Az MKP a Velencei Bizottság szlovák államnyelvtörvénnyel kapcsolatos jelentéséről

Szombaton beszámoltunk a Velencei Bizottságnak a szlovák nyelvtörvényről megszületett jelentéséről (lásd itt). A dokumentumot a Magyar Koalíció Pártja is részletekbe menően elemezte, ennek eredményét a következőkben olvasóink is megtekinthetik:

Az Európa Tanács Velencei Bizottsága 2010. október 21-én megjelent véleménye a Fico-kormány által 2009. szeptember 1-én hatályba léptetett, módosított államnyelvtörvény szövegét[1] vizsgálja. A vélemény az államnyelvtörvény által közvetlenül érintett területeken a kisebbségi nyelvhasználati törvényre[2] vonatkozóan is tesz megállapításokat.

Ez az elemzés egyrészt a Velencei Bizottság véleményének kivonatolt összefoglalóját, másrészt az MKP által az egyes pontokhoz tett megjegyzéseket tartalmazza, különös tekintettel a Radičová-kormány által elkészített államnyelvtörvény-módosítási javaslat[3]hatásaira.

1. Az államnyelvtörvény általános célja

A Bizottság tudomásul veszi, hogy az államnyelvtörvény célja az „államnyelv védelme és támogatása a hivatalos érintkezésekben” és a szlovák állampolgárok azon jogát védi, hogy „korlátozások nélkül kapjanak információkat államnyelven”, illetve, hogy ne érje diszkrimináció mindazokat, akik nem beszélik az adott kisebbségi nyelvet. A Bizottság ezzel kapcsolatban megállapítja: „az állami szervek teljes mértékben jogosultak támogatni az államnyelv elsajátítását, használatát, illetve biztosítani ennek védelmét, bár az egyes államokra sokkal inkább az jellemző, hogy a kisebbségi nyelvek használatát szabályozzák és védik”

2. Az államnyelvtörvény kapcsolata a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvénnyel

Az államnyelvről szóló törvény 1. §, (4) bek.-e a Fico-féle módosítást követően a következőképpen hangzik: „Ha ez a törvény nem rendelkezik másként, a nemzetiségi kisebbségek nyelvének használatára külön jogszabály vonatkozik.” Ezt a verziót a Radičová-kormány parlamentbe benyújtott törvénymódosítási javaslat érintetlenül hagyja.

A Velencei Bizottság (továbbiakban: a Bizottság) álláspontja szerint sajnálatos, hogy a két törvény közötti viszony „ellentmondásos”. A Bizottság megállapítása szerint csak részben érvényesül a lex specialis elve, vagyis az, hogy a kisebbségi nyelvhasználat terén a speciális törvény (a kisebbségi nyelvhasználatról szóló tv.) előnyt élvez más, általános jogszabályokkal szemben. Ez az elv csak azokban az esetekben érvényesül, amikor az államnyelvtörvény az egyes rendelkezéseknél ezt külön kiemeli. Az összes többi esetben, pl. ha az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény rendelkezései ütköznek (kollízió), az államnyelvtörvény rendelkezései érvényesülnek. Ez ellentmond a lex specialis jogi elvének, vagyis az államnyelvtörvény a kisebbségi nyelvhasználati törvény rendelkezéseivel szemben szabályozza a kisebbségi nyelvhasználatot. A Bizottság megállapítja: az államnyelvtörvény befolyásolja a jelenlegi kisebbségi nyelvhasználati lehetőségeket, mégpedig egyrészt „ezeknek a jogoknak a korlátozásával, másrészt az államnyelv párhuzamos használatát írja elő, jelentős terhet róva ezzel a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekre.” A fenti problémával kapcsolatban a Bizottság „átfogó és rendszerszerű” megoldást javasol.

