Aranyosmarót történelmi központjának egyik jellegzetes épülete a Migazzi-kastély. A jelenleg művelődési házként és múzeumként szolgáló épület egyik jeles lakója volt Migazzi Vilmos, Bars vármegye főispánja, Aranyosmarót felvirágoztatója.
A Migazzi család a 18. század végén telepedett le Aranyosmaróton. A família jeles tagja volt Migazzi Kristóf Antal (1714–1803) váci püspök, későbbi bécsi bíboros, aki az 1770-es években az első földbirtokot vásárolta fel Aranyosmaróton.
A váli és sonnenthurmo gróf Migazzi Vilmos a svájci származású Migazzi család utolsó férfi leszármazottja volt. Édesapja Migazzi Rudolf Kristóf császári, királyi kamarás, aranyosmaróti birtokos, édesanyja Szent-Iványi Matild volt. Migazzi Vilmos 1830. február 26-án született Pozsonyban. 1853. március 29-én vette felességül Marczibányi Antóniát, akitől négy lánya született.
Vilmos az Aranyosmaróti birtokán élt. A politikai életbe már fiatal korában bekapcsolódott. Már 1861-ben tagja lett a magyar országgyűlésnek.
Mint főrendi tagot Bars megye főispánjává nevezték ki 1871-ben. A főispáni tisztséget négy éven át látta el.
Jeles érdemei voltak Aranyosmarót fejlesztésében. Főispánsága idején kezdődött el a falusias jellegű település átalakulása. Új, kőből épített épületek, paloták jelentek meg Aranyosmaróton. Szorgalmazta az ipar fejlesztését.
Szívügye volt a horgászat. Aranyosmarót környékén négy halastavat létesített. Országos viszonylatú horgászati szaklapot adott ki. Megalapította a Felső-magyarországi Horgászegyesületet. Elnöke lett a városszépítő egyletnek. Jelentősen támogatta a helyi egyházakat, a közlekedés fejlesztéséért is sokat tett.
A birtokán cukor- és sörgyárat létesített, gőzmalmot alapított. Szőnyeg- és textilgyártás elindítója volt a városban. A főispánsága alatt jött létre a kórház, amely az első ilyen egészségügyi intézmény volt Bars vármegyében. Tevékenyen részt vállalt a 19. század végén a vasúti közlekedés beindításában Aranyosmarót, Kistapolcsány és Érsekújvár között.
Főispánságát követően visszatért az országgyűlésbe, ahol a szabadelvű párt tagjaként több cikluson át képviselte az aranyosmaróti kerületet, majd 1884-től a főrendiházban tagja volt a közgazdasági bizottságnak.
Felessége, Antónia szintúgy sokat tett a közéletért. Megalapította a Bars vármegyei vöröskeresztet, árvaházat hozott létre a szegény és árva gyermekek részére. Társadalmi szerepvállalásáért Marczibányi Antónia Ferenc József császártól a Csillagkeresztes Rend kitüntetést vehette át.
Migazzi Vilmos 1896. augusztus 28-án Aranyosmaróton hunyt el. Az általa még 1886-ban a város határában megépült neoromán mauzóleumban helyezték örök nyugalomra felessége mellé. A mauzóleumot csodás park övezi.
Mint már írtuk, Migazzi Vilmosnak csupán lányai születtek. A hat leány közöl négy élte meg a felnőttkort. A négy lány a következő: Irma (1855–1923); Eugénia (1855–1924); Vilma (1864–1905); Antónia (1867–1945).
A legidősebb lányt, az aranyosmaróti Migazzi birtok örökösét, Irmát gróf Erdődy Imre vette nőül. Erdődynek Galgóc környékén voltak birtokai. Ugyancsak az övé volt a pöstényi gyógyfürdő, melyet az ipolysági származású Winterek béreltek és virágoztattak fel. Az egyik fürdőpavilont Migazzi Irma tiszteletére nevezték el Irmának.
Migazzi Eugénia a gímesi földbirtokos, gróf Forgách Károly felesége lett. Migazzi Vilma gróf Oberndorff Hugónak, a bajor király kamarásának felesége lett. Oberndorff tulajdonában volt a gyűgyi gyógyfürdő, ahol jelentős fejlesztéseket végzett. Münchenben és Egegen éltek felváltva. A legfiatalabb lány, Antónia báró Ambrózy István neje lett. A család később felvette az Abrózy – Migazzi nevet, így az utódai tovább örökítették a jeles svájci gyökerű família nevét.
Az aranyosmaróti városi múzeum új állandó tárlata a Migazzi család mindennapjait mutatja be. A kastélytól nem messze található a szebb napokat megélt megyeháza, ahol egykoron Migazzi Vilmos is dolgozott.
Forrás: Rod Migazzi, Podnitrianske múzeum v Nitre, 2023
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)