Stósz fürdő egyre gyakrabban szerepel a médiákban, mert a rendkívüli természeti adottságokkal rendelkező klimatikus gyógyfürdő állandóan növekvő szolgáltatásokat kínál a beutalóval érkező pácienseknek, és az üdülni, pihenni vágyóknak egyaránt. A több mint 130 éves múltra visszatekintő intézmény a gyógyítás mellett kiemelten foglakozott és foglalkozik kulturális rendezvények szervezésével is.
Már az indulás után a fürdő vendégeit gyakran szórakoztatták kassai, budapesti, majd pozsonyi és prágai művészek. De jártak itt politikusok, alkotó művészek, akiknek a sorát oldalakon lehetne sorolni, többek között Laco Novomeský, szlovák költő, aki baloldali értelmiségiként kapcsolatban állt a mi stószi illetőségű Fábry Zoltánunkkal, s mindketten egyaránt megrázó írásokban figyelmeztettek az Európát veszélyeztető fasizmusra és nácizmusra.
Laco Novomeský 1935 nyarán keresett gyógyulást a stószi fenyvesek alatt légzési problémáira, és ezt napra pontosan, 1935. június 15-én „A jegenyefenyők alatt” (Pod jedľou) című versével is igazolta. A színvonalas költemény kilenc verseskötetének egyikében, a „Nyitott ablakok”-ban, stószi keltezéssel jelent meg.
Ennek az eseménynek a kapcsán javasolta Rudolf Schuster volt köztársasági elnök, „mántaföld” – Mecenzéf – szülöttje, hogy a fürdő parkjában lévő jegenyefenyő alatt állítsanak emlékművet a negyven évvel ezelőtt elhunyt költőnek. Az emlékmű – mellszobor és emléktábla a vers szövegével – az ősz folyamán elkészült, alkotója Peter Ilčík tehetséges fiatal kassai szobrászművész. Felavatására a hét végén került sor a novemberi napsütésben pompázó abaúji és szepességi erdőrengeteg déli lejtőin megbúvó fürdő területén.
Ing. Ján Šimko vezérigazgató köszönti a vendégeket (Fotó: Máté László)
A fürdő vezérigazgatója, Ján Šimko az ötletgazda, Rudolf Schuster mellett, aki már Mecenzéfet a szülői házban berendezett múzeummal, a múlt évben pedig egyedülálló templomi betlehemmel ajándékozott meg, és most Stósz fürdőt igyekszik gazdagítani kiapadhatatlan vitalitásával, további közéleti tényezőket, írókat és vendégeket köszöntött. Többek között Ján Hrnko (SNS) parlamenti képviselőt, Anton Hykisch a magyar olvasók által is jól ismert szlovák írót, aki selmecbányaiként hozzám csak míves magyarsággal szólt.
A korról, amelyben Laco Novomeský élt és alkotott Miroslav Bielik, a Szlovák Írók Egyesületének elnöke szólt, majd Jozef Leikert főiskolai tanár, publicista méltatta a Budapesten született szlovák költő életművét, kihangsúlyozva, hogy véget kellene vetnünk annak a gyakorlatnak, amikor ideológiai beskatulyázás alapján mondunk véleményt egy életműről, nem pedig az alkotó műveinek értéke szerint. A jegenyefenyők alatti ideiglenes pódiumon elhangzott a költő valóban maradandó értéket jelentő verse Marianna Šimková ihletett tolmácsolásában, majd szlovák népdal-feldolgozások dallamai közepette került sor az emlékmű leleplezésére.
A park központi részén már ott áll Komporday Róbert késgyáros és Löffler Béla szobrászművész mellszobra. Amikor Komporday Róbert meglátogatta a Monarchia kedvelt üdülőhelyét, Baden-Badent, rögtön megszületett benne a gondolat, hogy hasonlót kellene építeni a stószi hegyekben is. Tervét 1881-ben a stószi elöljáróság elé terjesztette, de akkor még kevesen hittek benne, hogy abból valóság lesz, aztán amikor 1883. július 1-jén a Stósz feletti fenyőerdő hajlatában megnyitja kapuit a fürdő, rövid idő alatt közkedveltté válik a környék, de a főváros vendégei számára is.