Megjegyzés:a Radičová-kormány által benyújtott törvénymódosítási javaslat nem orvosolja a Bizottság által megfogalmazott problémát, a Fico-féle változathoz képest csupán néhánnyal több esetben nevesíti külön a kisebbségi nyelhasználatról szóló törvény elsőbbségét a kisebbségi nyelhasználat terén. Nem biztosítja a lex specialis teljeskörű érvényesülését, azaz a rendszerszerű megoldást. Az MKP 2010. szeptember 27-én megjelent elemzése a Velencei Bizottság fenti álláspontjával szinte szó szerint egybehangzó véleményt fogalmazott meg, azzal, hogy a probléma megoldását az államnyelvtörvény eredeti, 1996-tól és 2009-ig hatályos szövegrésze jelenti, a következők szerint: „Jelen törvény nem szabályozza a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok nyelveinek használatát. E nyelvek használatát külön törvények szabályozzák.”

3. Az államnyelv a hivatalos érintkezésben

A Bizottság megállapítja, hogy az államnyelvtörvény a hivatali érintkezés során az államnyelv kötelező használatát írja elő, azzal, hogy a törvény egyben arról is rendelkezik, hogy „ez nem érinti a nemzeti kisebbségek nyelveinek külön előírás szerinti használatát hivatalos érintkezésben”. A Bizottság megemlíti, hogy a hivatkozott előírás a kisebbségi nyelvhasználati törvény, amely 20 %-os kisebbségi arányszámhoz köti a kisebbségek nyelvének hivatali használatát. A Bizottság üdvözli ennek rögzítését, ugyanakkor nem tartja elégségesnek, hiszen a Szlovákia által is ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája nem arra kötelezi az államokat, hogy kifejezett arányszámhoz, területi korlátokhoz kössék a kisebbségi nyelvek használatát. A Charta minden olyan esetben megköveteli a kisebbségi nyelv hivatali használatának lehetőségét, amikor a kisebbségi nyelv használata az állami hivatal részéről „ésszerű kereteken” belül biztosítható. Épp ezért, a jelenlegi szabályozás „nem kompatibilis a Chartával”. Ezzel kapcsolatban a Bizottság utal arra is, hogy lehetővé kell a közalkalmazottak számára a kisebbségi nyelvek tanulását, vagy tolmácsok alkalmazását az „ésszerűség keretein belül”. Külön felhívja a figyelmet a diszkriminációmentesség biztosítására is, amikor a Charta rendelkezéseire, az ENSZ Kisebbségi Jogi Bizottságának esetjogára hivatkozva megállapítja, hogy az államnyelv kötelező hivatali használata alóli kivételt nem csak a kisebbségi nyelvhasználati törvény szabályozza, hanem különböző nemzetközi szerződések is. A Bizottság szerint a szlovákiai hivatalos érintkezésben épp ezért csak olyan terjedelemben kellene kötelezővé tenni az államnyelv használatát, ami még nincs ellentétben Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalásaival. Így pl. a 20 %-os kisebbségi arányszám feltételét nem teljesítő településeken is lehetőséget kell biztosítani a kisebbségi nyelv használatára, ha pl. az adott hivatalnok beszéli az adott kisebbségi nyelvet.

A Bizottság külön bírálja az államnyelvtörvény 3. §, (5) bekezdésének első mondatát[4], amely a természetes és jogi személyek számára írja elő a közigazgatási szervekkel való hivatalos kommunikációban az államnyelv használatát. Megállapítja, hogy ezt a rendelkezést lehet szűken (a kormányhatározat ezt teszi) és tágan értelmezni. A Bizottság szerint a szűk értelmezés esetén szabályozási duplicitással állunk szemben, tág értelmezés (szó szerinti) esetén pedig nemzetközi kötelezettség megszegéséről van szó. A Bizottság a fentiekre tekintettel javasolja ennek a rendelkezésnek az eltörlését.

Megjegyzés:a Bizottság kritikája a fenti esetekben inkább a kisebbségi nyelvhasználati törvényre irányul. Az MKP véleménye szerint a Bizottság kritikája alapján a módosításra váró kisebbségi nyelvhasználati törvényben a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban kell pozitív módon és egyértelműen meghatározni, milyen feltételek mellett lesz lehetőség a kisebbségi nyelv használatára, függetlenül az egyes településeken százalékban kifejezett kisebbségi jelenléttől.

