Szerző: Andrik Tamás egyetemi hallgató (a prágai Károly Egyetem Filozófiai Fakultása) – Visszaemlékezés a kettős állampolgárságról tartott népszavazás évfordulójának búcsi megemlékezésére
A Trianonban meghúzott Magyarország határain belüli és a határain túli magyarság összetartozásának lehettünk tanúi 2009. december 5-én egy Párkány és Komárom közt található falucskában, Búcson, ahol a kettős állampolgárság szavazásának ötödik évfordulójára emlékeztünk.
Már az előkészületek is elárulták, hogy nemcsak egy gyertya mellett elmondott ima, hanem egy igazi, nagy méreteket öltő, nemzetközi rendezvény várható, amelyen megjelennek és természetszerűen felszólalnak majd a politikai élet nagyjai, közéleti személyiségek valamint az intellektuális élet szereplői.
Érdekes, hogy egy ilyen nagyszabású megemlékezés helyszínéül egy kis falucska kulturális központját választották a szervezők. De nincs min csodálkozni, hisz mindenütt jó, de legjobb otthon, s nem beszélve arról, hogy tudjuk, hogyan viszonyul a jelenleg hatalmon levő szlovák kormány a magyarsághoz, a magyar kisebbséghez, vagy akár magához a magyar államhoz, mikor olyat tapasztalunk, hogy az államfőt, Sólyom László urat nem engedik át a határon, holott a határok már öt éve megszűntek létezni – legalábbis eddig ezt hittük.
Szomorú tény továbbá az is, hogy Szlovákia Oktatásügyi, illetőleg Kulturális Minisztériuma gátolja a magyarság fejlődését, összetartozását, ugyanis rendre tiltja be a rendezvényeket. Gondoljunk csak a „Szent István Korona” előadás helyszínének a hercehurcájára, mikor a tervezett rendezvény a Selye János Egyetem aulájából átvándorolt egy kis falucska kulturális termébe.
Most ünnepeltük a rendszerváltás huszadik évfordulóját, a szabadságot, az egyén szabadságát, és ott tartunk, hogy bujdosnunk kell és suttognunk kell?!
Bujdosás ide, suttogás oda, a Felvidék Nagyasszonyának nevezett KARKÓ HENRIETT, ha a fejébe vesz valamit, abból nem enged. Így volt ez most is, s 2009. december 5-ére, szombat este 7 órára hívta össze a magyarság képviselőit Búcsra. Jöttek is szép számmal, gyülekeztek, míg el nem foglalták az összes ülőhelyet. Ez némi időcsúszással járt, de ez szemmel láthatólag nem zavarta a közönséget, mivel jókedvűen dalra fakadt, így próbálta múlatni az időt. Mikor elcsendesültek a nézők, hirtelen megszólalt a Pátria rádió ismert tudósítója, ÜRGE TAMÁS valamint KARKÓ HENRIETT, ők együtt köszöntötték a nézőket és megnyitották a műsort.
A kultúrműsor első száma egy nagy port kavaró – akik az első sorban ültek, tudják miért így s ezt írom – táncegyüttes volt, amely tagjai egyenesen Magyarországról, Kiskunfélegyházáról jöttek, hogy megmutassák tehetségüket. Ők a Kasza Ákos Táncszínház tagjai. De ez korántsem volt véletlen… Szóval a tánccsoport tagjai, akik fiatalabbnál fiatalabb lányokból és fiúkból álltak, egy remek háromnegyed órás produkcióval bújtak ki a színfalak mögül. Az előadásuk tele volt jobbnál jobb néptánccal, autentikus tánccal, amelyek nehéz elemeket tartalmaztak, de a kiváló egyéni teljesítményeknek köszönhetően remekül valósították meg. Közben az összetartást szimbolizálva már megjelentek a Felvidéki Rockszínház egyes tagjai is, a hangjukkal hozzájárulva a vizuális élményünkhöz.
Miután felkonferálták az est második fellépőjét, a színpadra érkezett VADKERTI IMRE, aki épp a hangjával készült elkápráztatni a nézőket. Az ő előadásában hallhattunk két művet. Elsőként „A költő visszatér” című dalt, másodikként Varga Miklós örökzöld „Vén Európa” című dalát adta elő. Érdekes, hogy itt is mennyire egyértelmű a magyarság szétzúzásának az érzékeltetése! Figyeljük csak meg a művek szövegét: „Európa közepén élt valahol egy nép, hol felszántva a határ, hol végtelen az ég. Nem kívánt mást, csak saját hazát, hol övé a dal, s a szó…” Milyen tökéletesen fejezi ki ez a pár sor a jelenlegi szlovákiai helyzetet, ahol már szavunkat és dalainkat is felednünk kell, ha kilépünk az otthonunkból. A „Vén Európa” címűt pedig, úgy vélem, nem kell bemutatnom senkinek sem.
