A Magyar Szövetség komáromi szervezete péntek délután megemlékezést tartott a felvidéki magyarok kitelepítésének emlékére a Meghurcoltak emlékműve előtt. A megjelentek gyertyagyújtással emlékeztek meg a nemzetrészünket ért sérelmekről. A megemlékezésen közreműködött Presinszky Emma, a Selye János Gimnázium diákja.
Andruskó Imre, a párt városi és megyei képviselője, a Selye János Gimnázium igazgatója Duray Miklóst idézve megemlékezett a 80 évvel ezelőtt kihirdetett Kassai kormányprogramról – a nyers bosszú programjának nevezve azt. Emlékeztetett, a magyarok vesszőfutása már Trianonnal elkezdődött. Egy száz évvel ezelőtti gimnáziumi évkönyvre hivatkozva úgy fogalmazott, a felvidéki magyarok a saját eszközeikkel passzív ellenállással viseltettek a csehszlovák hatalommal szemben.
Andruskó Imre (Szalai Erika/Felvidék.ma)
Iván Tamás, a Magyar Szövetség komáromi szervezetének elnöke beszédében emlékeztetett, az április 5-én kihirdetett Kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektíven tette felelőssé az ország „felbomlasztásáért.” Ennek eredményeként a Beneš-dekrétumok tették lehetővé közmunkaszolgálatra való besorozásukat – mondta.
„Elindult a reszlovakizáció, melynek során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, és a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak közülük szlováknak” – jegyezte meg, majd a csehszlovák propaganda cinizmusára utalva hozzátette, hogy ők voltak azok a szlovákok, akiket az évszázadok alatt a magyar nyomás hatására elmagyarosítottak. „A gyakorlatban azonban jól tudjuk, hogy nem erről volt szó, hanem a felvidéki magyarok elnyomásáról és megfélemlítéséről” – fogalmazott.
Iván Tamás (Szalai Erika/Felvidék.ma)
Aki ennek ellenállt, arra a lakosságcsere várt. A csehszlovák kormány végül 1947. április 12-én megkezdte a nem „reszlovakizálódott” magyar nemzetiségűek deportálását Magyarországra. A kitelepítésekre és áttelepülésekre 1947 júliusa és 1948 nyara között került sor, amikor mintegy 110 ezer magyar nemzetiségűt kényszerítettek otthona elhagyására és ezzel szemben, nagyjából 73 ezer szlovák hagyta el Magyarországot, sorolta Iván Tamás.
„Tragédia, más szavakkal nem is lehet leírni, ami a felvidéki magyarsággal történt. Családokat szakítottak szét, életeket döntöttek romba. A legtöbben azt sem tudták, hogy mi lesz velük, mi fog történni, hová viszik őket” – emelte ki.
Presinszky Emma (Szalai Erika/Felvidék.ma)
A politikus azonban hangsúlyozta: ők mégis túlélték a lehetetlent és kitartottak. „Ez az a kiállás, amelyre mindannyiunknak nemcsak kötelességünk felnézni, de erőt kell belőle merítenünk. Tudatosítanunk kell, hogy felmenőink áldozata nem lehet hiábavaló. Ők már hatványozottan megtették kötelességüket a hazáért és nemzetünkért. Egy kérdés maradt csak, mi mihez kezdünk ezzel a hagyatékkal?” – kérdezte azt a pár embert, aki megjelent Komáromban a megemlékezésen.
Ezt követően mécseseket helyeztek el Gáspár Péter bazaltkocka-alapra helyezett, mészkő szobra előtt, melyet 1999-ben emeltek. A nyomasztó kőtömb súlyos terhe alatt görnyedő embereket ábrázoló emlékmű felett az „In memoriam 1944–1948″ felirat olvasható.
Az emlékmű egyszerre állít emléket a Dél-Szlovákiában egyébként magyar közigazgatás alatt végrehajtott holokauszt, az 1945–48 közötti, csehszlovák adminisztráció alatt folyt kitelepítések és a kommunisták 1948-as csehszlovákiai hatalomátvétele áldozatainak – fogalmaz a kozterkep.hu, Csuhai István által jegyzett szócikke.
Szalai Erika/Felvidék.ma