Az államnyelvtörvény Bizottság által törölni javasolt 3. §, (5) bek. első mondatával kapcsolatos problémát a Radičová-kormány által benyújtott törvénymódosítási javaslat nem orvosolja, a Fico-féle verziót változatlan formában őrzi meg.

4. Az államnyelvtörvény és a vallás

A Bizottság megállapítja, hogy az államnyelvtörvény nem szabályozza az egyházak és vallási közösségek liturgiai nyelvhasználatát, ugyanakkor, az egyházak és vallási közösségek a nyilvánosság számára szánt ügyirataikat államnyelven kötelesek vezetni, kiadni, megjelentetni[5] – 3. §, (3) bek., c) pont. A Bizottság álláspontja szerint, mivel ennél a pontnál nem szerepel a „ha ez a törvény, külön rendelkezés, vagy más törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés nem rendelkezik másként“ kitétel, úgy tűnik, az államnyelv használata ezen a területen kizárólagos jelleggel kötelező. A Bizottság szerint ez viszont nemzetközi egyezmények által biztosított jogokat sért, pl. az Emberi Jogok Európai Egyezségokmányát (9. és 14. §) , a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (27. §) és a Kisebbsévédelmi Keretegyezményét (10. §).

Megjegyzés: A Radičová-kormány által benyújtott törvénymódosítási javaslat nem orvosoljaa Velencei Bizottság által megjelölt problémát, a Fico-féle verziót változatlan formában hagyja.

5. Az államnyelv használata az oktatásügyben

A Bizottság kritikája az oktatásügyre vonatkozó részben a pedagógiai dokumentáció és az egyéb dokumentáció államnyelvű vezetésének terjedelmére vonatkozik. Az államnyelvtörvény mindkét dokumentáció-csoport esetében azok kötelező kétnyelvű vezetését írja elő a kisebbségi nyelvű oktatási intézmények számára. – 4. §, (3) bek.[6]

A Bizottság véleménye szerint a kötelezően államnyelven is vezetendő „pedagógiai dokumentáció“ és „egyéb dokumentáció“ fogalmai az oktatásügyi dokumentációk túl széles körét öleli fel a kormányhatározat felsorolásában. Megállapítja, hogy bár a kisebbségi iskolák számára nyitva áll a kisebbségi nyelven való vezetés lehetősége (kötelezettsége), a teljes domunetáció két nyelven vezetése viszont súlyos terhet ró a kisebbségi iskolákra, különösen a nem kisebbségi iskolákhoz viszonyítva. A diszkriminációmentesség és az arányosság elvének betartása érdekében szükséges, hogy a kötelező államnyelvűség „legitim célt“ kövessen. A legitim cél ugyan teljesül azzal, hogy az oktatásügyi állami hivatalok ellenőrzése így könnyebbé válik. A legitim cél azonban nincs jelen azoknál a dokumentáció fajtáknál, amelyek nem feltétlenül szükségesek az ellenőrzési tevékenység megvalósításához. A Bizottság ennek a szabályozásnak az újragondolását javasolja, konkrétan: szűkíteni javasolja a kötelezően államnyelven is vezetett oktatásügyi dokumentációk körét a kisebbségi nyelvű oktatási intézményekben. Ugyanakkor alternatív megoldásként több lehetőséget is megemlít: pl. a kisebbségi nyelvű iskolák számára plusz munkaerőt vagy pénzügyi eszközöket lehetne biztosítani a többletmunka elvégzéséhez, vagy az oktatásügyi ellenőrzést olyan alkalmazottakra lehetne bízni, aki bírják az adott kisebbségi nyelvű iskola tanítási nyelvét.

