Egészségügyünk egy feneketlen zsák, amiből minden pénz elfolyik. A biztosítók gazdálkodása szinte átláthatatlan, a legnagyobb közülük akkora bajban van, hogy spórolni kénytelen. Legújabban felmerült, hogy egyes egészségügyben használatos segédeszközök árát sem térítené.
Hogy ne szaporítsuk tovább a szót, kerek-perec ki kell mondani, hogy a papírpelenkák és matracok kifizetéséről van szó, amit az idős és magatehetetlen beteg emberek gondozáskor használnak.
A reakciók nem sokat várattak magukra. Megszólaltak azok, akik az idősgondozásban dolgoznak, és amit mondtak, azt bizony nem teszi zsebre a miniszter és egyetlen magára valamit adó politikus sem. Nem kevesebbet állítottak, mint azt, hogyha a gondozásra szoruló idős és beteg, sokszor hospice ellátásban részesülők számára a pelenkák és matracok árát nem fogja téríteni a biztosító, úgy azok a saját ürülékükben, elfertőződött sebek következtében fognak meghalni.
Akiben pedig csak egy szemernyi jóérzés van, az nem gondolhatja komolyan, hogy a gyógyszereikért már így is fizető, mások állandó segítségére szoruló, többnyire idősotthonokban élő embereket ilyesminek kitegye. A legtöbbjüknek a nyugdíjából már egyáltalán nem telne arra, hogy a számukra oly létfontosságú pelenka árát kifizessék, ami havi 50 euró körüli összeget tesz ki… Egy új matrac áráról pedig inkább ne is beszéljünk!
Egy ország, egy nemzet arról is megismerszik, hogyan gondoskodik az idős emberekről. Azokról, akik aktív kereső korukban építették, gazdagították az országot értékes munkájukkal, netán azzal, hogy gyermekeket neveltek, biztosítva az utánpótlást. Ők nem akartak idős korukra másokra szorulni, magatehetetlenné válni. A betegség viszont nem válogat, könyörtelenül lecsap, olykor derült égből villámcsapásként.
Egy magára valamit is adó országnak kutyakötelessége, hogy emberhez méltó körülményeket biztosítson a rászoruló idősek számára.
Nem lehet luxus az emberhez méltó bánásmód, a megfelelő komfortérzet biztosítása, mint ahogy néhány keresetlen, kedves szó is kijár minden idős és beteg embernek. Nem lehet megalázó, embertelen helyzetnek kitenni azt, aki betegsége folytán már nem képes visszatartani és szabályozni vizelet- és székletürítését. Elvégre senki sem tudhatja, mikor kerül hasonlóan kiszolgáltatott helyzetbe ő maga, netán szeretett családtagja.