Franz Schubertről, a zseniális zeneszerzőről a mindennapok embere alig tud többet, mint hogy osztrák volt, számos dalt (helyesebben „Lied”-et) és zongoraművet írt, fiatalon meghalt, és rövid élete során is többnyire mások segítségére szorulva tengődött. Akik egy kicsivel többet tudnak róla, még hozzáteszik, hogy két nyarat Zselízen töltött, mint az Esterházy-család gyermekeinek zenetanára.
Őket követik a „jól értesültek”, akik – sajnos – számos megalapozatlan, szentimentális történettel fűszerezik a komponista egyébként sem unalmas élettörténetét. A leggyakrabban elhangzó csodás történetek többnyire a művekhez fűződnek. Ahol van egy öreg hársfa, ott esküsznek rá, hogy a zeneszerző igenis ott írta a Der Lindenbaum című dalát. (Tudjuk, hogy ez a dal az 1827-ben komponált D 911 Winterreise című dalciklus 5. tétele, és szövegírója Wilhelm Müller volt, tehát legfeljebb őt ihlette közvetlenül a vers írására egy bizonyos hársfa.)
A zselízi legendáknak sincs se vége, se hossza. El kell keserítenem azokat, akik úgy tudják, hogy itt született a Die schöne Müllerin (A szép molnárné/molnárleány), az Ave Maria, és hogy Esterházy Karolina szerelmes lett volna a zeneszerzőbe.
Többen is próbálkoztak azzal, hogy hiánytalanul jegyzékbe vegyék Franz Schubert műveit. Ez nem volt egyszerű munka, mert a zeneszerző igen rendetlenül kezelte kéziratait: olykor még a saját nevét és a komponálás időpontját sem tüntette föl.
A legalaposabban Otto Erich Deutsch (1883—1967) készítette el a Schubert-művek katalógusát. Azóta Deutsch nevének kezdőbetűjével jelezzük a művek sorszámát (D 1-től D 998ig). A zenetudós Zselízen is megfordult, és Ausztriában többször is fölkereste az Esterházy-család örököseit: az Auersperg Breuner-utódokat.
A zselízi Esterházy-kastély Szűcs László festményén
Ma már Zselízen Schubertnek komoly kultusza van. De nem volt ez mindig így. A világháborúk közötti időszak egyszerű embereinek nem mondott sokat a Schubert név. A világháborút követő sztálini időszakban pedig veszélyes lett volna a kastélyból külföldre száműzött grófi családról pozitívan nyilatkozni. A hatvanas években Kovács Károly, zselízi református lelkész vette a bátorságot, hogy kutassa Schubert zselízi éveit. Egy 190 oldalas, írógéppel írt kézirat lett munkája eredménye, amelyet azonban az egypártrendszer cenzorai nem engedtek megjelentetni. Valószínűleg azért, mert tudomásukra jutott, hogy a szerző lelkész. A kézirat egyik példánya sokáig a zselízi Schubert-múzeumban maradt, amelynek képanyagát Gaál Géza, zselízi fényképész készítette. A rendszerváltás után a kézirat váratlanul eltűnt, és rejtélyes körülmények közt került elő az egyik majdnem hiánytalan példánya: 1993-ban Gaál Géza fényképész és Mezőlaky Tibor nyugdíjas tanító a Schubert-emlékszobából kilépve a legközelebbi nyitott kukában egy zöldvászon-borítású, kéziratra lett figyelmes. Hazavitték, és ki szerették volna adatni, de a kiadók „alapos, jó munkának, mindazonáltal stilisztikailag, nyelvhelyesség és szerkesztés szempontjából kifogásolható anyagnak” ítélték a tanulmányt. Így került egy megbízólevél kíséretében hozzám (szerk. megj. Horváth Géza) 1995 októberében a kézirat; a képanyag hiányzó részeit Gaál Géza pótolta, és a kéziratból 2000-ben könyv lett (Horváth Géza: Franz Schubert Zselízen. Kovács Károly elveszettnek hitt kézirata alapján; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2000).
