének 100. évfordulóján, ahol megjelent Balogh Elemér püspök és Soós Károly esperes is.
A marcelházi református iskola két tantermének és tanítói lakásának a befejezését és tatarozásának költségeit 1939-ben a magyar közoktatási miniszter által rendeletben kiutalt 5000 pengő segélyből fejezték be. Ebben az évben teológiai magántanári vizsgát tett.
Tárnok rendkívül aktív részese volt az egyházmegyei belmissziós munkának. Leánykonferencián adott elő, de tevékenyen részt vállalt az SZMKE marcelházi csoportjának megalakulásában is. Mesekönyveket adott ki, amelyek között voltak olyanok, amelyeket maga írt, de olyanok is, melyeket németből fordított és színdarabokat is írt. Társasjátékokat készített, amelyeket árusított is.
A Dunántúli Református Egyházkerület 1940. évi pápai közgyűlésének jegyzőkönyve szerint ő szállította át a dunántúli egyházkerület irattárát Pápára, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárába, ami így biztosan megmaradt az utókornak – mondta kutatásai nyomán Petheő Attila.
1944 végéig a marcelházi gyülekezetben szolgált, de ennek az évnek az őszén, egyelőre tisztázatlan okokból, de valószínűsíthetően a háborúból való kilépést támogató kijelentései miatt a komáromi Csillagerődbe szállították több lelkésszel és pappal együtt fogságba, ahonnan a rabokat leginkább a dachaui lágerbe vitték. Innen többedmagával Apor Vilmos püspöknek, a Győri Egyházmegye főpásztorának közbenjárására szabadult unokája elbeszélése szerint.
Korábbi munkásságával teljesen ellentétes a háború utáni szerepvállalása, amikor Győrben a Vasas Otthonban Lenin-emlékünnepélyt rendeztek. Itt a Szociáldemokrata Párt nevében Tárnok tartott előadást, majd szintén Győrben a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnökeként szólalt fel.
1947-ben már félreérthetetlenül bizonyságot kapunk az MTI híreiből, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter Tárnok Gyula református teológiatanárt, nyugalmazott alezredest szabadművelődési tanácsossá, a VI. fizetési osztályba nevezte ki.
A Szürke Könyv
Még 1939-ben az egyetemes konvent elnökségi tanácsa megbízta Tárnok Gyulát, hogy gyűjtsön össze a felvidéki egyházról és intézményeinek elmúlt húsz évéről adattárat. Összeállította a források jegyzékét, s számbavette, hogy melyik parókiákon lelhetők fel az egyes esperességek, a zsinatok, a konvent vagy az egyházkerületek iratanyagai.
A munka rendszeres levelezést és kutatást igényelt. Egy esztendő alatt három püspöki és kilenc esperesi hivatalban nézte át a levelezéseket. A mű, melyet Szürke Könyvnek nevezett el, nem került kiadásra.
A címválasztást maga a szerző indokolja a bevezetőjében, hiszen a fehér és a fekete ötvözéséből kapjuk a szürkét, ahogy a pozitív és negatív élmények az idő által semlegessé változnak.
Petheő Attila a Szürke Könyvének kéziratát kutatásának során 2019-ben a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárában találta meg. Mint kifejtette, a több mint 800 oldalas munka kiváló történeti áttekintést ad és 653 kordokumentumot tartalmaz, külön fejezetekben foglalja össze és tematizálja magát a korszakot. Ezáltal személynevekkel, iktatószámokkal és szövegmagyarázatokkal ellátva könnyen kutathatóvá tette ezt a korszakot.
Mint megtudhatjuk, a munka elkészítését Balogh Elemér püspök ihlette, aki arra figyelmeztette a szerzőt, hogy a nevek és az emlékek az évek múlásával el fognak veszni.
Teljes képet kapunk az egyházi életet érintő, illetve a magyar nemzetrészt sújtó döntésekkel kapcsolatos véleményekről. A forrásokban szó esik a hűségeskü kérdéséről, és ennek kapcsán arról, hogy milyen dilemmák elé állította ez a református papságot és tanítói kart.
Külön fejezetekben kitér a szlovák szervezkedésre, az egyházon belüli demokratikus rendezési kísérletekre. Ismerteti a szlovák társadalmi szövetségek és a sajtó szervezett lépéseit. Leírja az anyanyelv-államnyelv érvényesítése érdekében vívott harcokat, a vallástanítás és az egyházi közigazgatás nyelvét érintő jogtalan hatósági lépéseket.
„Nyíltan, forrásokkal igazolva beszél arról, hogy az egyház életét a belső bizalmatlanság és a bírálatok el nem fogadása nehezíti. Itt szól a kulturális és szociális élet szervezéséről is. A külső körülmények között a legerőteljesebb az állami szándéknak a bemutatása, amivel azon igyekeznek a hatóságok, hogy az egyház és a gyülekezetek vezetőit folyamatosan anyagi bizonytalanságban és fenyegetések között tartsák, ellehetetlenítsék. Természetesen nem megy el szó nélkül a főképpen a szórványterületeket érintő szektásítási kísérletek, de a magyar egyházak közti laza kapcsolatok és a hivatali apparátus kérdése mellett sem” – mondta Petheő Attila.
Tárnok ezzel a dokumentumgyűjteményével rendkívül sok olyan információt hagyott az utókorra, ami nélkül nehezebb lenne a korszak kutatása.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
