Hétszáz évvel ezelőtt, 1326. március 5-én Visegrádon született meg a későbbi I. (Nagy) Lajos királyunk. A középkorban az ő uralkodása alatt vált a Magyar Királyság Európa egyik legerősebb hatalmává. Egyszerre volt hódító hadvezér, lovagkirály és tragikus sorsú családfő.
Lajos I. (Anjou) Károly negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot. Az ifjú herceg hamar a házassági diplomácia eszközévé vált, amikor eljegyezték Károly morva őrgróf, a későbbi német-római császár lányával, Margittal. A házasság rövidre sikeredett, Margit fiatalon, utód nélkül hunyt el.
Lajos 1342-ben lépett trónra, s általa új korszak küszöbére ért a Magyar Királyság. Négy évtizedes uralkodása alatt az ország Európa egyik meghatározó hatalmává vált.
Hadjáratai az Adriától a Balkánig vitték a magyar zászlókat, 1370-től pedig a lengyel koronát is a fejére helyezték. A király személyét lovagi legendák övezték, kortársai körében ritka tekintélynek örvendett. Ezen sikerekért érdemelte ki a Nagy előnevet.
Amíg uralkodóként sikeresnek bizonyult, magánemberként több sorscsapást és kudarcot kellett elszenvednie.
Második feleségétől, a bosnyák király lányától, Kotromanić Erzsébettől sem született fia. Így az uralkodó kénytelen volt politikai megoldásokat keresni az öröklődés kérdésének megoldása érdekében. Mindeközben mindent megtett azért, hogy a hatalom a családján belül maradjon.
Erzsébet később három leánygyermeknek adott életet. Katalin, Mária, Hedvig hercegnők hamarosan keresett mennyasszonyok lettek. Katalin V. (Valois) Károly francia király kisebbik fiának jegyese lett. Mária leánya Luxenburgi Zsigmond felesége lett. Hedviget pedig a későbbi II. Ulászló lengyel király vette feleségül.
Politikai hatalma csúcsán született a mondás, miszerint a Magyar Királyság határait három tenger mosta.
Ugyanakkor sikertelenül igyekezett megszerezni a Nápolyi Királyság feletti fennhatóságot. Lajos volt az első magyar király, aki megküzdött a törökkel, ám az ő idejében még nem volt az oszmán hadsereg olyan erős, mint amilyenné a 15. és a 16. századra vált.
I. (Nagy) Lajos 1382-ben hunyt el. A magyar trónon lánya, Mária követte, a 20. században szentté avatott Hedvig pedig a Lengyel Királyság uralkodójává vált.
I. (Nagy) Lajos alakja ezért különösen emberi és különösen történelmi egyszerre. Uralkodása a magyar középkor egyik csúcspontja, ám családjának sorsa emlékeztet arra, milyen törékeny volt a hatalom, amelyet felépített. A 700. évforduló nemcsak egy nagy király emlékét idézi fel, hanem azt is, hogy a történelem fényes korszaka mögött gyakran személyes veszteségek és kimondatlan drámák húzódnak.
Forrás:
Csicsay Alajos: Királyok, fejedelmek, kormányzók; Dunaszerdahely, 2003.
rovart.sk
Pásztor Péter/Felvidék.ma
