Róbert Fico miniszterelnök feltétele, hogy a kisfuvarozók hagyják abba tiltakozó akcióikat, ha tárgyalni akarnak vele, nem teljesül. Pozsonyban hétfőn is folytatódik a blokád. Megbeszélés a kormányfő és fuvarozók képviselői között így nem lesz. Hogy ki bírja tovább, nehéz lenne megjósolni. Vasárnap Pozsony főpolgármesterével, Andrej Ďurkovskýval megállapodtak a tiltakozók, hogy a Rozsnyói út egy sávját szabaddá teszik a városi tömegközlekedés számára, cserébe a város nem fog ellenük fellépni, nem fogja elvontatni autóikat vagy megbüntetni őket. A pozsonyi lakosok után – akik meleg teát, kávét, harapnivalót vittek a tiltakozóknak – a város vezetése is megértette: jogos, mindenki érdekét érintő tiltakozás folyik.
Mindenesetre: azok a fuvarozók, akik Pozsonyban a Rozsnyói úton „felsorakoztak”, a megélhetésükért indítottak harcot. Az elektronikus útdíj-rendszer átgondolatlansága és hibái ugyanis az ő családjaik kenyerét veszi el. Nem egy – potenciális munkanélküli – vált kényszervállalkozóvá úgy, hogy fuvarozásból, áruszállításból él, kizárólag belföldön közlekedik, legtöbbször megyei és helyi utakon, mégis fizetnie kell. Vannak kis cégek, amelyek 4-5 autóbusszal személyszállításra rendezkedtek be, de iparosok is, akik vállalkozásukhoz üzemeltetnek furgont, s őket is tönkreteheti a 10-20-szorosára emelkedett útdíj. A szociális állam jelszava – úgy látszik – csődöt mond, ha nem alkalmazottakról van szó, hanem egyéni vállalkozókról. A miniszterelnöknek az egyéni vállalkozó vagy iparos nem „munkásember”. Hogy miért nem az, egyelőre még nem magyarázta meg. És egyelőre meghallgatni sem akarja őket, különben Andrej Ďurkovský példáját követve maga is felkereshette volna őket, s megkérdezhette volna, mi az oka felháborodásuknak.
A miniszterelnök csak a nagy cégek képviselőivel hajlandó tárgyalni, a kisfuvarozók alakulóban lévő szervezetét figyelembe sem veszi. Nincs bejegyzett szervezet, nincs párbeszéd. A tiltakozók ezt úgy értelmezik: azért nincs, mert ők nem kormánypártiak, a ČESMAD viszont – a nagyfuvarozók egyesülete – kormánybarát. Ahogyan az elektronikus útdíj-rendszert üzemeltető Sky Toll is, amelynek szlovákiai üzlettársa a J&T, s erről a cégről annyit mindenképpen illik tudni: nagyot kaszált az euró átváltási árfolyamának véglegesítését megelőző napokban a tőzsdén végrehajtott valutaügyletével, amit Ján Počiatek pénzügyminiszter monacói vendégül látása előzött meg… Róbert Fico akkor egy pillanatig Ján Počiatek leváltására készült, ám a J&T vezérkara sajtóértekezleten át üzente meg neki: Počiatek érinthetetlen. És Počiatek a helyén maradt, holott normális országban a J&T megnyilvánulása lett volna a miniszter menesztésének legfőbb oka, mert pénzügyminiszter mellett pénzügyi lobbicsoport így nem állhat ki. Nos, talán éppen a J&T érintettsége az egyik oka annak, hogy a durva hibáktól és bajoktól hemzsegő útdíjrendszert egy napra sem lehet felfüggeszteni, s hogy nem lehet újragondolni, hány ember megélhetését veheti el a méregdrága szolgáltatás.
Hogy sokakról van szó, már eddig történtek is mutatják. A Kereskedelmi és Iparkamara is visszaigazolta: általános áremelések következnek, mert minden, amit szállítani kell, megdrágul. Az útdíj leképződik az áru árába. Támogatja a tiltakozókat több nagy cég is, a fakitermelők, a kassai U.S. Steel, sok városi önkormányzat, mely közlekedési vállalatot üzemeltet. A személyfuvarozók több helyen emelték viteldíjaikat – s ez megint csak az ingázó „munkásembereket” sújtja. Egyre drágább a munkaerő-mobilitás, miközben a gazdasági válság miatt csökkentek a reálbérek.
A miniszterelnök hiába védekezik azzal: kell az útdíj, hogy legyen miből autópályát építeni, mert csak így lehet munkahelyet teremteni. Ha nem tárgyal a kisfuvarozókkal, munkahelyeket szűntet meg, mert csődbe viszi őket. Akik Pozsonyban a Rozsnyói úton tiltakoznak, ennél többet nem veszíthetnek. Akkor sem, ha a miniszterelnök keménykedik és meg akarja mutatni nekik, ki az úr az országban. Ez lenne a szociális állam?
Felvidék Ma, (gyurkovits)