Megjegyzés: a Radičová-kormány által benyújtott törvénymódosítási javaslat csak részben orvosolja a Bizottság által felvetett problémákat. Azon „egyéb dokumentációk“ körét, amelyeket nem kötelező államnyelven vezetni a Radičová-kormány rendeletben kívánja szabályozni (vélhetően enyhítésre kerül sor), de a „pedagógiai dokumentációk“ esetében nem kerül sor ilyen enyhítésre és a Bizottság alternatív megoldási javaslatait sem alkalmazza. A Bizottság által javasolt egyik megoldás, hogy az adott kisebbségi nyelvet bíró alkalmazottakra lehetne bízni a kisebbségi nyelvű iskolák ellenőrzését, már jelenleg is létezik. Az teljeskörű államnyelvű dokumentációvezetés kötelezettsége épp ezért még nagyobb ellentmondásnak tűnik.

6. Az államnyelv használata a kisebbségi rádiózásban és televíziózásban

A Bizottság megállapítja, hogy az államnyelvtörvény szerint a rádiós és televíziós műsorszolgáltatást államnyelven kell közvetíteni. Ez alól a szabály alól kivétel az a más nyelvű televíziós műsor, amelyet államnyelven feliratoznak vagy közvetlenül követve az adott televíziós műsort államnyelven újrasugároznak. A rádiózásban kivételt képeznek azok a más nyelvű műsorok, amelyeket közvetlenül követve az adott műsort államnyelven újrasugároznak, vagy az adott műsor a helyi vagy regionális rádiós műsorszolgáltatásban a nemzeti kisebbségek számára készültek. – 5. §, (1) bek.

A Bizottság szerint a kétnyelvű műsorszórás lehetővé teszi a többségi nemzethez tartozók számára a kisebbségi nyelven sugárzott műsorok megértését, ami elvileg bővítheti a kisebbségi kultúrákkal kapcsolatos ismereteiket. A műsorszolgáltatásban a kisebbségi nyelv mellett kötelezően megjelenő államnyelv tehát legitim célt követ. Ugyanakkor ez a kötelezettség járulékos költségeket generál, de ez „nem vezethet a nemzeti kisebbségek műsorszórásának megakadályozásához vagy az attól való eltántorításhoz“.

A Bizottság üdvözli az a tényt, hogy az államnyelvtörvény – a korábbiakhoz képest előrelépést elérve – a helyi és regionális kisebbségi rádiózásnál nem ró járulékos terhet a műsorszolgáltatókra. Ugyanakkor megállapítja, hogy a kisebbségi televíziózás esetében nem került sor ilyen kivételre, ami „aránytalanul súlyos terhet“ ró a kisebbségi műsorszolgáltatókra. A Bizottság szerint ezzel kapcsolatban nem igazolható, hogy „a szlovák nyelvet oly mértékben fenyegeti a kisebbségi nyelv, ami ilyen radikális álláspontot követel a kisebbségi műsorszolgáltatással szemben“. A Bizottság javaslata, hogy ha az állam mégis meg szeretné őrizni a teljes kétnyelvűséget, akkor magának az államnak kellene fedeznie a kisebbségi nyelvű műsorok szinkronizálásának és feliratozásának költségeit.

Megjegyzés:A Radičová-kormány által benyújtotttt törvénymódosítási javaslat nem orvosolja a Velencei Bizottság által megjelölt problémát, a Fico-féle verziót változatlan formában őrzi meg.

