Szentgyörgyi Hugonnay Vilma néven született Nagytétényben 1847. szeptember 30-án, egy grófi család ötödik gyermekeként. Ő volt a Magyar Királyság első női orvosa, aki diplomát szerzett a Zürichi Orvosi Egyetemen és kiemelkedő alakja volt a magyarországi nőképzés ügyének.
A kis Vilma a szeretet hiányát korán megtapasztalta, mert tüdőbeteg édesanyja a fertőzés veszélyétől tartva naponta csak néhány percig láthatta gyermekeit. Vilmát házitanító oktatta, majd a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulójaként szerezte tanulmányi ismereteit. Akkoriban erről a szintről nem léphetett tovább egy nő sem Magyarországon. Tizennyolc évesen férjhez ment a nála húsz évvel idősebb Szilassy György földbirtokoshoz.
Hugonnai Vilma (Fotó: Wikipédia)
Rövid ideig Vasadon éltek, majd Pándra költöztek, ahol az ifjú feleség sokszor töltötte napjait magányosan. Unalmát enyhítendő szépirodalom helyett orvosi könyveket tanulmányozott, és gyógyította a körülötte élőket. Egy újsághirdetésből tudta meg, hogy a zürichi egyetem orvosi fakultásán nőket is képeznek, s külföldieket is felvesznek. Rögvest be is adta jelentkezését, tanulmányainak költségét – mivel férje a kártya szenvedélyének hódolva vagyonuknak már nyakára hágott – ékszerei eladásából teremtette elő. 1872-től lett az egyetem hallgatója. Svájcban szűkös körülmények közt élt, nevéből ekkor hagyta el a nemesi -y végződést és írta nevét Hugonnainak. 1879. február 3-án védte meg disszertációját, majd orvossá avatták. Az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet.
1880 februárjában tért haza. Diplomájának elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött. 1881. március 31-én letette a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát. 1882 májusában kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, de Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter – az érvényes törvényekre hivatkozva – elutasította a nosztrifikálást.
Hugonnai Vilma könyve (Fotó: Wikipédia)
Ekkor letette a szülésznői vizsgát, hogy praktizálhasson, és szülésznőként működött. Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott, és betegek sokaságát kezelte, hogy ebből tartsa fenn családját. Ebben az időben írta „A nők munkaköre” című tanulmányát. A nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást. Minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki célul. Több, nőknek szánt felvilágosító művet írt, mint A nőmozgalom Magyarországon című tanulmánya, 1907-ben jelent meg A nő mint háziorvos című munkája. A mű egy német könyv fordításán alapul, de saját gyakorlatának ismereteivel egészítette ki, elsősorban a női és gyermekbetegségek témájában, és kora egészségápolási kézikönyvének számított.
1887-ben férjhez ment Wartha Vincéhez, aki jeles vegyész, műegyetemi tanár volt. 1888-ban megszületett Vilma lányuk. Férje kérésére felhagyott szülésznői gyakorlatával, és elméleti kérdésekkel foglalkozott. Ezekben az években sem adta fel orvosi oklevelének elismertetése iránti igényét, ami ekkorra már az egész női társadalom problémájaként jelentkezett.
Hugonnai Vilma emléktáblája a VIII. kerületi Bíró Lajos utcában (Fotó: Wikipédia)
Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, illetve a nők képzésére összpontosult. Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének és a nők szellemi képzésének. Az Országos Nőképző Egyesületben hat évig tanította a betegápolást, a gyermekgondozást, a gyermekvédelmet és a ragályos betegségek ismereteit. A sajtóban, 1907 januárjában Kmetty Károly egyetemi tanárral folytatott vitát a nők jogegyenlőségéről.
Miután 1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy nők is jelentkezhetnek egyetemi képzésre, férje biztatására 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését. Ez 1897. május 14-én megtörtént, amikor ötvenévesen Budapesten (is) orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan végezhetett magángyakorlatot, elsősorban szegény nőbetegeket gyógyított, sokaktól honoráriumot sem fogadott el. Amikor kitört az első világháború, hatvanhét évesen elvégzett egy hadisebészeti, katonaorvosi tanfolyamot, részt vett a sebesültek ellátásában, és orvosnőket szervezett a vöröskeresztes hadikórházakban végzendő betegellátásra. Orvosi munkáját 1915-ben kitüntetéssel ismerték el.
Hugonnai Vilma sírja a Kerepesi úti temetőben (Fotó: Wikipédia)
A Nagy Háború ugyanis komolyan felvetette a nők egészségügyi tevékenységének a szükségességét is. Vilma doktorasszony tizennégy vidéki városban szervezett – női orvosi és betegápolói erővel – betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervezőmunkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, akik az ő oklevelének nosztrifikálása után nyertek diplomát magyar egyetemen. Hogy mekkora szükség is volt a női orvosok jelenlétére, azt az első világháború végül fájdalmasan igazolta vissza az egész ország számára.
Magánélete tragikusan alakult, 1908-ban, tüdővészben elveszítette egyetlen leányát, Vilmát, majd a férje is meghalt. Utolsó évei magányosan teltek.
Hugonnai Vilma, az első magyar doktornő, 1922. március 25-én halt meg Budapesten szívszélhűdés következtében. Hamvai a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban nyugszanak. Halálakor már több száz orvosnő gyógyított Magyarországon. Nevét Budapesten, Józsefvárosban a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája előtt tér és emléktábla, Nagytétényben iskola őrzi.
Emlékének Kertész Erzsébet, József Attila-díjas magyar írónő állított emléket a Vilma doktorasszony című könyvben.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék,ma)
