Kövér László, az Országgyűlés elnökének szavai Rákócziról: „A nemzet megmaradásáért és fejlődéséért vívott mindennapi küzdelmeinkben ma is vezérelhetnek bennünket az ő eszméi, ma is tartást adhat nekünk az ő személyes példája, emberi és államférfiúi nagysága.”
A rendezvény Marosvásárhelyen, a Vártemplomban folytatódott szombaton. Háromszáztíz éve, április elején itt iktatták be az erdélyi fejedelmi székbe II. Rákóczi Ferencet. Először a Vártemplom lelkésze, Ft. Henter György köszöntötte a lengyel és magyarországi, valamint erdélyi vendégeket, majd ismertette a Vártemplom történetét.
Ezután került sor a Rákóczi Európai Kulturális Útvonal (REKÚ) konferenciára a Vártemplom gótikus termében. A résztvevők a hely szellemében érezhették a történelmi századok súlyát. A szervező BABHE és NSKI nevében Okos Márton nyitotta meg a konferenciát. Bemutatta a Vasvári Pál által 1849-ben toborzott Rákóczi csapat zászlaját, melyet a körösfői Vasvári-emlékszobából kértek kölcsön. Vasvári Pál 1848 őszén, mikor Jelasics megtámadta Magyarországot, így sóhajtott fel: Oh ha te élnél, Rákóczi!
Ezt követően Csorba Árpád István, az Erdélyi Rákóczi Szövetségek elnöke köszöntötte a résztvevőket, s egyben megköszönte a szervezőknek, hogy nem felejtkeztek el az évfordulóról, és eljöttek emlékezni.
A továbbiakban a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum, a volt II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium helyzetének ismertetése következett. Székely Szilárd igazgató megbízásából Mester Ildikó tanárnő képviselte az iskolát: „Köszönjük, hogy ránk is gondoltak, és megtiszteltek azzal, hogy aktív résztvevőként bekapcsolódhattunk a konferenciába”. Majd ismertette az iskola történetét, melynek alapítása 1708-ra nyúlik vissza. Az iskola 1908-ban vette fel Rákóczi nevét. Aztán 1948-ban a kommunista hatalom államosította, melynek visszavonására, a diktatúra bukását követően csaknem 10 évre volt szükség, és 1998-ban került rá sor. Aztán alig, hogy két éve végre elindulhatott az oktatás a visszakerült épületben, a román korrupcióellenes ügyészség, a DNA működési, formasági hiányokra hivatkozva tavaly felfüggesztette az iskola igazgatóját. Ezzel a húzással a megszűnés peremére szorította az iskolát.
A hallottak nagyon megdöbbentették a résztvevőket, köztük a lengyeleket, akik jól emlékeznek még arra, hogy a II. világháború idején, a hitleri és sztálini megszállás alatt, 1939 és 1945 között lengyel középiskola csak Balatonbogláron működött. A konferencia egy emberként támogatásáról biztosította az iskolát.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, a Rákóczi-emléknap kezdeményezője a példaképek fontosságát emelte ki. Ilyen példaképnek nevezte Szent Lászlót, Rákóczit, Márton Áront és a világháborúkban elhunyt hősi halottakat.
Tőzsér Anett, az NSKI osztályvezetője párhuzamot vont a történelem, a kultúra és a turizmus között: „Az emlékutaknak két összetevőjük van: az egyik a történelem, a múlt öröksége, a másik pedig a turizmus, amely érdeklődést generál és képes a múlt üzenetét, örökségét átadni, megismertetni napjaink generációival és továbbadni a következő generációknak.” (…) „A határ menti együttműködések között több olyan jó példa is van, amelyek Magyarország vonzerejét, imázsát is erősítik. A projektek helyszínei szervesen kapcsolódnak egymáshoz, nem egymás versenytársai, hanem kiegészítő elemei, amely által hatékonyabb az erőforrások kihasználása.”
Marek Pienkowski atya, a bencés apátság igazgatója Jaroszló városából, mint a REKÚ kezdeményezője kapott felkérést, ugyanis Rákóczi második száműzetési időszakát ott kezdte. A bencés apátságban és a városban ma is nagyon elevenen él Rákóczi emléke. Ezért gondolták, kezdeményezik, hogy szorosabb kapcsolatra lépjenek az olyan településekkel Európa-szerte, melyek kötődnek Rákóczi emlékéhez.
Bagosi Hajnal, a BABHE alelnöke Petőfi Rákóczi című versét szavalta el, melyet a költő annak idején éppen egy nappal korábban írt, 1848. április 21-én.
Hazánk szentje, szabadság vezére,
Sötét éjben fényes csillagunk,
Oh Rákóczi, kinek emlékére
Lángolunk és sírva fakadunk!
Mintha csak e versre építette volna előadását Martényi Árpád, a Rákóczi Szövetség alelnöke, aki előadásában kiemelte, hogy az idő vasfoga nem árt Rákóczi emlékének. Hiába próbálták elfelejtetni az elmúlt századokban, neve és alakja egyre fényesebben ragyog a magyar történelemben. Megjegyezte, ha nem Széchenyi viselné a „legnagyobb magyar” címet, akkor az Rákóczit illetné meg. Ismertette a Rákóczi Szövetség nevelő, beiskoláztatási programját.