7. Az államnyelv használata a bírósági és a közigazgatási eljárásokban

A Bizottság megállapítja, hogy az államnyelvtörvény szerint a bírósági, közigazgatási és egyéb jogérvényesítő fórumok eljárásaiban az államnyelv használata kötelező (7. §). Ez alól törvény szerinti kivételt képeznek a kisebbségekhez tartozó személyek és a szlovák nyelvet nem bíró személyek, a külön törvényekben meghatározott terjedelemben. A Bizottság szerint azonban ezek a külön törvényekben rögzített jogok (tolmácsolás, fordítás) csak akkor vehetők igénybe, ha a büntetőeljárás, polgári jogi vagy közigazgatási eljárás résztvevővője nem beszéli az államnyelvet. A Bizottság felhívja a figyelemet, hogy Szlovákia nemzetközi vállalásai (Charta) értelmében a kisebbségi nyelv használatának ennél jóval bővebbnek kellene lennie. Pl. a kisebbségek által lakott területeken a büntetőeljárásokban, polgári jogi és közigazgatási eljárásokban a kisebbségi nyelvet használók számára kérelemre biztosítani kellene a kisebbségi nyelvű eljárást, a kisebbségi nyelven benyújtott kérelmek és bizonyítás lehetőségét (szóban és írásban). A megállapítás szerint „ezek a jogok egyértelműen bővebbek a tolmácsolás lehetőségénél és a szlovák nyelvtudástól függetlenül igénybe vehetők kisebbségi nyelvet használók részéről“. A Bizottság szerint ezért az államnyelvtörvény 7. §-a ellentétben áll Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalásaival.

Megjegyzés:A problémát az államnyelvtörény szövegében és a módosításra váró kisebbségi nyelvhasználati törvényben lehet megoldani. A Bizottság által bírált 7. §-ban megjelenő problémát a Radičová-kormány által benyújtott törvénymódosítási javaslat nem orvosolja, a Fico-féle verziót változatlan formában őrzi meg.

8. Az államnyelv használata egyéb nyilvános érintkezések során

(foglalkoztatás, egyesületek, gazdasági társaságok, szerződések)

A Bizottság megállapítja, hogy az államnyelvtörvény alapján a munkajoviszonyban, egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban felmerülő írásos anyagok, továbbá a a pénzügyi és műszaki dokumentáció, a társulások, az egyesületek, a politikai pártok, a politikai mozgalmak és a gazdasági társaságok alapszabálya kapcsán az államnyelv kötelező használatát írja elő, azzal, hogy az államnyelvű szövegváltozat mellett készíthető tartalmilag azonos másnyelvű szövegváltozat is. – 8. §, (2), (3) bek.[7]

A Bizottság szerint ezt a szabályt csak azon írásos anyagok, dokumentumok esetében kellene alkalmazni, amelyek a közrend fenntartása érdekében elengedhetetlenek, azaz ellenőrzés, adatszolgáltatás céljaira (is) készülnek. A Bizottság ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet a Charta rendelkezéseire, amelyek többek között kötelezik az államokat arra, hogy ne kérdőjelezzék meg az adott államban létrejött jogi dokumentumok érvényességét csak azért, mert azt kisebbségi nyelven készítették el, továbbá e dokumentumok harmadik személyekkel szembeni érvényességét még akkor is biztosítani kell, ha a harmadik fél nem érti az adott kisebbségi nyelvet és ismertették vele az adott dokumentum tartalmát. A Bizottság szerint hatványozottan érvényesíteni kellene a Charta fenti előírásait olyan esetekben, amikor a jogi dokumentumok érdekelt felei legalább 20 %-os kisebbségi lakossággal rendelkező településeken lakó kisebbségekhez tartozó személyek.

A Bizottság külön felhívja a figyelmet az államnyelvtörvény azon rendelkezésére, amely szerint a közigazgatási szervek előtt kötelmi szerződések tárgyában folyó eljárások során csak a szerződések államnyelvű szövegváltozata elfogadott. – 8. §, (5)bek[8]. A Bizottság szerint ez a rendelkezés egyértelműen sérti a Charta fent említett előírásait.

Megjegyzés: A Radičová-kormány által benyújtott törvénymódosítási javaslat egyik esetben sem orvosolja a Bizottság által megfogalmazott problémát, a Fico-féle verziót változatlan formában őrzi meg. A Bizottság javaslatai megfelelő szövegkiegészítéssel teljesíthetők a8. §, (2), (3) bek. eseteiben. A 8. §, (5) bek.-t a Bizottság javaslatával összhangban teljesen el kellene törölni, vagy pedig a törvényi szövegrész részleges átírásával és a kisebbségi nyelvhasználati törvény egyidejű megfelelő „tükörkiegészítésével“ oldható meg a probléma.

