Az új Szentatya, XIV. Leó pápa első szentmiséjét május 9-én mutatta be a Sixtus-kápolna oltáránál, a bíborosi kollégium tagjaival együtt. A zárt körű liturgián elhangzott homíliájában máris kirajzolódott pápaságának lelki irányvonala és alapvető üzenete.
A Romkat.ro nyomán – Bodó Márta fordításában – XIV. Leó pápa a Romano Pontifice alkalmával mondott első homíliájából részleteket közlünk.
„Új éneket énekelek az Úrnak, mert nagy csodát művelt.” És valóban, nemcsak velem, hanem mindannyiunkkal, bíboros testvéreim.
Miközben ma reggel ünnepelünk, arra hívlak benneteket, hogy ismerjétek fel a csodákat, amelyeket az Úr tett, az áldásokat, amelyeket az Úr továbbra is kiáraszt mindannyiunkra.
Péter szolgálatán keresztül arra hívtatok meg, hogy vigyem ezt a keresztet, és hogy áldásként kapjam ezt a szolgálatot. (…)
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Ezekkel a szavakkal Péter […] kifejezte azt az örökséget, amelyet az egyház az apostoli utódlás révén kétezer éven át megőrzött, elmélyített és továbbadott.
Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia: az egyetlen Megváltó, aki egyedül tárja fel az Atya arcát. Benne Isten […] közel és elérhetővé tegye magát […] végül a feltámadás után dicsőséges testében jelent meg tanítványainak. Így mutatta meg nekünk az emberi szentség modelljét, […] Péter válaszában mindkettőt megérti:
Isten ajándékát és az utat, amelyet követnie kell. Ez az üdvösség két elválaszthatatlan aspektusa, amelyet az egyházra bíztak.
Különös módon Isten az önök választása által elhívott engem az apostolok fejedelmének utódjául, és rám bízta ezt a kincset, hogy az ő segítségével hűséges kezelője legyek annak (vö. 1 Kor 4,2) az egyház egész misztikus teste érdekében. Azért tette ezt, hogy egyre teljesebbé váljon, mint egy hegyen álló város (vö. Jel 21,10), […] nem annyira struktúráinak pompája vagy épületeinek csodálatos volta révén, […] hanem inkább tagjainak szentsége által. (…)
Ma is sok olyan kontextus van, amelyben a keresztény hitet abszurdnak tartják, olyannak, ami a gyengéknek és az értelmetleneknek szól. […]
Ez olyan környezet, ahol nem könnyű hirdetni az evangéliumot és tanúságot tenni annak igazságáról, ahol a hívőket kigúnyolják, ellenzik, megvetik vagy a legjobb esetben is csak eltűrik és sajnálják. Mégis, éppen ezért ezek azok a helyek, ahol a missziós tevékenységünkre égető szükség van.
A hit hiánya gyakran tragikusan együtt jár az élet értelmének elvesztésével, az irgalmasság elhanyagolásával, az emberi méltóság megdöbbentő megsértésével, a család válságával és annyi más sebbel, amely társadalmunkat sújtja. (…)
Ezért fontos, hogy mi is Péterrel együtt ismételjük: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16).
Lényeges, hogy ezt mindenekelőtt az Úrral való személyes kapcsolatunkban, a megtérés mindennapi útjára való elköteleződésünkben tegyük.
Azután, hogy ezt egyházként tegyük, közösen megtapasztalva az Úrhoz való hűségünket és elvinni az örömhírt mindenkihez (vö. Lumen gentium, 1). (…)
Ezt mindenekelőtt magamnak mondom mint Péter utódjának, mivel megkezdem római püspöki küldetésemet, és Antiókhiai Szent Ignác jól ismert kifejezése szerint arra vagyok hivatott, hogy szeretetben elnököljek az egyetemes egyház felett (vö. Rómaiakhoz írt levél, Prológus). […]
Isten adja meg nekem ezt a kegyelmet, ma és mindig, Mária, az egyház anyja szerető közbenjárása által.
A Szentatya homíliája teljes terjedelemében ITT olvasható.
BN/Felvidék.ma/Romkat.ro