Gergely István Tiszti, a Csibész Alapítvány elnöke a diktatúra bukása után Erdélyben az első Rákóczi-szobor állításának kezdeményezője. Váratlan akadályoztatása miatt sajnos nem tudott személyesen jelen lenni, erre az alkalomra készült előadásának szövegét Bagosi Hajnal olvasta fel. „Az 1970-es évek derekán a viczei futballpálya körül hangosan bíztatták csapatunkat: Hajrá Rákóczi, hajrá Rákóczi… Édesapám otthon betegágyában hallotta a skandálást. Mikor hazamentem, féltve intett, hogy nehogy bajom származzék belőle…
A visszavágó meccset Apanagyfaluban játszottuk. A II. Rákóczi Ferencről elnevezett futballcsapatunk plakátját a nagyfalusiak nem merték kitenni…. Féltek a megtorlástól, de ennek ellenére a Rákóczi csapat nyert.” (…) „Életünk minduntalan összeér: Rodostóban nekem jutott a megtiszteltetés, hogy felszenteljem a székely kaput az emlékházban, hogy szentmisét végezzek a Fejedelem jelenlétében, aztán később Csíksomlyón Okos Márton jóvoltából a Rákóczi-dombormű elhelyezésének története….”
Dr. Molnár Imre történész párhuzamot vont Rákóczi és Esterházy élete között. Első ilyen közös vonás, hogy mindketten feláldozták vagyonukat, családi boldogságukat a nagycsalád, a nemzet szabadságának oltárán. Mindketten mélyen megélték katolikus hitüket. Mindkettejüknek van lengyel felmenőjük. Mindketten korán elvesztették édesapjukat.
Pécsi L. Dániel jelképművész Rákóczi zászlairól és jelképeiről beszélt, megemlítve, hogy több olyan intézmény, település címerét volt szerencséje elkészíteni, mely kapcsolódik Rákóczihoz.
Zárszóként a konferencia szervezői nevében Rákóczi lovassági zászlajának jelmondatát idéztem: Iustam causam Deus non derelinqvet (Isten az igaz ügyet nem hagyja el). Majd a konferencia nevében, szolidaritásunk jeleként egy ilyen zászlót adtam át a hatalom vesszőfutásának kitett iskola képviselőjének. Utána a résztvevők meglátogatták a fentiekben ismertetett iskolát. Ezt követően a résztvevők körbejárták a várkertet és megkoszorúzták a Várdombon Rákóczi mellszobrát. Közben kuruc nótákat, míg a lengyelek lengyel dalokat énekeltek.
Vasárnap a rendezvény Kolozsváron folytatódott. Ugyanis szinte napra pontosan 310 éve itt, a városban alapította meg Rákóczi a Nemes Ifjak Társaságát. A vendégeket a városban megjelenő Erdélyi Napló főszerkesztője, Makkay József fogadta. A rendezvény a Szent Mihály-templomban közös szentmisével kezdődött, melyet Marek Pienkowski atya közösen koncelebrált a helyi főesperessel és papokkal. Utána Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán Csege Sándor konzul köszöntötte Mile Lajos főkonzul nevében, a lengyel és magyar vendégeket.
Ezt követően rövid városlátogatás következett Makkay József főszerkesztő kalauzolásával: Mátyás király szülőháza, Mátyás király szobra, Báthory Iskola.
A háromnapos rendezvény a Református Kollégium dísztermében fejeződött be, ahol alulírott tartott rövid előadást a Nemes Ifjak Társaságának alapításáról. Idézet a szabályzatból:
„Az mióta az német nemzet által nemzetünknek minden ditsőssége le tapottatott, s az nagy emlékezetű famíliák a sok változások és zaklatások után udvar tartásokra alkalmatlanná tétettenek, az nemesi ifiaknak isteni félelemben való fel nevekedésekre és más hadi és politikai állapotokban való tanulására alkalmatosságok annyira vétetődöt, hogy hazánkban az hadi és politikai szolgálatra való személlyek alig találtatnak; kihez képest ezen Nemesi társaságnak serege legfűképen a végre rendeltetik, hogy zászlója alat lévő nemes iffijuság oldalunk mellett, szemünk előtt nevekedvén, hazájához való szeretetett az isteni félelemmel együtt több tudományokkal és jóságos erköltsökkel tanullya és gyakorollya, és az idő mostohasága által le tapottatott és el szegényedet atyák fijokat költség nélkül mind azokkal fel ékesíttethessék, az mellyek nemességekhez illendők. Mind ezekbül következik ezen seregnek nem tsak hadakozó időkben, de békességben is fel maradása, így hogy Isten ő szent felsége kegyelmébül fejedelmi székünkben bé lépvén, az fellyeb említett okokra nézve ennek rendi fent maraggyon…”