9. A magánszemélyek nyilvános kommunikációja

A Bizottság megállapítja, hogy az államnyelvtörvény alapján „a nyilvánosság tájékoztatására szánt összes feliratot, reklámot és közleményt, főleg az elárusító helyeken, sportlétesítményekben, éttermekben, utcákon, utak mellett és felett, repülőtereken, autóbusz- és vasútállomásokon és a tömegközlekedési járművekben államnyelven tüntetik fel.”Ha más nyelvű szöveget tartalmaznak, a másnyelvű szövegek csak az államnyelvű szöveg után következnek, és tartalmilag azonosnak kell lenniük az államnyelvű szöveggel. – 8. §, (6) bek[9].

A Bizottság véleménye szerint ez esetenként az államnyelv használatának súlyos többletkötelezettségét rója mindazokra, akik egyéni döntésük alapján más nyelvet kívánnak használni a nyilvános kommunikációjuk során. A Bizottság megállapítása szerint a törvény hatályos szövege „dermesztő hatással“ lehet a szólásszabadságra. Ugyanakkor üdvözlendő, hogy az államnyelvtörvényt magyarázó kormányhatározat szerint a fenti szabályozást „megszorítólag kívánják alkalmazni“, azaz a kereskedelmi jellegű kommunikációkat (pl. reklámok) kivonják ez ellenőrzés alól (!). A Bizottság szerint ezt a szándékot azonban az államnyelvtörvény szövegében kellene megjeleníteni.

A Bizottság szintúgy felszólítja a megfelelő szerveket a kötelező kétnyelvűség e területen való megkövetelésének felülvizsgálatára, különösen olyan települések esetében, ahol szinte kizárólag kisebbségehez tartozó személyek élnek.

Megjegyzés: A Bizottság általában véve kritikus a 8. §, (6) bek. által előírt kötelező államnyelvhasználattal szemben. A kereskedelmi jellegű kommunikációk (vélt) kivételét e szabály alól pozítívumként említi. A valóságos helyzet ezzel szemben az, hogy ez az előírás ugyanúgy vonatkozik a kereskedelmi jellegű kommunikációra is, bár nem a Kulturális Minisztérium jogköre ennek ellenőrzése, hanem a Szlovák Kereskedelmi Felügyeleté. Ezt az is bizonyítja, hogy a módosított államnyelvtörvény alapján idáig összesen két pénzbüntetéssel végződő eljárást reklámhirdetések államnyelvű megjelentetésének hiánya miatt indították.

A Radičová-kormány által benyújtott törvénymódosítási javaslat egyik esetben sem orvosolja a Bizottság által megfogalmazott problémákat, a Fico-féle verziót csupán a kisebbségi nyelv és az államnyelv sorrendiségét illetően enyhíti. Fontos körülmény, hogy a Bizottság kereskedelmi jellegű kommunikációkra vonatkozó egyértelmű javaslata az államnyelvtörvény szankcióinak teljes kivételével sem teljesíthető, hiszen a Szlovák Kereskedelmi Felügyelet a reklámokról szóló törvény szankcióit alkalmazza, az államnyelvtörvényre csak a törvénysértés megállapításánál hivatkozik.

10. Az államnyelvtörvény szankciói

A Bizottság szerint nyilvánvaló, hogy nem helyes szankcionálni a mindazokat az eseteket, amelyek a szlovák jogszabályok, valamint a Szlovákia által ratifikált nemzetközi szerződések által biztosított kisebbségi nyelvhasználati lehetőségekre alapoznak. Abban egyetért a szlovák hivatalokkal, hogy a szankciók nélküli törvény növeli annak esélyét, hogy a törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyják majd. Ugyanakkor azt is tudomásul veszi, hogy a szlovák hivatalok szerint törvény célja nem a büntetés, hanem az államnyelv megfelelő alkalmazása. A Bizottság szerint „ez a cél sokkal hatékonyabban érhető el együttműködő, bizalomépítő jellegű intézkedésekkel vagy a törvény céljának elérését biztosító más eszközökkel, mint szankciókkal. A szankciókkal csak a legextrémebb esetekben kellene élni, vagy egyáltalán nem kellene élni velük.”

