Az uniós tagországok mezőgazdasági termékeinek és nem utolsósorban a fogyasztók egészségének védelmében már sokszor és sokan szót emeltek az Európát elárasztó ukrán termékek ellen. Az uniós vezetés azonban teljes mellszélességgel az ukránok mellett áll ki, bizonyítva ezzel, hogy a tagországok gazdáinak és fogyasztóinak védelmét egyáltalán nem tekintik prioritásnak, ezzel szemben kitartanak Ukrajna uniós csatlakozási folyamatának gyorsított lezavarása mellett, ami a helyzet ismeretében csak a probléma súlyosbodását eredményezné.
Ezt jól szemlélteti az európai piacot nagy mennyiségben elárasztó ukrán tojás esete, mely egyáltalán nem felel meg a szigorú uniós élelmiszer-egészségügyi követelményeknek.
Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, az EU megnyitotta agrárpiacait az ország előtt, számos ukrán agrártermék esetében felfüggesztették a vámokat és az importkvótákat, hogy a háború ellenére új exportlehetőségeket biztosítsanak a gazdaságnak.
Míg korábban viszonylag csekély szerepet játszott az európai kereskedelemben, az Európai Unióba érkező ukrán tojás mennyisége hatszorosára nőtt a háború kezdete óta, miközben a minősége nagyon komoly aggályokra ad okot.
Számtalan esetben mutatták ki tiltott állatgyógyászati készítmények maradványait, mikrobiológiai szennyezettséget, különösen gyakran fordulnak elő benne antibiotikum-maradványok.
Az uniós hatóságok vizsgálatai több ízben állapították meg a nitrofuránok antibiotikum-csoportjába tartozó anyagok egyik bomlástermékének jelenlétét, amelyeket korábban az állattartásban alkalmaztak bakteriális fertőzések kezelésére vagy növekedésserkentésre. Az EU-ban azonban az 1990-es évek közepe óta haszonállatok esetében tilos a használatuk.
A legtöbb bejelentés az Európai Unió belső piacának keleti határán lévő tagállamokból származik, nevezetesen Lengyelországból, Magyarországról és Szlovákiából.
Ezek korábban többször is hangot adtak az Ukrajnából érkező, ellenőrizetlen mezőgazdasági termékek miatti aggodalmuknak. Mondhatnánk, hogy Ursuláék azért maradnak közömbösek, mert őket nem érinti a probléma, viszont az ukrán agrárimport jelentős része ezeken az országokon keresztül jut be az EU-ba, s többek között a svéd és holland hatóságok is regisztráltak már ilyen eseteket.
Ami a fogyasztókat illeti, nem tudnak védekezni például azzal, hogy nem vásárolják meg az ukrán tojást, ugyanis nem lehet tudni, honnan származnak a tojások, sem azt, hogy milyen körülmények között állították elő őket. Miközben ugyanis az uniós gazdaságoknak komoly beruházással állatjólléti szempontból kedvezőbb rendszerekre kellett átállniuk, addig Ukrajnában ilyen megszorítás sincs.
Az exportügyletek gyakran Ukrajnán kívüli holdingokon keresztül valósulnak meg, miközben helyben elsősorban maga a termelés marad. Így fordulhat elő, hogy bár az uniós fogyasztók egy része elutasította a ketreces tartásból származó tojást, mégis éppen ilyen tojások kerülnek a piacra – jelölés és átláthatóság hiányában.
Azt viszont nem kell senkinek magyarázni, hogy a ketreces tartás ebben az esetben másodlagos szempont, az első helyen a fogyasztó egészségének kellene állnia, márpedig toxikológiai szempontból az említett nitrofuránok különösen veszélyesnek számítanak.
A szigorú uniós bürokrácia árnyékában tehát egyre időszerűbbé válik feltenni a kérdést, valójában mi a fontosabb, az európai piacokon forgalmazott termékek átláthatósága, a fogyasztók biztonsága, vagy az ukrán mezőgazdaság európai emberek egészsége árán történő támogatása?
NZS/Felvidék.ma
