A Szent Korona Kórus két alapítójával, Molnár Ottó karnaggyal és Czibulya Márk kóruselnökkel, valamint az énekkar másik szakmai vezetőjével, Pászti Károllyal beszélgettünk, az énekkar megalakulásának közelgő 30. jubileuma kapcsán.
Mikor és kinek a kezdeményezésére alakult meg a Szent Korona Kórus?
Molnár Ottó: A Szent Korona Kórus a Musica Sacra elkötelezett tolmácsolója, 1997-ben alakult. A 90-es évek elején az énekkar megalapítását Mons. Montskó Tibor pápai káplán szorgalmazta, aki egyben az énekkar szellemi atyja is volt.
Hogyan emlékeztek a kezdetekre, hiszen mindketten alapító tagjai vagytok
az énekkarnak?
Czibulya Márk: A karnagy inspiráló felhívására jómagam gimnazistaként csatlakoztam a kórushoz. A kezdeti motivációmat az érdeklődés és a zenei kíváncsiság vezérelte, ám ez az érdeklődés hamar elköteleződéssé, sőt elhivatottsággá nemesedett. A kezdeti időkben a kórus elsődleges fellépési lehetőségét a helyi és környékbeli templomok liturgikus-zenei szolgálata biztosította. Idővel azonban a kórus horizontja kitágult, és számos szomszédos országba is eljutott.
A próbák és az együtténeklés élménye fokozatosan a mindennapjaink szerves részévé vált, és nem csupán zenei, hanem személyes és intellektuális fejlődésünkben is meghatározó szerepet játszottak. Az énekkari lét egyaránt formálta, és mind a mai napig formálja világlátásunkat, lelkületünket és közösségi identitásunkat is.
Honnan ered a kórus névválasztása?
M. O.: Az énekkar a ma ismert nevén Csáky Zsolt alapító basszus énekes ötlete alapján Zselízen lépett először publikum elé. Bár a kórus már 2-3 évvel korábban is rendszeresen próbált, liturgikus- zenei szolgálatot látott el, és kisebb volumenű egyházzenei hangversenyeket is adott, a létezését 1997-től kezdve datáljuk.
A névválasztás abból a tényből táplálkozik, miszerint az énekkar működésének helyszínéül szolgáló Ipolybalog templomának tornyát 1464 óta a magyar Szent Korona másolata ékesíti, arra a történelmi tényre emlékezvén, hogy 1304 augusztusában az eredeti Szent Koronát Ipolybalog templomában őrizték.
Fotó: A Szent Korona Kórus archívuma
Milyen énekek, kórusművek szerepelnek a kórus repertoárjában?
M. O.: Hála Istennek – ha szabad ilyet mondanom – az énekkar „mindenevő”. A gregoriántól kezdve a barokk és klasszicista mesterek remekműveitől, a romantika kiemelkedő szerzőinek opusain át, egészen a 20. századi magyar kórusmuzsikáig, mindent szívesen ad elő. Így G. P. da Palestrina, William Byrd, J. S. Bach, Henry Purcell, W. A. Mozart, Gabriel Fauré, S. Rachmaninov, Mikuláš Schneider-Trnavský vagy Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és Daróci Bárdos Tamás művészete is igen népszerű a kórustagok körében.
Az énekkar annak a több évszázados közkincsnek, egyházi kórusirodalomnak ismert és kevésbé ismert darabjait, gyöngyszemeit is műsorára tűzi, melyeket a napi zenei élet, koncertélet esetleg marginalizál, vagy egyáltalán nem tart műsoron.
Fotó: A Szent Korona Kórus archívuma
A legutóbbi koncerteken a kórustagok között sok fiatal arcot is láttam. Ez azt jelenti, hogy nincs gond az utánpótlással? Vannak az énekkarban alapító tagok esetleg „idegenlégiósok” is?
M. O.: A kezdeti időkben a kórust főleg közép- és főiskolás diákok, tizenéves fiatalok alkották. Az elmúlt évek során az énekkar korfája nagyot változott. Az átlagéletkor 30-40 év, de a 17 és az 50 feletti énekes ugyanolyan elkötelezetten jár az énekkarba. Jó ideje áldásos jelenségként konstatálható, hogy szülő és gyermek együtt énekel a kórusban.
Lévén az énekkar nem főállású, fizetett énekesekből áll, a rendszeres munka a tagok részéről sok-sok lemondást igényel. Ez egy hozzáadott érték, mely az elért eredmények hitelességét nagyban növeli. A színtér, mely az énekesek részéről folyamatos egyeztetést igényel, egyrészt a család, másrészt a munkahely.
