Szent-Ivány József emléktáblájának avatásán Haraszti Attila, Magyarország Kassai Főkonzulátusának főkonzulja mondott beszédet. Az alábbiakban az ott elhangzottakat teljes terjedelemben közöljük:
Tisztelt egybegyűltek!
Szeretettel köszöntöm mindnyájukat „Gömörország” fővárosában, Rimaszombatban. Ez a város a mai napon egy emléktáblával gazdagodik, egy olyan emléktáblával, amelynek felavatására – úgy érzem – talán már korábban is sor kerülhetett volna, hiszen a rendszerváltozás óta csaknem három évtized telt el. Örömmel és megelégedettséggel tölt el, hogy ezt a mulasztást ma közösen pótoljuk, és emléket állítunk egy olyan személyiségnek, aki minden bizonnyal nem volt hibátlan, de életművét, jobbító szándéktól és közösség iránti felelősségérzettől vezérelt tevékenységét elismeréssel kell számon tartania az őt követő nemzedékeknek.
Napjainkban sajnálatosan kevés szó esik arról, hogy ehhez a gömöri vidékhez milyen erős szálakkal kötődött a Szent-Ivány család. Pedig a Szent-Iványiak sokáig igen jelentős szerepet játszottak ennek a térségnek az életében. Állítólag még az a sajógömöri szőlődomb is Szent-Ivány birtok volt, ahol a közismert népmonda szerint Mátyás király egykor megkapáltatta a szegények munkáját lekicsinylő urakat.
Szent-Ivány József megkoszorúzott emléktáblája Rimaszombatban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Az elmúlt évtizedek során megkopott az emlékezete annak is, hogy e neves családnak volt egy olyan kiemelkedő sarja, aki Csehszlovákia létrejöttét követően, a két világháború közötti időszakban, az országban élő magyarok érdekeit képviselve, meghatározó politikai szerepet töltött be.
Ez az ember Szent-Ivány József volt, a Magyar Nemzeti Párt egykori elnöke és 18 éven át parlamenti képviselője, akire tevékenységéhez és jelentőségéhez képest – érzésem szerint – méltatlanul kevés figyelem hárul, s aki éppen ebben a régióban, egy akkor még önálló településen, a ma már közigazgatásilag Tornalja városának részét képező Bején lakott.
Nem tisztem e beszéd keretében áttekinteni Szent-Ivány József gazdag életpályáját, sokrétű tevékenységét, már csak azért sem, mert ez az életpálya sok vonatkozásban mai napig feldolgozatlan. Örömmel tölt el azonban, hogy ez a munka már megkezdődött, és a Fórum Kisebbségkutató Intézet jóvoltából két évvel ezelőtt már külön könyv is megjelent Szent-Ivány Józsefről a Kis lépések nagy politikusa címmel.
Ezt a könyvet lapozgatva találtam rá arra a Szent-Ivány Józseftől származó idézetre, mely mindössze egyetlen mondatból áll, de talán jól összefoglalja, hogy az első világháborút követően megalakult új országban miben látta a helyben maradó, vezető szerepet vállaló magyarok felelősségét:
„Kevesen voltunk, de elszánt magyarok, a hangunk erős volt, és gyakorlati feladatunkat úgy fogtuk fel, hogy alkalmat és fórumot keressünk a tiltakozásra a rólunk és nélkülünk való döntés ellen, világosan kifejeztük, hogy Csehszlovákiát nem akartuk, és nem akarjuk, a másik oldalon pedig kevéssé művelt magyar népünk tanításához fogtunk.”
Szent-Ivány József rimaszombati emléktáblájának avatásán köszöntőt mond Haraszti Attila főkonzul, jobbra Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója (Fotó: Pósa Dénes/Felvidék.ma)
Szent-Ivány József hamarosan az országban élő magyarok egyik meghatározó politikai vezéregyéniségévé vált, s egy nagyon nehéz történelmi időszakban, országos és helyi szinten egyaránt, hosszú időn át az első sorban küzdött e közösségért. Tevékenysége korántsem korlátozódott pusztán a politikai fellépésre, figyelme kiterjedt az itteni magyar közösség helyzetének, életének szinte minden más vonatkozására is.
A politikai érdekképviseleti munkával párhuzamosan kezdeményező szerepet vállalt a nép kulturális felemelésében, fellépett a gazdasági élet fejlesztése ügyében, közösség-, egyház-, művelődés- és sportszervezői feladatokat végzett. Mivel ez a sokrétű feladatvállalás szükségessé tette, folyamatosan ingázott Prága, Pozsony, Budapest, Beje és a családi birtokhoz tartozó Liptószentiván között, miközben egy nagy család fejeként feleségével közösen példás módon nevelte hat gyermekét.
A saját vagyonát is jelentős részben közösségi célokra fordító politikus evangélikusként és félig szlovák származású elkötelezett magyarként egész pályafutása alatt a tolerancia és a párbeszéd talaján állt.
Ő ezt többek között így fogalmazta meg: „Magyar nemzetiségünk fenntartása, védelme protestáns kötelességünk, de ez távolról sem jelenti a más nemzetiségek iránti ellenszenvet vagy gyűlölködést. Ilyen hang vagy szellem soha sem engedhető meg közéletünkben.”
Szent-Ivány József emléktáblája Rimaszombatban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Tisztelt emlékezők!
Fontos, hogy számon tartsuk közösségünk kiemelkedő alakjait, azokat a személyiségeket, akik életüket annak szentelték, hogy a magyarság helyzetét, életkörülményeit javítsák, akiknek nagyon nagy szerepük van abban, hogy ma még él a felvidéki tájon a magyar nyelv, hogy még ma is működő magyar közösségek vannak, és hogy még ma is lehet itt ennek a közösségnek jövőt tervezni.
Ilyen személyiség volt Szent-Ivány József is, aki egy korábban elképzelhetetlen, földindulásszerű változást követően, nagyon nehéz, embert próbáló időkben vállalt vezető szerepet. Az első világháború után, amikor – kényszerből vagy saját döntés következtében – az új országból olyan sokan elmentek, vagy a háttérbe húzódtak, ő a helyén maradt, és képességeit, energiáit a világháború által megtépázott, önbizalmát vesztett magyar közösség művelésére, fejlesztésére, képviseletére fordította.
Szent-Ivány József nevét és példáját nem szabad, hogy beborítsa a feledés homálya. Örömmel tölt el, hogy ma emléke előtt tiszteleghetünk, s bízom abban, hogy a mai ünnepi alkalom, ennek az új emléktáblának a felavatása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Szent-Ivány József elfoglalhassa az őt megillető előkelő helyet a felvidéki magyarság köztudatában.