Megjegyzés: Értelmezésünkben a „legextrémebb esetek” fogalmilag a polgárok életének, egészségének, vagyonának veszélyeztetését fedik le. A Radičová-kormány által benyújtott törvénymódosítási javaslat a szankciókat nem csak ezen a területen, hanem a közigazgatási szervek összes nyilvános kommunikációjánál is megőrzi, így a Bizottság által megfogalmazott problémát csak szűk körben orvosolja.

11. Az ún. irányelvek mibenléte

A Bizottság megállapítja, hogy a szlovák kormány kormányhatározat formájában ún. irányelveket fogadott el az államnyelvtörvény rendelkezéseinek egységes értelmezésének céljaira. Megállapítja továbbá, hogy az ún. irányelvek – megnevezésük ellenére – nemcsak alapvető és általános elveket, hanem „definíciókat“, „a törvény hatályát szűkítő szabályokat“, „kiegészítő szabályokat“, stb. is tartalmaznak. A Bizottság véleménye szerint, mivel a törvény autentikus értelmezésére csak maga a törvényhozó képes, ez a kormányhatározat nem tekinthető a törvény rendelkezései autentikus értelmezésének. Épp ezért, a kormányhatározatnak nincs kötelező jogi ereje, legfeljebb a kormánynak alárendelt közalkalmazottak irányában rendelkezik kötelező erővel, a bíróságokkal szemben már nem. A jelenlegi vagy egy későbbi kormány bármikor visszavonhatja a kormányhatározat rendelkezéseit. A fentiek miatt a Bizottság a törvényben fellehető jelentősebb pontatlanságokat, félreérthető megfogalmazásokat a törvény szövegében javasolja orvosolni.

Összefoglaló megjegyzések

A Velencei Bizottság véleményében megfogalmazott bírálatok jelentőségük és tartalmuk szempontjából három fő területre összpontosulnak. Ezek a következők:

1. Az államnyelvtörvény viszonya a a kisebbségi nyelvhasználati törvényhez

2. Szlovákia nemzetközi kötelezettségeit sértő rendelkezések

3. A pénügyi szankcionálás törvényi lehetőségei és terjedelme

Megállapítható, hogy az 1. pont esetében a Radičová-kormány által benyújtott államnyelvtörvény-módosítási javaslat minimális mértékben felel meg a Velencei Bizottság e területen megfogalmazott elvárásainak.

A Velencei Bizottság 2. pontot érintő elvárásainak az új kormány törvénymódosítási javaslata egyáltalán nem felel meg!

A Radičová-kormány törvénymódosítási javaslata 3. pont szerinti elvárásnak ugyancsak minimális mértékben tesz eleget.

A Velencei Bizottság javaslatai több esetben a kisebbségi nyelvhasználati törvény megfelelő módosításával teljesíthetők.

A Velencei Bizottság véleménye a kereskedelmi jellegű nyilvános közlések esetében ténybeli tévedésben van, amikor arra utal, hogy ezek a közlések kikerültek a kötelező államnyelvű megjelentetés hatálya alól. A törvény és az ún. irányelvek ezt csak a Kulturális Minisztérium ellenőrzési jogköréből vonják ki és áthelyezik a Szlovák Kereskedelmi Felügyelethez, de alapvetően nem szüntetik meg törvénysértő minősítésüket és szankcionálhatóságukat. Ezen a ponton továbbá a Velencei Bizottság nem vizsgálta a reklámokról szóló törvény rendelkezéseit (bár ez deklaráltan nem is volt célja), amelyek az államnyelvtörvény szankcióinak teljes eltörlése esetén is lehetővé teszik a szankcionálást, mégpedig a reklámokról szóló törvény alapján. Erre két konkrét példa is akadt a legutóbbi hónap során.