Ez a füzet azokat az írásokat tartalmazza, amelyek spirituális hódolásként 2026 nagyhetében és húsvétján jelentek meg a Felvidék.ma, a kolozsvári Agnusradio.ro és a szerző magánoldalain. Arról, hogyan váltotta meg és változtatta át a Feltámadás Ura a via mala-kat, az egyéni rossz utakat via beata-vá, boldog és boldogító életutakká a via dolorosa belső passiója által… személyes vallomások e cikkek a személyes és a kozmikus minőségi, ontológiai fordulatról…
2026 nagyhetén, húsvétján a gyönyörűre csiszolt zsoltárdallamot és szöveget énekelte újra és újra a lelkem: ÚTAID, URAM, MUTASD MEG,/HOGY EL NE TÉVELYEDJEM. Először még nem értettem szívemnek ezt a makacs egyzsoltáros hangulatát, ragaszkodását Kálvinunknak és református hitünk népének kedves konfessziós énekéhez, a 25. zsoltár második versszakához. Majd lassanként, húsvét másnapjára kivilágos kivirradtra értelmet kapott ez is. Hiszen a zsoltárindító szavak lelki iránytűként állították szívemet célirányba:
SZÍVEMET HOZZÁD EMELEM/ÉS BENNED BÍZOM, URAM!
2026 nagyhetén, húsvétján azt a különös transzformációt, átváltozást éltem meg, amit eddig ilyen intenzív folyamatában még soha: a passió az egykori és egyszeri események részesévé tett bennem lejátszódó belső történetként. A jeruzsálemi bevonulás virágvasárnapjától a feltámadott Úr Jézus üresen hagyott sírboltjáig. Az égi-földi ragyogásig, amiben Urammá lett újra, és belső lélekhorizontomon fénylett föl a Hajnalcsillag a legszemélyesebben mindörökre. Nem tudom, miért e különös belső passió. Azt sem, hogy miért éppen most. (Talán ez lesz utolsó nagyhetem? Egyedül a lelkek Ura tudja).
Jó 25 éve tette feladatommá Ő, hogy megírjam és a Magyar Rádió Református adásában műsorba kínáljam fel passiójátékomat, ÁLDOTT LÉGY GYŐZTES ÁLDOZAT – Victor quiavictima címmel. És idén éppen 60 éve, egy malmői svéd templomban belső látomással átélt megtérésélményem után annyiszor, de legalább hatvanszor jártam végig a passió útját, éltem bele magamat a passió jeleneteibe, de így még soha. Eddig kívülről befele éltem bele magam annyira, amennyire emberileg lehet, a szenvedéstörténetbe. Most kívülről egészen belém költözött, amennyire lehet emberileg, s az enyémmé lett. És ez óriási, lényegi különbség.
Most állt össze bennem totális Szentlélek-rivaldafényben Urunk szenvedéstörténete, az üdvözítéstörténet nagy stációinak a legszemélyesebb üzenete és valósága: annak látomása, miként változtatta át Ő az emberi via mala-t, a rossz utat, az egyéni bukdácsolások, elbukások, kegyelmi talpra állítások legszemélyesebb útjait via beata-vá, boldog úttá – bennem.
Most éltem át enyémként az igaz istenbölcselet fogalmazását: PRO NOBIS – PRO ME! ÉRETTÜNK – ÉRTEM! Ő, Jézus fordította át a pusztulásba vezető széles utat az üdvösségre vezető keskeny úttá – javamra is. És tette ezt, Megváltó Uram az Ő via dolorosájával, szenvedésútjával, töviskoronás emberarcával, szenvedés, és emberi gyalázó indulatok, mérhetetlen igazságtalanságok közepette szótlan tűrésével, kitáguló, elcsodálkozó tisztaság szemeivel. Rácsodálkozva népére, a politikai és lelki hatalom úrhatnám percembereire, a Barabást szabadító mérhetetlen téves népítéletre, amikor világtörténeti érvénnyel megbukott a közönséges utcai filozófia: a nép szava Isten szava!
És szinte átzúdultak rajtam az átformáló VIA DOLOROSA súlyos pillanatai. Éjszaka és nappal belső szemeim előtt végtelenszer újrapörgő eseménysorokként arcok, bűn torzította és együttérzés könnyeivel megmosott arcok, a nincsen itt, mert feltámadott örömhírétől átragyogott női arcok, tanítványi Feltámadott-fürösztötte, boldogságpírban úszó arcok. Közöttük láttam magamat, állandó lélektérdeplésben, boldog leroskadásban, majd a mennyei kristálytenger-kristálytengely felé forduló Lélek-fény áztatta szívvel.
Átéltem: spirituális élménnyé, igenné és ámenné formálódik bennem a világtörténelem legnagyobb csodája: a via mala-t via beata-vá változtatja szent misztériumként a Via Dolorosa megszentelő és megszentelt gyötrelme, Megváltónk lábnyomában. Hirtelenséggel Árva Bethlen Kata naplójának sorai idéződtek fel emlékezetemben: ÉDES JÉZUS, TIÉD VAGYOK. NÉKED ÉLEK, NÉKED HALOK. LÉGY JÉZUSOM ÉLETEMBEN, LÉGY JÉZUSOM HALÁLOMBAN. LÉGY JÉZUSOM FELTÁMADÁSOMBAN. LÉGY JÉZUSOM AZ ÖRÖK ÉLETBEN. MINDÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ SZENT ATYÁD ELŐTT VALÓ ÖRVENDEZÉSEMBEN. ÁMEN.
Az itt következő írások ennek az ontológiai, égig érő, ég-ígérő (Széles Sándor) fordulatnak, szív mélyig hatoló intenzív hódolásnak a bizonyságai. Annak, hogyan formálta át a Feltámadott Úr Jézus, az én életemnek is Ura, szívemet az Ő szamarává, Cirénei Simonjává, Arimátiai Józsefévé. Gyalogjáró lelki metamorfózisban, újra élt első és végtelen metanoia-ban, megtéréssorozatban.
Mert nálam járt ezen a nagyhéten Lelke és Igéje sátorával, Nála jártam. Vele voltam 2026 nagyhetének és húsvétjának boldogító pillanataiban, amikor az idő horizontja, a szekundumok kitágultak tőlem-Hozzá személyes végtelenné.
Ebben a belső horizonttágulásban, végetlenre nyíló lelkületben és lelkesültségben, lélekvirágzásban fogantak spirituális vallomásaim, amelyek a Felvidék.ma online hasábjain és a kolozsvári Agnusradio.ro blog oldalán is megjelenhettek. Most zarándokutam örök „szuvenírjeiként” nyújtom át Testvéreimnek, Jézusban barátaimnak ezeket. Kálvinista lelki himnuszunk, a 25. zsoltár mellé még ezekkel a szép mai énekverssorokkal:
Szívem zeng a nagy csodáról,
Krisztusról, ki nálam járt.
Megtudtam, hogy énmiattam
Golgotán halt kínhalált.
Igen, én is zengek Róla
S térdre hullva áldom Őt,
Szentekkel majd együtt, Nála
A kristály-tenger előtt
Elveszett voltam, halál várt,
Bűnben éltem céltalan.
Boldogságot nem találtam,
Űztem bár, de hasztalan.
Igen, én is zengek Róla…
Összezúzott testem, lelkem
Elgyengült, s így bűnösen
Két kezébe roskadtam le,
S Néki adtam életem.
Igen, én is zengek Róla…
A gyűjtemény ITT és ITT érhető el.
BL/Felvidék.ma