Sok esetben a háttérország, a család az a hely, mely – nagy áldozatot hozva, családi teendőket átvállalva – azt a szabad időkeretet, melyet a próbák és koncertek igényelnek, az énekes részére biztosítja. Ha a helyzet megkívánja, az énekkar vendégénekesekkel is szívesen dolgozik együtt. Azon alapító kórustársaimat, akik az énekkar életében a kezdeti időktől részt vesznek, külön elismerés, tisztelet és köszönet illeti.
Ők azok, akik a szakmai, lelki, közösségi jogfolytonosság elsődleges birtokosaiként az énekkar profilját és színvonalát a kezdetektől nagymértékben meghatározzák.
A megalakulása óta eltelt három évtized alatt a kórus nemcsak hazai, hanem számos külföldi fellépést, vendégszereplést is maga mögött tudhat. Hol mindenütt szerepelt?
C. M.: Az énekkar vendégszerepelt Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban, Csehországban, Olaszországban, Kárpátalján, Erdélyben, Belgiumban és Németországban.
Emlékezetes Budapesten a Szent István-bazilikában, Páduában, Rómában a Szent Péter-, a Szent Pál-, a Santa Maria Maggiore- és a lateráni bazilikában, a Pesti Vigadóban, a Debreceni Református Nagytemplomban, a Mátyás-templomban, Olmützben a Szent Móricz-székesegyházban, a kassai Szent Erzsébet-főszékesegyházban, Brünnben a Szent Péter és Pál- katedrálisban, a bécsi Stephansdomban, a budapesti Zeneakadémián, a pozsonyi Szent Márton-dómban, Vácott a Nagyboldogasszony-székesegyházban, Győrben a Nagyboldogasszony-székesegyházban, Székesfehérváron a városháza dísztermében, a veszprémi Hangvillában, a brüsszeli Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyházban, az Európai Parlament brüsszeli épületében, Szabadkán a Szent Teréz-székesegyházban, a krakkói Szent Szaniszló és Szent Vencel-székesegyházban, ismertebb nevén a waweli székesegyházban, a salzburgi dómban, a budapesti Nádor Teremben és Budapesten az Erkel Színházban történt vendégszereplés.
Fotó: A Szent Korona Kórus archívuma
Az énekkar több hazai és nemzetközi kórusversenyen vett részt. Milyen díjakban, elismerésekben részesült? Ezek közül melyikre a legbüszkébbek?
M. O.: Tény és való, hogy kórustársaim áldozata, alázata és elköteleződése, s a 3 évtizede tartó kemény munka hozományaként az énekkar munkájának fája sorra termi értékes gyümölcseit. Egy előadóművész estében a rendszeres visszacsatolás elsősorban a közönség részéről érkezik. Ám ahhoz, hogy a szakmai fejlődés iránya a helyes ösvényről ne térjen le, elengedhetetlen a vissza-visszatérő szakmai kontroll és megmérettetés.
Ezen alkalmak az előadót megerősítik, sok új és hasznos tudásanyaggal gazdagítják, valamint a szakmai kapcsolati tőkét is bővítik. Az elmúlt években az énekkar számos hazai és nemzetközi versenyen ért el szép eredményt, mely eredmények a felelősségre, a további szakmai alázatra és a példamutatásra kell, hogy ösztönözzék az énekkar tagjait. A mai instant világnak, a mai kor emberének példát kell, hogy mutasson arra, hogy a verejtékkel, szakmai igényességgel elvégzett munkának értéke és eredménye van.
C. M.: Az énekkar több hazai és nemzetközi kórusverseny díjazottja: 1999-ben a XI. Kodály Napokon, majd a 2001-es Námesztói Nemzetközi Kórusversenyen ezüstkoszorús minősítést ért el. 2002-ben a XII. Kodály Napokon aranykoszorús minősítés a zsűri dicséretével minősítést szerzett. 2003-ban Olmützben a XXXI. MUNDI CANTANT nemzetközi kórusversenyen aranykoszorús minősítést nyert egyházzene kategóriában. 2005-ben a XIII. Kodály Napokon aranykoszorús minősítést szerzett.
