Immár ötödik alkalommal vettünk részt az elmúlt négy esztendő során a sümegi Sarlós Boldogasszony-kegytemplom főbúcsúján, melyet a Hétfájdalmú Szűzanya napja, vagyis szeptember 15-e körüli vasárnapon tartanak.
Idén részben kerékpárral tettük meg az utat, ez alkalommal csak oda úton, visszafele ugyanis vonattal jöttünk. Szombat reggel nyolckor indultunk Zabosból, Dunacsúnyon, Rajkán, Mosonmagyaróváron, Jánossomorján, Bősárkányon át Csornáig. Itt egy jó félórás pihenőt tartottunk, majd Szilben beköszöntöttünk és csaknem 85 km után áldást kértünk a bennünket immár negyedszer fogadó Ács Lajos szili kanonok plébánostól. Közben elromlott az idő, vihar, lehűlés és villámlás érkezett.
Már láttuk, hogy a 42 km-re fekvő Celldömölköt, aznapi célállomásunkat este kilencig nem érjük el. Hála Istennek, gyorsan jobbra fordult az idő, rövid időre még a napocska is kisütött, szárítkozhattunk hát az elázás után.
Szentségi áldás a körmenet után a Sarlós Boldogasszony kegytemplom (Fotó: Zilizi Kristóf)
Lassan sötétedett, mire elértük Kenyerit, azt a települést, ahol azon a szombati napon citerás találkozó zajlott.
Továbbhaladva éppen tízet ütött a kiscelli templom tornyában a harang, amikor Kirner Antal Zoltán partiumi születésű celldömölki plébános fogadott minket. Szállásunk a plébánián volt, amely hatalmas épület, éppen felújítás alatt áll, korábban bencés kolostor volt.
Reggel, kipihenve magunkat, újult erővel nekivágtunk a hátralévő 38 kilométeres távnak Sümegig. Félúton Jánosházán álltunk meg, ahol Bodorkós Imre plébános, korábbi vendéglátónk, szállásadónk éppen elkezdte szentmiséjét, melyet a Mária Rádió élőben közvetített.
Negyed tízkor indultunk tovább Sümegre. Sümeg előtt valahogy nehezebben haladtunk, szél is fújt, az is lassította az előrehaladást, emelkedő is nehezítette a dolgunkat. Egy fertályóra késéssel még a homília elejére sikerül megérkezni. Szentbeszédet Fazekas Zoltán Márton OPraem., az új csornai premontrei apát mondott.
Mit üzen nekünk a Hétfájdalmú Szűzanya ünnepe? – tette fel a kérdést az apát. Azt, hogy az anyaság, az anyai szerep örvendetes, fájdalmas és egyben dicsőséges is.
A szentmise celebrálásában részt vett Reisz Pál OFM atya, a sümegi ferences templom és kolostor rendfőnöke, az esztergomi ferences gimnázium korábbi igazgatója; a délvidéki Óbecséről származó, tavaly áldozópappá szentelt ferences szerzetes, Bárány Ottó OFM is, aki nemrég került az anyaországba Zágrábból, továbbá a kárpátaljai, egy hónapig lelkigyakorlaton ittlévő, idén július 9-én Majnek Antal munkácsi megyéspüspök által Huszton diakónussá szentelt Vári Tibor diakónus.
A szentmise után körmenet volt a városban, az Urunk Mennybemenetele-plébániatemplom, majd a református-evangélikus templom felé.
Visszaérve éppen délre szentségi hódolat, ünnepélyes áldás, majd a déli mise következett, melyet szokásosan Barsi Balázs OFM, korábbi ferences rendfőnök szolgált.
A sümegi várban (Fotó: Zilizi Kristóf)
A mise utáni ünnepélyes refektóriumi ebédre invitált bennünket a régi kedves ismerős, Pál atya, amit ezúton is köszönünk neki. Ebéd közben sikerült többet beszélgetni a már említett Vári Tibor diakónussal és Bárány Ottó szerzetessel.
Hazafelé ezúttal vonaton tettük meg a zarándokutat. Hogy mégis kicsit kerekezzünk ezúttal is, eltekertünk Zalagyömörőig, ami Sümegtől megközelítőleg nyolc kilométerre van, onnan pedig ukki, zalaszentiváni, szombathelyi, csornai és hegyeshalmi átszállással, csaknem hat óra alatt érkeztünk meg, este tízre, Rajkára.
Rajkáról jómagam, még nem megelégedve az aznap megtett távval, a hátralévő 19 kilométert Zabosig végigtekertem, így jött ki a 191 km a kétnapos sümegi kerékpáros zarándoklat alatt. Már most biztos, hogy jövőre újra megyünk!