Komporday Róbert és Löffler Béla mellszobra (Fotó: Máté László)
Amint lenni szokott, a kezdeti lelkesedést és sikereket gondok is követik, de Komporday jó szövetségesre talált a másik helyi késgyárosban, Wlaszlovits Józsefben. A huszadik század kezdetére a fürdő konszolidált körülmények között működött, s ebben Komporday Róbertnak elévülhetetlen érdemei voltak. A hálás utódok a mellszobra mellett a fürdő központi épületét is az ő nevével illették.
A Kassától mindössze félszáz kilométerre fekvő Stósz fürdő kedvelt helye volt Löffler Béla kassai szobrászművésznek is. A nyolcvanas években feleségével, Klárikával, több nyarat töltöttek az ottani vendégházban. Nem mondható, hogy semmittevéssel ütötték el az idejüket, mert amikor egy alkalommal én is meglátogattam őket, Klárika az általa szedett erdei gyümölcsökből kompótokat, dzsemeket és teákat készített, Béla bácsi pedig valamit mintázott, vagy éppen faragott a tágra nyitott ablakok mellett, mert neki a munka és a pihenés ugyanaz volt: befejezni a megkezdett alkotást, vagy újat kezdeni.
A Stószon készült munkái nagy részét a fürdőre hagyta, így került a fürdő bővizű forrása közelébe – majd a fürdő logójába – a „Fiatal lány” című kompozíciója.
Löffler Béla Fiatal lány (Fotó: Máté László)
A vezérigazgató úr azt is elmondta, hogy a szoborpark további bővítését tervezik. Élve az alkalommal, javasoltam neki, hogy jövőre lesz 120 éve (aug. 10.), hogy Stószon megszületett és az egész életét ott leélő Fábry Zoltán, „egy szentszagúan európai” (Illyés Gyula megfogalmazása), aki a huszadik századi történelmi kataklizmái mellett sokat foglalkozott a mánták életével, és magával a fürdővel is, amiért megérdemelne egy szobrot. Neves vendégeit hol a faluban, hol a fürdőben szállásolta el, a fürdő éttermében vendégelte meg őket, és a fürdőben rendezett emlékezetes kulturális eseményekről munkáiban is megemlékezett.
Fábry a harmincas évek derekán idelátogató Laco Novomeskývel is találkozott, akkor még sok dologban azonos, vagy hasonló nézeteket vallva, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy amikor a második világháborút követő kollektív meghurcoltatások érték a magyarokat és németeket, megírta híres memorandumát „A vádlott megszólal” címmel, amit szlovákra lefordítva megküldött a szlovák értelmiség színe-javának, közöttük Laco Novomeskýnek is, de sem tőle, sem másoktól egy sornyi választ sem kapott.
Az akkor már oktatásügyi és kulturális megbízott szlovák költő nem emelt szót a jogtiprások ellen, nem állt ki a magyarok és németek mellett! Azt hiszem, hogy a József Attila-i „múltat békévé oldó emlékezés” szellemében a stószi fürdőben mindkettőjük mellszobra megférhet egymás mellett, és a faluban lévő Fábry Zoltán emlékház is kapcsolható lehet közös programok szervezéséhez.
A Stósz fürdő által rendezett kulturális rendezvények közül mindenképpen kiemelést érdemel a Grand Prix-szel illetett összesereglés, amelyet minden évben szeptemberben, a turizmus világnapja keretében rendeznek, idén immár kilencedszer. Az egésznapos kultúrműsor, gyermekprogramok, kézműves foglakozások, kirakodóvásár mellett az egészséges közlekedést propagáló bemutatókra is sor került, mert hiszen Stósz fürdő a szlovákiai fürdők között legkörnyezetkímélőbb cím hordozója is.
