Január 11-én, a doni katasztrófa 82. évfordulóján ismét gyertyagyújtással emlékeztünk az egykori Párkányi járás 32 településének hősi halottaira. Az idei megemlékezésnek Bény község önkormányzata adott helyet a templomkertben, ahol az I. és a II. világháborúban elesett helyi hősök nevei vannak kőbe vésve.
A megemlékezés már második alkalommal a Felvidéki Doni Emléktúrával vette kezdetét, az oroszkai Military Historical múzeum Hagyományőrző Tagozatának szervezésében és a Memoriae Patrum Honismereti Társulás védnökségével. Az emléktúra a barti központi katonai emlékhelyről indult szombaton 12 órakor a magyar himnusz eléneklésével és a díszparancs felolvasásával, amelyet Gombos Tamás őrnagy, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének véderő-, katonai és légügyi helyettes attaséja ünnepélyesen átadott az emléktúra parancsnokának.
A túrán a hagyományőrzőkön kívül civil személyek is részt vettek. Voltak, akik a nagyapjuk emléke előtt tisztelegve, aki szintén a Don mellett halt hősi halált.
Mielőtt célba értek az emlékmenet részvevői, egy röpke pillanatra megálltak a bényi temetőben, ahol az ismeretlen magyar katona sírjánál díszlövéssel és koszorú elhelyezésével adóztak emlékének.
(Fotó: Herbácskó)
Az emlékmenet bényi templomkertbe való megérkezésekor a díszőrök elfoglalták helyüket és kezdetét vette az emlékezés.
Elsőként Juhász Gyula, a Honismereti Társulás alelnöke és a megemlékezés narrátora köszöntötte a jelenlévőket. Majd Horányi László Jászai Mari-díjas színművész, Sinka István Egy hang a szlovákokhoz című versével köszöntötte az emlékező gyülekezetet. Ezt követően Bény polgármestere, Herbácskó Anita köszöntötte a résztvevőket. Köszöntőjében emlékezett dédnagyapjára is, aki sosem tért haza a II. világháborúból.
(Fotó: Herbácskó)
Dr. Bíró Andor főtanácsos, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság igazgatója köszönte meg a szervezők munkáját és hangsúlyozta annak fontosságát, hogy
az utánunk következő generációk is emlékezzenek hőseinkre.
Illésfalvi Péter hadtörténész a Donhoz vezető út előzményeit, valamint a csata körülményeit vetítette képzeletben az emlékezők szeme elé, visszaemlékezését a bényi emléktáblákon olvasható nevekre építve. Az akkori Honvédségi Közlöny Személyügyi részének tanúsága szerint 1943-ban az alábbi bényi születésűek kaptak kitüntetést a keleti harctéren folytatott harctevékenységükért: Varga Ernő (1921, Mogyorós Mária) honvéd, Magyar Bronz Vitézségi Érem, Dávid Ferenc (1919, Sáfár Mária) honvéd, Magyar Bronz Vitézségi Érem, Takács Sándor (1920, Márton Julianna) tartalékos őrvezető, Magyar Kisezüst Vitézségi Érem, Rabina László (1920, Hugyek Mária) honvéd címzetes őrvezető, Magyar Bronz Vitézségi Érem, majd tizedesként Magyar Kisezüst Vitézségi Érem.
(Fotó: Herbácskó)
Egy bényi születésű hősi halott pedig, aki hiányzik az emlékműről: Virág Lajos (1923. 02. 08., Szkobeleván Katalin, apja V. Kázmér) honvéd, aki a 22/III. gyalog tábori pótzászlóalj nehézfegyverszázad katonájaként haslövést kapott, és a szerencsi hadikórházban halt meg műtét közben, 1944. november 14-én 1 óra 30 perckor. Még aznap eltemették Szerencsen.
Majd kérte a jelenlévő emlékezőket, hogy okuljunk a múltból, őrizzük a békét, hogy ne kerüljenek új táblák és újabb nevek az emlékműre.
Bréda Tivadar, a Memoriae Patrum Honismereti Társulás elnöke arról szólt a megemlékezésen, hogy az emlékezés az utódok kötelessége, és csak annak a nemzetnek van jövője, amely ha kell, megbocsájt, de soha nem felejt. Ezek a nevek, melyek a közel 12 méter hosszú molinón olvashatók, az egykori Párkányi járás 32 településének a hősei.
(Fotó: Herbácskó)
Őket akkor nem a vágóhídra küldték, ahogy azt velünk egykor tanították, ők a lelkük mélyén a hazájukért harcoltak, ők az 1938-as határrevíziót szerették volna megköszönni, és a Trianon gyalázatát végleg eltörölni, mivel tudták, mit jelent magyarnak lenni az elszakított területen.
Az elnök arra is kitért, hogy kötelességünk emlékezni a hadiözvegyekre és a hadiárvákra is, akik egész életükben viselték a fájdalmat, miközben a felnövekvő generációkat saját katonáik, apáik gyalázására tanította a kommunista rendszer.
Mindezzel tartozunk az ő emléküknek és tartozunk magunknak is! Majd végezetül megköszönte Bény község önkormányzatának, hogy helyet adott a megemlékezésnek, köszönetét fejezte ki a Hadtörténeti Intézet és Múzeum delegációjának, hogy jelenlétükkel és munkájukkal emelték a rendezvény színvonalát, valamint megköszönte az oroszkai Military Historical múzeumnak a második Felvidéki Doni Emléktúra szervezését, reményét kifejezve, hogy ennek most már hagyománya lesz.
(Fotó: Herbácskó)
A történelmi megemlékezés a Magyar takarodóval ért véget, majd a díszlövések után mindenki elhelyezhette az emlékezés gyertyáit, akár a kifeszített molinó vagy az emlékmű előtt.
A megemlékezést jelenlétükkel megtisztelték: Gombos Tamás őrnagy, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének véderő-, katonai és légügyi helyettes attaséja, Farkas Iván és Farkas Attila Nyitra megyei képviselők, dr. Bíró Andor főtanácsos, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság igazgatója, Illésfalvi Péter hadtörténész, Berta Csaba főhadnagy, a HIM szakreferense, valamint néhány közeli település polgármestere. Közreműködtek: Horányi László Jászai Mari-díjas színművész, ifj. Zsákovics László, valamint a Csemadok Bényi Alapszervezete mellett működő énekkar.
(Fotó: Herbácskó)
A következő megemlékezésnek, mely immár a nyolcadik lesz, Kéty község önkormányzata ad helyet 2026-ban.
Emlékezni és emlékeztetni kötelességünk!
BT/Felvidék.ma
