Amikor e sorokat lejegyzem, még mindig bennem vannak azok az érzések, gondolatok, élmények, melyeket papírra vetve talán nem tudnék átadni az olvasónak, azonban ezen élményekben részük lehetett azoknak a gyermekeknek, akik május 2-án részt vettek a Zempléni Egyházmegye hagyományos bibliaismereti vetélkedőjén Királyhelmecen.
Nem volt ez a vetélkedő más, mint ami az előző években lenni szokott. S bár több gyülekezet kapcsolódott be, mint az előző években, mégsem voltunk többen. Az alkalomra most is nagy izgalommal érkeztek a gyerekek, és délután ezúttal is megkönnyebbülve, kissé fellélegezve, és örömmel indulhattak haza.
Látszólag nem volt nagy eltérés az idei és a korábbi évek vetélkedői között, azonban én mégis úgy vélem, hogy idén kissé más volt, mint ahogyan lenni szokott. Köszönhető ez talán a vetélkedőre készülő gyerekeknek, az érkező csoportoknak, vagy talán az elért eredményeknek; őszintén szólva nem tudom, de mégis a vetélkedő soha nem ugyanolyan, mint az előző évben. Gondolom, ezt nem csupán én érzem így, de hasonlóképpen gondolják a gyülekezeti csoportokat a vetélkedőre készítő lelkészek és azok a gyerekek is, akik „rendszeresen” részt vesznek az alkalmakon.
Az idei évben József története volt a téma, amit kissé könnyűnek is gondoltunk. Azonban már a felkészülés során, valamint a vetélkedő első részét képező teszt összeállításakor bebizonyosodott, hogy van mit kérdezni, vannak e történetben is apró részletek, kapcsolatok, párbeszédek, számok, nevek, névjelentések, amik bizony könnyen elkerülhetik a készülő gyermekek figyelmét. Ezt gondoltuk, de a vetélkedő bebizonyította, hogy tévedtünk.
Az elért eredmények összesítésekor nyilvánvalóvá vált, hogy az idei esztendőben különösen is felkészült gyerekek érkeztek, és bizony voltak, akiket csak nagyon nehezen tudtunk volna „megfogni” és olyat kérdezni József történetéből, amire ne tudtak volna válaszolni. Sőt olyan is volt, aki a szóbeli résznél, amikor már saját szavaikkal kellett elmondani a csoportoknak József életének egy szakaszát, szinte szó szerint idézte a történetet. Ezek után talán már említenem sem kell, hogy az úgyszintén megtanult aranymondások idézése, vagy az előre kiadott és megtanult énekek éneklése már gyerekjátéknak tűnt. Legalábbis a vetélkedő végére ez volt a meglátásom.
Azonban mialatt elgondolkodtam a több hétig tartó felkészülésen, a bibliai történetek, aranyigék, énekek tanulásán, rádöbbentem, hogy ez bizony nem is olyan könnyű, nem is annyira gyerekjáték, sőt egyenesen dicséretreméltó. De a készülésnek, tanulásnak meg is lett az eredménye, hiszen az elért pontszámok alapján nagyon szoros sorrend alakult ki a helyezéseket illetően.
Az első kategóriában (4-6. osztályosok) az első helyet megosztva a kisgéresi és a ladmóci, a második helyet a királyhelmeci, a harmadik helyet az imregi csoport szerezte, de az örösi és szőlőskei gyülekezetek csoportjai is csupán egy-két ponttal csúsztak le a „dobogóról”. A második kategóriában (7-9. osztályosok) még ennél is szorosabban alakult a végső sorrend: az első helyen a kisgéresi, a második helyen megosztva a királyhelmeci és a szomotori, a harmadik helyen – ugyancsak megosztva – a bodrogszentesi és ágcsernyői gyülekezetek csoportjai végeztek.
Az áhítattal kezdődő tudáspróbára, vetélkedőre, vagy éppen versengésre érkeztek a különböző gyülekezetek csoportjai, azonban a vetélkedő komolyságát igyekeztünk elvenni az énektanulással, a közös ebéddel, ill. a József életéről szóló film megtekintésével, bár ez utóbbiba is belecsempésztünk egy kis játékot, egy kis vetélkedőt. A mesefilm megtekintése után ugyanis arra kellett a gyerekeknek választ adniuk, hogy miben tér el a vetített film attól, amit tanultak, vagyis a bibliai József történetétől. Nagy volt a jelentkezés, versengés itt is, és egymás után sorolták az apróbbnál apróbb részleteket, eltéréseket, különbözőségeket, ami ugyancsak azt bizonyította, hogy nagyon ismerik az Egyiptomba került József életét.
Reményeink szerint a vetélkedőre készülő gyermekek – amellett, hogy nagyon pontosan megtanulták József történetét – meglátták és felismerték azt is, hogy az Úr még a legnehezebb helyzetekben is Józseffel volt, és még az emberi gonoszságot is beépítette abba, hogy választott népét megtartsa. Vagyis nemcsak ismeretekben és élményekben, hanem lelkiekben is gazdagodtak mindazok, akik készültek és részt vettek a bibliaismereti vetélkedőn.
Molnár István, lelkész
Felvidék Ma