Persze, kezdő „schubertológusként” egyedül nem sokra mentem volna. A könyv nem jelenhetett volna meg Eckhardt Mária és Sapszon Ferenc hathatós szakmai segítsége nélkül. Sokat segített, hogy Zselízre látogatott Ernst Hilmar, a Nemzetközi Franz Schubert Intézet (IFSI) elnöke, aki fölvett az Intézet tagjai közé. Akkor már a tagnévsorban ott olvashattuk Zuzana Vitálová nevét, aki a hetvenes években Zselízen tanított zongorajátékot, és alaposan beleásta magát a Schubert-kutatásba. 1997-ben kiadott tanulmánykötete (Po stopách Franza Schuberta) Schubert születésének 200. évfordulója alkalmából jelent meg, és a zselízi Franz Schubert Vegyeskar jubileumi hangversenyén volt a bemutatója. A 90-es években látogatott „haza” Paul és Heinrich Auersperg-Breuner, a grófi család két, Ausztriában élő sarja, akik számos információval tudtak szolgálni a grófi családnak ajánlott, illetve a grófi család könyvtárában megmaradt Schubert-dokumentumokról. A legnagyobb munkát azonban minden kétséget kizáróan Hans Dieter Kiemle német zenetudós végezte, aki többször is felkereste Zselízt. Látva az akkor még düledező kastélyt, rávett néhány zselízi fiatalt, hogy közös erővel tisztítsák ki a kastély embermagasságú gyommal/gazzal/bozóttal benőtt átriumát. Az így szabaddá tett átriumba máris „beleálmodott” egy kamaraszínpadot egy 400 főt befogadó nézőtérrel. Németországba hazatérve létrehozott egy alapítványt a kastély megmentésére (Europäisches Komitee für Rettung und Erhalt des Schubert-Schlosses Zselíz). Az alapítvány több jótékonysági hangversenyt is szervezett. Sajnos, az így összegyűjtött pénz arra sem volt elegendő, hogy a kastélynak akár csak egyetlen helyiségét is renoválják, az alapítványt néhány év múlva fel kellett számolni.
Zselíz város önkormányzata az utóbbi években rengeteget tett a kastély felújításáért, ezért méltán bízhatunk abban, hogy Schubert szelleme fokozatosan visszaköltözik az ódon falak közé. A tájékozatlanság is szűnni látszik:
Franz Schubert neve már nem ismeretlen a zselíziek előtt. Az ő nevét viseli a park mellett vezető utca, a művészeti alapiskola, a város vegyeskara, a magyar alapiskola gyermekkara.
Schubert Zselízen komponált darabjának eredeti kottája
Zselízi művei
Egyre többen tudatosítják azt is, hogy nem légből kapott legendákkal kellene dicsekednünk, hanem – például – azzal, hogy Schubertet az itt hallott magyar(os) dallamok ihlették több műve megírására, hogy itt érzett legtöbb biztatást a négykezes zongoraművek komponálásához (mert ezeket eredményesen tudta hasznosítani a grófkisasszonyok zongoratanítására), hogy Zselízen töltött évei (1818 és 1824) alatt a tiszteletdíjának köszönhetően csökkent a barátaitól való anyagi függése.
Az alábbi felsorolás a művek eredeti (német) címeit tartalmazza. A műfaj-megnevezések között többször is olvashatjuk a „Lied” szót, ami ugyan szó szerinti fordításban valóban „dalt” jelent, mégsem az. Mondhatnánk „romantikus dal”-nak, de ezzel az a gond, hogy Schubert életében még nem létezett ez a művészettörténeti kategória. A klasszika és a romantika határát csak utólag, a XX. században vonták meg. A Liedet nevezhetnénk zongorakíséretes romantikus dalnak is, de minden esetben hozzá kell tennünk, hogy a Liedekben
– a zongora nem kísérőhangszer, hanem egyenrangú az énekszólammal;
– aki nem érti a szöveget, de ismeri a történetet, az is érti, miről énekelnek az érzelmek szélsőséges zenei kifejezése miatt.
A Lied valójában a programzene elődje. Néhány Lied-jét maga Schubert dolgozta át hangszeres formába. (A halál és a leányka vonósnégyes, a Pisztráng-ötös stb.)