2014-ben ugyanitt aranykoszorús minősítés a zsűri dicséretével minősítést vehetett át a harmadik legmagasabb pontszámot elért kórusként. 2017-ben a Szlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok Országos Minősítő Versenyén a kórus munkáját a zsűri aranykoszorús minősítés diplomával értékelte, s az együttes a Veszprémi HANGVILLA különdíját is elnyerte. 2023-ban a XIX. Kodály Napokon aranykoszorús minősítés a zsűri dicséretével minősítést szerzett, valamint a legmagasabb pontszámot elérő kórus és az ATEMPO. sk zenei portál különdíját is elnyerte.
2012-ben az énekkar munkásságát Szent Korona Emlékéremmel jutalmazták. 2022. január 22-én, a magyar kultúra napján az énekkar abban a megtiszteltetésben részesült, miszerint a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége, a KÓTA a Szent Korona Kórusnak és vezetőinek, Czibulya Márk kóruselnöknek, a két művészeti vezetőnek, Molnár Ottó karnagynak, illetve Pászti Károly karnagynak KÓTA-díjat adományozott.
2022. szeptember 24-én a Kárpát-medencei Vitézi Rend az énekkar minden tagját a Magyarságért Érdeméremben részesítette. 2023. január 15-én a Hittel a Nemzetért Alapítvány, a Rákosszentmihályért Kulturális Egyesület és a Kovász Egyesület a Wass Albert születésének 115. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség keretén belül az énekkarnak Wass Albert-díjat adományozott.
2023. január 22-én, a magyar kultúra napján a Remény katolikus hetilap és a Dunaszerdahelyi Felsőoktatási Központ a kórusnak Remény-díjat adományozott.
Fotó: A Szent Korona Kórus archívuma
Bizonyára egy 30 fős énekkart nem könnyű összetartani, egyeztetni a próbák időpontját. Nem is szólva a csapat utaztatásáról. Milyen támogatásban részesül az énekkar?
C. M.: A kórus finanszírozási modellje több pilléren nyugszik, melyek közül a pályázati támogatások elsődleges szerepet töltenek be. Ezek közé tartoznak a szlovákiai Kisebbségi Kulturális Alap által nyújtott források, valamint a magyarországi Bethlen Gábor Alapítvány által biztosított pénzügyi eszközök, amelyek a kórus művészeti projektjeinek a megvalósítását lehetővé teszik.
Továbbá a kórus működéséhez Ipolybalog Önkormányzata mind anyagi, mind pedig infrastrukturális eszközökkel járul hozzá, ezzel is erősítve a kulturális identitás megőrzését és a helyi közösség művészeti értékeinek folyamatos patronálását.
Az énekkar karnagyaként hogyan éli meg a kórussal folytatott közös munkát?
Pászty Károly: Minden hiteles és elkötelezett karnagy álma, hogy egy olyan kórus élén állhasson, mely mind művészileg, mind szakmailag, de legfőképp emberileg felnőtt ahhoz, hogy egy komoly zeneszerző fontos üzenetekkel bíró kompozícióját – mellyel képes a közönségre mély hatást gyakorolni – teljes szívvel és lélekkel tolmácsoljon.
E közös élményt a Szent Korona Kórussal – mely kórus 2024-ben a felvidéki magyar kórusok országos minősítő versenyén, a galántai Kodály Napokon joggal nyerte el a legmagasabb pontszámot elért kórus díját – minden alkalommal meg tudom élni. Számomra minden egyes perc, melyet a kórussal töltök, lelki felüdülés, mennyei táplálék, a zenei eufória és katarzisélmény tökéletes harmóniája.
Olyan leírhatatlan pozitív erő forrása, mely a mindennapos, folytonosan zakatoló zajok és zörejek ártalmas felhangjait elfeledteti, megnyugtatja, felfrissíti a szellemet, s a földi lét szebbé tétele érdekében nemcsak bátorít, hanem új jövőbeli utakat is kijelöl.
A mindennapi munka során miként jutnak szerephez a szakmai, illetve a lelki, intellektuális tartalmak?
P. K.: A feladat egyszerű: egy kompozíciót mutass be úgy a közönségnek, hogy a művön keresztül az abban megfogalmazott üzenetek a hallgatóság felé évtizedeken, évszázadokon vagy évezredeken átnyúló átélésre és megértésre jussanak el. Ne önmagadat valósítsd meg, és ünnepeltesd mások művészetével, hanem vonulj háttérbe, s légy a darabok eszmeiségének, mondanivalójának hiteles közvetítője.
