Az 1910-es ipolysági kanászversenyre emlékeztek a november 10-ei rendezvényen. Mint a szakmai találkozón elhangzott, igen értékes anyag gyűlt össze a több mint száztíz évvel ezelőtti esemény alkalmával.
Szitáló esőben az Ipolysági Művészeti Alapiskola homlokzatán elhelyezett Bartók Béla emléktáblájánál kezdődött a rendezvény.
Mint Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője, a rendezvény szervezője az emléktáblánál kifejtette: Bartók Béla amellett, hogy kitűnő zeneszerző és zongoravirtuóz, az egyik legnagyobb népzenegyűjtőnk is volt. Hont vármegye székhelyén 1910-ben végzett jelentősebb gyűjtőmunkát az akkor szervezett kanászverseny során.
Mint a megemlékezésen elhangzott, Bartók nem csupán magyar népdalokat gyűjtött, hanem számos szlovák népzenét is lejegyzett.
A kanászversennyel kapcsolatban Pálinkás Tibor megjegyezte, a város és a régió jelentős kulturális eseménye volt. A népi kultúra és értéke felkarolását célozta meg az esemény. A honti régióban ennek már megvoltak az előzményei, elég csak Pongrácz Lajos és Ipolyi Arnold munkásságára gondolnunk. E sorba illeszkedik a kanászverseny.
Bartók Béla a népi kultúránk egy szeletét gyűjtötte be a versenyen, ezzel megmentve az utókor számára
– jegyezte meg a felvezetőjében az intézményvezető.
Bartók a gyűjtőútjain lejegyzett népzenét beépítette a későbbi zeneszerzeményeibe is. Így honti népzene is megjelenik az egyes művekben.
Az emléktábla megkoszorúzása után dudaszó kíséretében vonultak át az emlékezők a 1910-es kanászversenynek is otthont adó egykori megyeháza termébe, ahol előadásokra került sor.
Elsőként Szabó Zoltán a duda zenetörténeti jelentőségéről, valamint a duda fajtáiról szólt. Mint elhangzott, már ötezer évvel ezelőtt ismerték a hangszert. Napjainkban főleg Nyugat- és Dél-Nyugat Európában, illetve a Kárpát-medencében és a Balkán környékén őshonos hangszer.
A hallgatóságot végigvezette a duda fejlődéstörténetén, bemutatva a fellelhető fajtáit is.
Dr. Hála József előadásában az ipolysági kanászversenyt vette górcső alá. Amint elhangzott:
Bartókot leginkább a duda improvizatív jellege fogta meg. Ez késztette arra is, hogy fonográffal felvegye a gyűjtést.
A tárgyalt évben Ipolyság mellett Nagymegyeren is járt, ahol szintén feljátszotta a dudamuzsikát. Az ipolysági hangfelvételek még ma is hallhatóak.
Az előadásokat élő dudaszóval illusztrálták, természetesen tülköt is megszólaltattak az egykori vármegyeházán.
A zenetörténeti jelentőségű eseményre 1910. november 13-án, vasárnap került sor Szokolyi Alajos, vármegyei levéltáros, egykori olimpiai bronzérmes atléta jóvoltából. A vármegyeháza udvarán 15 tülkös és dudás gyűlt össze. A verseny a vásártéren zajlott.
A kanászversenyt megelőzte egy átfogó néprajzi-gazdasági kiállítás, amely 1910 őszének elején valósult meg a jelenlegi városháza színháztermében. A tárlatanyagot Győrffy István, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi tárának munkatársa állította össze. Itt figyeltek fel a honti dudások játékára. Innen jött a kezdeményezés a verseny megszervezésére.
A zenetörténet mellett irodalmi lenyomata is van a nem mindennapi rendezvénynek. Móra Ferenc a Honti igricek című elbeszélésében állít emléket a neves alkalomnak.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