No, és a rendezvény fénypontja: a bográcsban-katlanban főzött különleges finomságok versenye. Mivel az idén tagja voltam a győztes kassai csapatnak (három szlovák, 1 cseh, 1 magyar összeállításban) azt is elmondhatom, hogy a különleges recept szerint készült babgulyásunk olyan sikernek örvendett, hogy a csapat tagjainak kóstolóba sem maradt! Külön öröm volt számomra, hogy a Gömöri Kézművesek Társaságának tagjai képviselték közösségünket, de a hullámzó közönség között alig láttam ismerőst Szepsiből, Rozsnyóról, Kassáról? Pedig ahogyan lefelé folyik a Bódva, a szorgalmas és bölcs mánták a folyót követve vitték portékáikat – szerszámokat, késeket – a délebbre fekvő mezőgazdasági vidékekre; és az is napnál világosabb, hogy a több mint hétszáz éve erre a vidékre telepedett mánta lakosság elsősorban német volt, megőrizve archaikus nyelvét, de a Magyar Királyságban eltöltött évszázadok sajátos hungarus tudatot adtak ennek a közösségnek, és csak a második világháború, s az azt követő üldöztetések után lettek szlovákok. Ha Stósz fürdőn a békebeli idők megidézése a cél, ahhoz a szlovák mellett maradéktalanul szükséges a német és a magyar nyelv, valamint mindhárom kultúra.
Előtérben: Rudolf Schuster és dr. Juhász György. Mögöttük: Jozef Leikert, Miroslav Bielik, Anton Hykisch (Fotó: Máté László)
Mondhatná valaki: Stósz fürdő szerencsés helyzetben van, mert Rudolf Schuster lokálpatriótaként gyakran megfordul ott, támogatja a fürdőt, és támogatókat szerez neki. Ez így igaz, s az is mindennapi tény, hogy a 83 éves volt köztársasági elnök kiapadhatatlan ötletekkel és energiákkal rendelkezik, amivel szinte lenyűgözi környezetét. Bárkivel szívesen megáll beszélgetni, mindenkivel szót ért – mondhatnánk mostani szójárással: kommunikatív! -, és újabb terveket kovácsol Stósz, Mecenzéf, de még Kassa számára is! Általa, illetve az ő közreműködésével készült el a Stósz fürdő történetéről szóló kisfilm, aztán egy hangulatos csalogató: Négy évszak Stósz fürdőn címmel, de egyéb nyomtatott és elektronikus anyag is. No, és még valami: Stósz fürdőnek van saját himnusza, ami egy közel százéves levéltári anyag feldolgozásával született! A himnuszt Rudolf Schuster egy látványos klippben népszerűsíti a fürdő dolgozóinak közreműködésével.
Mondják a bölcsek: a szervezés – a jó szervezés! – nehéz tudomány, de tanulható. Stósz fürdő vezérigazgatója, Ján Šimko mérnők évtizedes tanulás után jutott el ennek a tudománynak a birtokába, és mostanra professzora lett. Tőle lehet tanulni alázatot, fegyelmet, precizitást, következetességet, és még más 77 dolgot, ami a jó szervezéshez hozzátartozik. Persze, szerencséje is van, mert kiváló munkatársak és személyzet veszi körül, közöttük lánya, Marianna, a fürdő főmenedzsere, és besegít a fürdő valamikori főorvosa, a közeli Torna szülöttje, dr. Juhász György is, aki Fábry Zoltánnak is háziorvosa volt.
Engem a szombati (november 26.) rendezvény arról győzött meg, hogy Stósz fürdőnek a huszonegyedik század küszöbén legalább olyan határtalan jövője van, mint a megálmodó, Komporday Róbert idejében volt.