A Zselízen szerzett művek jegyzékét Otto Erich Deutsch: Franz Schubert Thematisches Verzeichnis seiner Werke in chronologischer Folge (Bärenreiter, 2. Auflage, 2012) című, 2012-ben „frissített” tanulmánykötete alapján adjuk közre Otto Erich Deutsch, Hans Dieter Kiemle és Kovács Károly észrevételeit is feltüntetve.
D 366 Siebzehn Ländler für Klavier. Az egyik kéziratlap hátlapján ez olvasható: „Zeléz 1824 July”. Schubert 7 Ländlert Zselízen szerzett, a teljes művet 1824 novemberében fejezte be. (Deutsch)
D 524 Der Alpenjäger (Auf hohem Bergesrücken), op. 13, 3. Az 1. és a 3. változat elveszett; a 2. változat Auersperg-Breunner herceg birtokában volt utoljára. (Deutsch)
D 599 Vier Polonaisen für Klavier zu 4 Händen op. 75. O. E. Deutsch nem sorolja a Zselízen komponált művek közé, azonban a komponálás időpontját tekintve nyilván itt született a mű. Zselíz, 1818 júliusa. (Kiemle)
D 602 Trois Marches Héroiques für Klavier zu 4 Händen op. 27. Zselíz, 1818 vagy 1824. (Deutsch, Kiemle, Kovács)
D 617 Sonate in B für Klavier zu 4 Händen op. 30. Zselíz, 1818 nyarától őszéig (?). (Deutsch)
D 618 Deutscher in G mit zwei Trios und zwei Ländler in E für Klavier zu 4 Händen. Zselíz, 1818 nyarától őszéig (Deutsch)
D 618 A Polonaise in B für Klavier zu 4 Händen. (Vázlat) Nem jelent meg. A kézirat első lapján Schubert lejegyezte a Hortense Queen dallamát. A harmadik lapon egy triótöredék van, amely azonos az op. 75., No. 4et tartalmazó polonézzel (D 599). A negyedik lapon egy újabb polonéz van az op. 75., No. 2ből (D 599). Zselíz (?), 1818 júliusa. (Deutsch, Kovács)
D 619 Sing-Übungen. (Szöveg nélküli énekgyakorlatok szoprán és alt szólamra, számozott basszussal.) Schubert ezeket a gyakorlatokat két tanítványa, Mária (szoprán) és Karolina (alt) grófkisasszonyok számára írta. A mű kézirata Karolinánál volt. Zselíz, 1818 júliusa. (Deutsch)
D 620 Einsamkeit (Gib mir die Fülle der Einsamkeit). Lied Johann Mayrhofer szövegére. Schubert ezt a dalát megemlíti a Zselízről 1818. augusztus 3-án, barátainak írt levelében. (Feltételezhetjük, hogy Schubert Zselízen fejezte be a művet, és az egyes példányokon feltüntetett „1822 júniusa” időpontjelölés a félkész műre vonatkozik.) Zselíz, 1818 júliusa. (Deutsch)
D 621 Deutsches Requiem in g. Négyszólamú vegyeskar (SATB) + orgona. Szövegét Franz Seraphicus Schmid írta. Az első kiadás Ferdinand Schubertet nevezi meg szerzőként, aki ezt a művet (Trauermesse címmel) az árvaház aligazgatójának ajánlotta. Franz Schubert ezzel a művel akart bátyja anyagi helyzetén javítani. 1828-ban újra kiadták, immár Franz Schubert neve alatt. Zselíz, 1818 augusztusa. (Deutsch)
D 622 Der Blumenbrief. Lied Aloys Wilhelm Schreiber szövegére. Zselíz, 1818 augusztusa.
