A Kármelhegyi Boldogasszony ünnepét július 16-án üli a katolikus egyház. Az ünnep régi magyar elnevezése tájegységek szerint változó: Skapulárés Boldogasszony, Kármélus Boldogasszony, Kapullárés Boldogasszony.
Az ünnep a karmelita rend kiváltságos Mária-ünnepe, amelyet a jámborabb hívő közösség a magyar nyelvterületeken napjainkban is számontart.
A Szentírás több helyen megemlékezik a Kármel hegyről, ahol Illés próféta élt és védelmezte a hit tisztaságát (1Kir 17–19). Az egyházatyák a hegyet szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt Szűz Mária jelképének látták. Sok remete élt a hegyen, majd a 12. században rendet alapítottak itt azzal a céllal, hogy a Szűzanya oltalmában szemlélődő életmódot folytassanak. A tengerről felszálló felhőben (1Kir 18,44), mely Illés idejében a megmentő esőt hozta, a Szűzanya előképét látták. Így jött létre a karmelita rend.
Az ünnep eredete:
Stock Szent Simon a Kármelhegyi Boldogasszonyhoz fordult, hogy a Karmelita Rendet ne hagyja el, és anyai védelmének adja valamilyen különleges jelét.
Kármelhegyi Boldogasszony, ikon (Fotó: karmelita.esztergom)
Ennek az imának a hatására részesült abban a látomásban 1251. július 16-án Cambridge-ben, amikor a Szűzanya angyalok kíséretében átnyújtotta neki a skapulárét, a barna vállruhát, ezekkel a szavakkal:
„Fiam, fogadd rended e skapuláréját jeléül azoknak a különleges kiváltságoknak, melyeket én neked és a Kármel gyermekeinek megszereztem. Aki ebben a kegyelmi ruhában hal meg, az megmenekül az örök tűztől. Ez az üdvnek jele, védőruha a veszedelmekben, különleges béke és különleges védelem biztosítéka.”
Szent Simon örömmel vette át a skapulárét és azonnal gondoskodott elterjedéséről. A pápa ennek hatására újfent megerősítette a rendet. Ezután a Karmelita Rend gyorsan virágzásnak indult Európában. Mikor Stock Szent Simon 1265-ben meghalt, a fiatal szerzetes közösség már negyven kolostort és remeteséget számlált.
E kiváltságot később a rendtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, illetve annak éremváltozatát viseli és a Kármelhegyi Boldogasszony oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik.
Édesanyjuk, védasszonyuk ünnepét 1376-78-tól ülik a karmeliták. Pápai jóváhagyást az ünnep megtartására V. Sixtustól kaptak 1587-ben, majd az emléknapot XIII. Benedek 1726-ban kiterjesztette az egész egyházra.
Stettner Sebestyén: Stock Szent Simon átveszi a skapulárét, részlet, 1740 (Fotó: Wikipédia)
Ezzel függ össze a XXII. János pápától kiadott bulla sabbatina, amely abban a kiváltságban, illetőleg ígéretben részesíti mindazokat, akik az előírt követelményeket megtartják, és viselik a skapuláré jelképét, ahogy megszabadulnak az örök tűztől, a kárhozattól.
A skapuláré feladására csak karmelita szerzetes jogosult, felhatalmazásra azonban más pap is megteheti. A skapuláré jelképét viselik a társadalom minden rétegében. A Habsburg-ház tagjairól és Deák Ferencről is tudjuk, hogy volt karmelita vállruhájuk.
Magyarországon 1907-ben alakult meg a Jézus Isteni Szívéről Nevezett Karmelita Nővérek közössége, amikor Boldog Mária Terézia (1855–1938) alapító anya nyolc hónapot töltött az országban.
Ez alatt négy zárdát és gyermekotthont hozott létre. Később pár alkalommal még visszatért Budapestre.
Anyagból készült skapuláré és érem (Fotó: Berényi Kornélia)
A szerzetesrendek feloszlatásáig nyolc házban működtek karmelita nővérek. Napjainkban Budapest IV. kerületében, a Fóti út 35/b. szám alatt és Gyenesdiáson, a Darnay utca 15. szám alatt található meg a kolostoruk, ahol lelkigyakorlatokat tartanak, vendégeket fogadnak, óvodát és bölcsődét működtetnek, táborokat szerveznek és fiataloknak, családosoknak, időseknek, betegeknek segítenek.
Működik még több helyen karmelita közösség, köztük a Sarutlan Kármelita Nővérek Rendje Marosszentgyörgyön és Magyarszéken, a Kármelita Mindenszentekről Nevezett Közösség Esztergomban.
Forrás: katolikus.hu, mariaszazada.hu, karmelitanoverek.hu
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