A kiművelt és önzetlen zenei intelligencia mindenfajta erőn túlmutat, mert ha az alázat és tisztelet a szakmai egoizmust nem gyűri le, az előadó csak egy felütés lesz a darab elején, több semmiképp.
Molnár Ottó karnagy a kezdetektől vezényli a kórust. Mi mindennel jár a karnagyi tisztség? Milyen követelményeknek kell megfelelnie?
M. O.: Az énekkar szakmai irányítását Pászti Károly kollégám mellett látom el, technikai működtetése Czibulya Márk kóruselnök érdeme. A karnagyi munka alapvetően zenei jellegű, ám ugyanakkor egy nagy adag emberismeretet, empátiát és szigort is igényel. Nyilván – ahogy az manapság egy általános kortünet – az időhiány okozta nehézségek az énekkar életében is megoldandó feladatnak, komoly kihívásnak számítanak.
Az a munkafolyamat, mely egy-egy műsor, egy-egy koncert szakmailag/művészileg és érzelmileg igényes megszületésének a záloga, nagyon precíz, tudatos tervezési, logisztikai, ütemezési háttérmunkát igényel. Bajtársaim motiválása szép kihívás, egyénre szabott feladat, mindenkit más módon, más eszközökkel kell támogatni, buzdítani.
Ám azt gondolom, hogy kórustársaim számára a legnagyobb felhajtó-, motiváló, kohéziós erő annak a lélektől lélekig ható, nonverbális formában testet öltő, szellemi, művészi, interperszonális tápláléknak (melyet a mai világ nagyon helytelenül és hiú módon sikerként aposztrofál) a megízlelése, melyet egy-egy koncert során előadó és közönség egyaránt nagy-nagy szeretettel fogyaszt, s mely táplálék – ahogy a fizikai táplálék is – az emberi létezés, az egyén lételméleti szempontjából nézve nélkülözhetetlen.
Kodály Zoltán szavaival: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”
Ezúton mondok köszönetet az énekkar valamennyi jelenlegi és korábbi tagjának és családtagjaiknak, hogy energiát és időt nem sajnálva hosszú évek óta szolgálják a művészet, a szellemi értékek és az értékteremtő szemléletmód ügyét!
Fotó: A Szent Korona Kórus archívuma
Mi minden szerepel a Szent Korona Kórus idei naptárában?
C. M.: Hála Istennek, az énekkar hosszú ideje elég színes és gazdag szakmai életet mondhat magáénak. Mint köztudott, Szent László magyar király 1095-ben Nyitrán hunyt el. Az énekkar július végén halálának 930. évfordulójához kapcsolódóan Nyitrán jubileumi hangverseny ad.
Augusztus 3-án a XIX. Szent Korona Ünnepen Ipolybalogon fog zenei szolgálatot teljesíteni. Szeptember közepén egy újabb, Szent László királyra emlékező koncertet ad, mégpedig Győrött. December első felében pedig egy adventi koncertkörutat tart, melynek során a tervek szerint Lipcsében és Drezdában is közönség elé lép. Aki az énekkar napi életét szeretné figyelemmel követni, a kórus Facebook-oldalán megteheti.
Mi az, amit nem kérdeztem, de fontosnak tartják elmondani?
P. K.: Ahhoz, hogy a választott üzenetek elérjenek a célközönséghez, az iskolákban szükséges lenne visszaállítani a művészetek oktatásának presztízsét. Hiszen a régmúlt tanulságainak fontosságát hiába próbáljuk megértetni, ha nem nő fel hozzá az értő publikum.
Sajnos a kontroll nélküli digitális kultúra és a túlságosan libertinista világnézet a modern társadalmak korábbi, egyszer már komoly zsinórmérték alapján megmérettetett emberi, civilizált gondolkodását sem segíti. Különösen akkor, ha az általános nihilizmus mind az egyén, mind a család, mind pedig a közösség alap-identitástudatainak (nemi, nemzeti, vallási) értékállóságát veszélyezteti.
Nyilván karnagyként az emberiség történetében csak sivár és szélfútta porszemek vagyunk, ám, ha már – a zene mérhetetlen erejét segítségül hívva – sok-sok, empátiával teli, tucatnyi virágpalántát ültettünk el, minden nap úgy térhetünk nyugovóra, hogy dolgunkat megtéve állíthatjuk, bizton lesz egy sziget, ahol e magvaknak és az abból kinövő újabb virágoknak köszönhetően minden zöldellni fog.
Bodzsár Gyula/Felvidék.ma
