A szombati időjárási előrejelzések beigazolódtak. De az esős, nyirkos idő nem riasztotta vissza a nyitracsehi Jurta Látványtár törzsökös látogatóit, de szép számban megjelentek a történelmünk iránt érdeklődő, eddig ismeretlen, távolabbról érkező személyek is. Az ünnepség táltosrévüléssel kezdődött, amely bepillantást nyújtott a magyarság többévezredes őskultúrájába és felidézte, miként keresték és hívták segítségül őseink az égi Világ áldást biztosító erőit. A zsérei Földessy Laura, korhű öltözetben, sajátos hangjával és táncával, hitelesen előadta ennek ősrégi szertartásnak leglátványosabb mozzanatait. Utána pedig felcsendült a Zoboralja Himnusza, amelyet annak idején a Kormorán együttes komponált a térség magyar lakói részére.
Amint azt id. Csámpai Ottó a jurta fenntartója, bevezető gondolataiban elhangzott, a himnusz összesűrítve tartalmazza a térség történelmét; a négy turult a Zoborhegy ezredévi emlékművön, a piros rózsákkal beültetett gerencséri utcát és természetesen Huba vezért. Folytatva gondolatait, Csámpai Ottó kiemelte az ismert tézist, hogy a szobroknak sorsuk van.
A szobrokat megalkotják, felavatják, ünnepi alkalmakkor megkoszorúzzák és sajnos, vannak időszakok és ideológiák, amikor lerombolják őket. 1921-ben így rombolták le a Zoborhegyi Ezredévi Emlékművet, amelynek a maradványai itt vannak mellettünk.
Mindehhez hozzá kell tennünk azt a sóhajt, amit Ady Endre egyik versébenígy fogalmazott meg „mi mindig mindenről elkésünk.” Történt ugyanis, hogy készülvén a Honfoglalás ezeréves évfordulójára, nem készültek el időben az eltervezett emlékművek, köztük zoborhegyi sem. Így lett a 895-ös Honfoglalásból 896-os, ahogy az emlékmű jurta mellet felépített makettjén is látható.
Költői kérdésként felvetette, hogy miért nem kapott Huba vezér szobra nyilvános helyet a térség közterületén.
De mindjárt megadta a válasz is, amely ugyan nem egyszerű. De sajnos olyan korban élünk, amikor nemcsak az ellenségeink rombolják az elődeink által felállított szobrokat, hanem már a saját honfitársaink is.
Így tették tönkre a napokban Nagy Kálmán néhai huszárszázados által 1943-ban felállított emlékművet Rimaszombatban azzal az indokkal, hogy fel fogják újítani. Úgy újították fel, hogy előtte az egészet összetörték. Tehát, ha majd ez a feje tetejére állított világ újra szilárd, egyenes lábakon fog állni, talán a nyitracsehi Huba szobor is átkerült egy méltóbb közterületre.
Az ünnepi műsor további pontjaként egy vers hangzott el Gárdonyi Gézától. Gárdonyi bár regényíró volt, versírással is foglalkozott. Talán előre látva, hogy majd valamikor a hét vezér valamelyikének szobrot avatnak, az egyik versét ezeknek a vezéreknek szentelte. A szavaló már a legifjabb korosztályt képviselte, mert hiszen Csámpai Noémit Alsóbodokról, hétfőn a gímesi magyar iskola 8. osztályába lép.
Bár a szobor alkotója, Turi Török Tibor szobrászművész, nem tudott személyesen jelen lenni a szobor leleplezésénél, drámai gondolatokban gazdag hangüzenetet küldött, amelyben többek között kiemelte:
öröm számára, hogy alkotása Zoboralján is vigyázhassa a magyarságot.
Huba vezér szobrában igyekezett táltos-formavilággal ötvözni ősiségünket, hiszen mint szkíták, mi vagyunk a világ egyik kultúrnépe, a civilizáció megteremtője, melyet sikerült részben idegenszívű, pozíciókba került árulóknak kigyomlálni a nemzettudatból. A középkor csaknem leggazdagabb országából késsel szabdalt hazácska lett. Nemzetünk a beözönlő egyéb népek martalékaként pusztul, fogy.

Földessy László költő előadja újonnan írt költeményét Huba vezérről (Fotó: Csámpai Gabriella és Ochaba Tímea)
Ugyanakkor hozzátette: „ti itt vagytok, általatok fogódzót tudok fátumunk ellenében. Megsüvegelendő, hogy e nemzetféltéssel erőt adtok és utat mutattok a közömbösöknek, kiknek gyermekeiből, ha nem vigyázunk, vigyáztok, idegen népek fiai lesznek. Erők kívánok, egészséget, összetartást, mely utóbbi a legkevesebb bennünk. Gyakran, némi borúlátással 24-ik órát érzek. Igyekszem több mint 250 kárpát-hazai köztéri szoborral, balsorsú népemben a kitartást erősíteni és érzem, hogy nálatok az én csemetefám, tőzsökös, tölgyfa matuzsálemmé terebélyesedik.”
Hangüzenetét egy, Arany Jánostól vett idézettel zárta: „Rossz időket élünk, // Rossz csillagok járnak. // Isten óvja nagy csapástól // Mi magyar hazánkat!”
Turi Török Tibor szobrászművész hangüzenete után Beke Zoltán, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület tavaly megválasztott elnöke és Csámpai Ottó, a Jurta Látványtár vezetője együtt leleplezték Huba vezér szobrát, majd Beke Zoltán megtartotta ünnepi köszöntőjét. Beszédében több témára kitért, kezdve Huba vezér harci műveletére a térség birtokba vételénél, a 40 éves Zürichi Magyar Történelmi Egyesület tudatformáló szerepére és a magyar nemzet dicső múltját bizonyító tényekre, amelyek ösztönzésül szolgálhatnak ifjúságunk nevelésénél. Ünnepi beszéde teljes egészében itt olvasható.

A szoborállítás egyik háttérembere Kovács Antal a ZMTE elnökével Beke Zoltánnal (Fotó: Csámpai Gabriella és Ochaba Tímea)
A történelmi események felidézése után egy további fiatal tehetség, Gálik Dóra, aki ugyancsak a Gímesi Alapiskola magyar tagozatának tanulója, csodálatos fuvola-muzsikájával bűvölte el a közönséget. De amint a továbbiakban kiderült, a művészetből sosem elég. A Jurta Látványtár rendezvényeinek oszlopos tagja, a magát székelynek valló Földessy László költő a szobor felavatása alkalmából himnikus költeményt írt Huba vezérről, amelyet elő is adott. A költemény szövege itt található.
A felemelő és szívet melengető ünnepség a Szózat közös eléneklésével zárult.
Ochaba Tímea/Felvidék.ma