D 623 Das Marienbild. Lied Aloys Wilhelm Schreiber szövegére. Zselíz, 1818 augusztusa. (Deutsch)
D 624 Acht Variationen über ein französisches Lied in e für Klavier zu 4 Händen. Schubert ezt a művét Beethovennek dedikálta, de vitatható, hogy találkozott-e a két zeneszerző. A dal, amire a cím utal, a „Le bon Chevalier” kezdetű francia dal, amely 1817-ben jelent meg Lipcsében német szöveggel. Az eredeti dallamot (La Reine Hortense) Napóleon testvérének, Louis-nak a hitvese vagy Louis Drouet szerezte. Mindkét változat megvolt a zselízi kastély könyvtárában. Zselíz, 1818 szeptembere. (Deutsch, Kovács)
D 625 Sonate in f für Klavier. Hiányos. Három tételből áll, 1827-ben Walter Rehberg fejezte be. Zselíz, 1818 novembere. (Deutsch)
D 626 Blondel zu Marien. Lied. A költő ismeretlen. Az Esterházy Karolina birtokában volt kéziratban a mű esz-mollban szerepelt. Az első kiadásban, amely a költeményt Grillparzernek tulajdonítja, a hangnem c-moll. A Witteczek-gyűjteményhez tartozó kiadványban is c-moll a hangnem. Zselíz, 1818 szeptembere. (Deutsch)
D 627 Das Abendrot (Du heilig, glühend Abendrot!), op. post. 173, 6. Lied basszushangra, Aloys Wilhelm Schreiber szövegére. Egy kézirat Esterházy Karolina tulajdonában volt. O. E. Deutsch szerint (a basszuskulcs miatt) ezt a művet Schubert Esterházy János Károlynak írta. Zselíz, 1818 novembere. (Deutsch)
D 628 Sonett (Apollo, lebet noch dein hold Verlagen). Lied. Petrarca költeménye, August Wilhelm von Schlegel fordítása. O. E. Deutsch ezt a művet nem sorolja a Zselízen szerzettek közé, pedig a fordító neve elárulja, hogy az első két szonettet Schubert Zselízen, a harmadikat pedig már Bécsben komponálta. A D 628 és a D 629 jegyzékszámú szonettek szövegének fordítója August Wilhelm von Schlegel, mert valószínűleg ezt a fordítást találta meg a zselízi uradalom könyvtárában, a D 630 számúé pedig Johann Diederich Gries, amelyhez Bécsben jutott hozzá. Zselíz, 1818 novembere. (Kovács, Kiemle)
D 629 Sonett (Allein, nachdenklich). (Lásd a D 628hoz fűzött magyarázatot!) Zselíz, 1818 novembere. (Kovács, Kiemle)
D 733 Trois Marches für Klavier zu 4 Händen op. 51. Kovács Károly ezt a művet nem sorolja a Zselízen komponált művek közé, O. E. Deutsch és H. D. Kiemle igen. Kiemle magyaros (verbunkos) jellegzetességeket is felfedezni vél a műben. Zselíz, 1818 nyara, ősze. (Deutsch, Kiemle)
D 768 Wanderers Nachtlied (Über allen Gipfeln ist Ruh), op. 96, 3. Lied Johann Wolfgang von Goethe költeményére. Kovács Károly ezt a művet nem sorolja a Zselízen komponált művek közé, keletkezését 1823-ra teszi. O. E. Deutsch és H. D. Kiemle szerint ezt a művet Schubert Zselízen komponálta. Zselíz, 1818 júliusa. (Deutsch, Kiemle)
D 783 16 Deutsche und zwei Ecossaisen für Klavier op. 33. A művet 1823 januárjában és 1824 júliusában írta. Az egyik kéziraton ez olvasható: „Zeléz 1824 July”. Kovács Károly ezt a művet nem sorolja a Zselízen komponáltak közé. Zselíz, 1818 júliusa. (Deutsch)
D 812 Sonate in C für Klavier zu 4 Händen op. post. 140 („Grand Duo”). A gyanút, hogy ez a mű egy szimfónia vázlatának (is) készült, Robert Schumann is megerősítette. 1855-ben Josef Joachim átdolgozta zenekarra, és 1856-ban a hannoveri operaházban elő is adta. Zselíz, 1824 júniusa. (Deutsch)