A nézők harmadikként a Felvidéki Rockszínház tagjait köszönthették. Ők operarészleteket adtak elő. Műsorukban többek közt „A Napba öltözött leány” valamint „A Megfeszített” című rockoperákból csendültek fel részletek. De voltak karácsonyi témájú dalok és megzenésített versek is, mint például „A XIX. század költői”, a „Szegény Magyarország”, a „Karácsony”, a „Megfeszített”, a „Révület”, a „Gyűlés”, a „Fel a hegyre” és a „Mária imája” hangzott el. Sokunk bánatára elmaradt a Felvidéki Rockszínház vezetőjének, KARKÓ HENRIETTnek a fellépése. A főpróbán még megmutatta szépséges hangját, tehetségét, de a teltházas nézőtér már nem élvezhette az előadását.
A kultúrműsor után a KARKÓ HENRIETT kezdeményezésére megalakult Nemzeti Kötelék Kuratóriuma „Emléklap a hűségért” oklevéllel ajándékozta meg mindazokat, akik az elmúlt 5 évben odaadással és kitartással küzdöttek a nemzeti összetartozásért. Egészen pontosan 18 kiváló személyiséget jutalmaztak meg. Elismerést kapott:
Ács János in memoriam (Tapolca egykori polgármestere),
Bődi Szabolcs (Kunszentmiklós polgármestere),
Cimbalmos István (a Balassagyarmati Keresztény Értelmiségi Szövetség elnöke),
Fehérné Tamás Judit (az MDF és HTMH egykori felvidéki tanácsosa),
Harmath László (a Szentendre Magyar Kulturális Élet rendezvényszervezője) valamint
Herpai Sándor (a Magyar Vár Alapítvány elnöke),
Kasza Ákos in memoriam (az autentikus néptánc és táncszínház koreográfusa, aki tavaly tragikus körülmények közt hunyt el – ezért említettem az elején, hogy nem csupán véletlenül volt meghívva a nevét viselő néptáncegyüttes erre az eseményre) és
Kemler Imréné (a Német Nemzeti Egyesület képviselője),
Koltay Gábor (filmrendező),
Koltay Gergely (költő, zeneszerző, a Kormorán együttes vezetője),
Koncz Gábor (a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója),
Kosztolányi Gyula (a Dabasi Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola volt igazgatója),
Kőszegi Zoltán (Dabas polgármestere),
Lezsák Sándor (a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Fórum elnöke),
Nemes Andrásné (a Kecskés László Társaság Alapítvány elnöke),
Ocskai Gyula (a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-Európai Segítő Szolgálat főtitkára),
Perjés Klára (a Magyar Rádió vezető szerkesztője),
Tóth András (Zalagyömörő polgármestere).
Az emléklapon a Magyar Orvosi Kamara elnökének, DR. SZÁSZ ISTVÁNnak a magyar nemzet fennmaradásáért szóló fohásza is olvasható. DR. SZÁSZ ISTVÁN délelőtt még Magyarországon tevékenykedett, orvosi kitüntetéseket adott át, de a búcsi emlékesten személyesen is megjelent.
Nagy megtiszteltetésnek vehetjük továbbá azt a tényt, hogy RÁKÓCZI ANNA, a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetségének elnöke is részt vett a szimpóziumon, s mivel 2010-ben jubileumi évfordulót ünnepelhet a CSMMSZ, ezért, remélhetőleg a határ nélküli összetartás példája Csehországba is eljut, ide csábítva majd kiváló előadókat, érdeklődőket, és számíthatunk majd a magyar nemzeti érdekeket képviselők buzdítására, illetőleg támogatására.
Az emléklapok kiosztása után felszólalt DURAY MIKLÓS valamint KOLTAY GÁBOR, akik azt hangoztatták, hogy a jövő évi magyarországi választások után – s valószínűséggel a kormányváltást követően – már nincs veszélyben a kettős állampolgárság ügye. Remélhető, hogy az új magyar kormány legelső intézkedése az lesz, ha hű akar lenni önmagához, a hosszú évek óta képviselt gondolatokhoz, hogy 2010-től már ne erre, hanem az „új helyzetre” kelljen emlékeznünk.
Viszont 2010-ben Szlovákiában is választások lesznek, ahol Magyarországgal ellentétben nem várható kormányváltás… S vajon hogyan fogadják Szlovákiában majd mindezeket a Magyar Köztársaságban végbemenő fordulatokat? Hisz tudjuk, hogy az elmúlt években nem igazán viszonyultak barátságosan a magyarsághoz, sőt…
De nekünk nem marad más, csak a várakozás és a reménykedés.
Bízzunk a szebb jövőben!
A gyűlölködés helyett az összetartozás, a szeretet legyen a mi mindennapi kenyerünk, ezek legyenek életünk meghatározó elemei, melyeket oly nehéz betartani, de ha sikerül, akkor tűnnek majd el igazán a határok, akkor válunk igazán eggyé, s nem kell tovább arról gondolkodni, hogy mit, hogyan s miért cselekedjünk.
Végezetül Madách Imrétől most csak ennyit: „Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál!”
Felvidék Ma