D 813 Acht Variationen über ein eigenes Thema in As für Klavier zu 4 Händen op. 35. Schubert azt írja a bátyjának írt levélben (amelyet valamikor május 16. és július 18. között írt), hogy „komponáltam egy nagy szonátát és variációkat egy kitalált (saját) témára, mindkettőt 4 kézre”. Ugyanezt közli Moritz von Schwinddel is 1824 augusztusában. A levélben közöltek minden bizonnyal a D 812-re és a D 813-ra vonatkoztak. Zselíz, 1824 májusának végétől júliusának közepéig. (Deutsch)
D 814 Vier Ländler für Klavier zu 4 Händen. A mű kéziratának datálása: „Zeléz 1824 July”. Zselíz, 1824 júliusa. (Deutsch)
D 815 Gebet (Du Urquell aller Güte), op. post. 139. Kvartett (SATB) zongorakísérettel. A szövegét Friedrich de la Motte Fouqué írta. Ezt a művet akkor rendelte meg a grófné Schubertnél, amikor Schönstein báró Zselízen tartózkodott. Másnap a család együtt énekelte a kvartettet. A tenor szólamot Schönstein báró énekelte. Zselíz, 1824 szeptembere. (Deutsch)
D 816 Drei Ecossaisen für Klavier. Zselíz, 1824 szeptembere. (Deutsch)
D 817 „Ungarische Melodie” in h für Klavier. Schubert ezt a darabot a D 818 harmadik tételében (Allegretto) is feldolgozta. Zselíz, 1824. szeptember 2. (Deutsch)
D 818 Divertissement à l’hongroise in g für Klavier zu 4 Händen op. 54. Schubert ebben a kompozícióban feldolgozta az összes olyan magyar motívumot, amelyet a két zselízi ittléte alatt hallott. A harmadik tétel (Allegretto) a D 817 feldolgozása. Ezért a munkájáért Schubert 300 forintot kapott az Artaria kiadótól. (Schönstein báró szerint a divertimentó egyik témájául szolgáló magyar népdalt a kastély konyhájában egy konyhaleány énekelte; Schubert, miután felfigyelt rá, még sokáig dúdolta, majd lejegyezte a dallamot.) A művet a szerző Katharina von Lásznynak ajánlotta. Zselíz, 1824 ősze. (Kovács, Deutsch)
D 819 Six Grandes Marches für Klavier zu 4 Händen op. 40. Schubert a művet orvosának, dr. Bernhardtnak dedikálta. Az ötödik tétel később „Trauermarsch” (Gyászinduló) néven vált ismertté. Zselíz, 1818 vagy 1824. (Deutsch)
D 820 Sechs Deutsche für Klavier. A kézirat Esterházy Karolina tulajdonában maradt. Ez is azt bizonyítja, hogy ezt a művet Schubert Zselízen írta. Zselíz, 1824 októbere. (Deutsch)
D 821 Sonate in A für Arpeggione und Klavier. O. E. Deutsch nem sorolja a zselízi szerzemények közé. A korabeli zenetudomány nem ismeri az „arpeggione” kifejezést. Valószínűleg Schubert alkotása, és a hathúros, gitárhoz hasonlatos gitárcsellót vagy „guitarre d’amour”-t érti alatta. Nincs megbízható adatunk arról, hogy Zselízen íródott volna. ?, 1824 novembere. (Kovács, Kiemle)
Schubert Zselízen komponáld darabjának eredeti kottarészlete aláírással, dátummal
Esterházy János Károly grófnak ajánlott művek (az op. 8. dalai):
D 516 Sehnsucht (Der Lerche wolkennahe Lieder), op. 8, 2. Lied Johann Mayrhofer szövegére. (1816?)
D 539 Am Strome, op. 8, 4. Lied Johann Mayrhofer szövegére. 1817 márciusa.
D 586 Erlafsee, op. 8, 3. Lied Johann Mayrhofer szövegére. 1817 szeptembere.
D 702 Der Jüngling auf dem Hügel, op. 8, 1. Lied Heinrich Hüttenbrenner szüvegére. 1820 novembere.
Esterházy Karolinának ajánlott művek:
D 795 A Die schöne Müllerin, op. 25. 7., 8. és 9. dala: Ungeduld, Morgengruß, Des Müllers Blumen. 1823 októbere és novembere.
D 940 Fantasie in f für Klavier zu 4 Händen op. 103. 1828 januárjától áprilisáig.
Horváth Géza, Felvidék.ma
