Az ország talán legkisebb, egyben a legszegényebb régiója a Nagykürtösi járás. Ide nem jönnek külföldi befektetők, Kiskürtösön van ugyan egy ipari park, ahol két olasz cég működik, de amíg az illetékes városi és kiskürtösi polgármesterek a megteremtett munkahelyekről beszélnek – inkább dicsekszenek-, jó lenne, ha egy hetet ledolgoznának azok között az embertelen körülmények között, ahol sokunk rokona, barátja, családtagja dolgozik.
Az olasz cégek vezetősége nem veszi emberszámba a szlovákiai dolgozóit, eltiporja alapvető emberi jogait és méltóságát, arról ne is szóljak, hogy alamizsnáért dolgoznak. Amikor egy 35 éves háromgyermekes családapa 420 eurót visz haza a borítékban karácsony előtt, bizony könnyek buggyannak ki a szeméből, mert szeretné gyermekeinek megadni mindazt, amit a városi önkormányzat vagy a falusi önkormányzat dolgozói, akik karácsonyra két jutalmat is kaptak.
Most mit tegyen, fizesse ki a lakbért, a csekkeket, az élelmiszereket, a gyermekeknek a gyógyszereket, de akkor hol marad a meglepetés, amit a csillogó szemű gyerekek várnak a fa alá?! Gondolok itt a Sysme és a Technogym vállalatokra, megalakult ugyan a szakszervezet, de hiába minden beadvány az olasz vezetőség, lesöpri az asztalról. Itt jön az egyetlen megoldás, kimenni külföldre, ahol újabb megaláztatás és lenézés árán, távol a családtól a gyermekektől, akiknek a legnagyobb szüksége van rá mint apára, hogy legyen férfimodell a családban, magára hagyni feleségét három gyerekkel és venni a hátizsákot és nekivágni a nagyvilágnak, ahol nem tudja mi vár rá. És a mi kormányunk büszke magára, hogy megnyíltak az EU-országok kapui, munkalehetőségi tárlatok előttünk. De milyen áron, úgy, mint valamikor az első világháború után családtagjaink a tengeren túl keresték a szebb jövőt, a megélhetést és nagyon sokan vissza sem tértek. Ez a mi híres kormányunk szociális politikája és erre büszkék az önkormányzatok, ahol a vezetők bére az egekig ér, de azt, hogy miből fizessék a polgárok az adót nem érdekli őket. Ugyanúgy sárba tiporják az emberi méltóságot és csak a saját javaikat nézik.
Ami a nyelvtörvényt illeti és a magyar állampolgárság kérdését, Gašparovič elnök nagyon hamar elfelejtette, hogy a 8 évvel ezelőtti választásokon a magyarlakta vidéknek köszönhette, hogy bejutott a bársonyszékbe és az elnöki palotába, mert a magyarok a két rossz közül – gondolok itt Mečiarra -, Gašparovičot jutatták be, de nem kaptak érte cserébe semmit. Sajnos.
Máig nem fogom fel ép ésszel, minek egy volt elnöknek testőr, ha szüksége van rá, fizesse a saját nagyon szép juttatásából, ami bennünket, adófizető polgárokat rövidít meg, nem beszélve a szolgálati autóról és sofőrről. Nagyon jól megszedte magát a bársonyszékben, miközben fényképezte az anakondákat, külföldön kezeltettük, én is beteg vagyok, Szlovákiában nem tudnak segíteni, nekem miért nem teszi lehetővé ez az ország, hogy eljuttatna oda, ahol meg tudnának gyógyítani.
Igazságtalanság minden területen és a kormányt nem bántja, hogy olyan szakembereket veszít el, akik külföldön kamatoztatják tehetségüket, szegényebb lesz általuk az ország és mi mindezt tétlenül nézzük. Hol a beígér kis Svájc, egyeseknek igen, de a pórnép többet fog nélkülözni az új esztendőben, mint az elmúlt időben és ennek tapsoljunk. Most kellene az összefogás és kivonulni a terekre, minden ország lehagy bennünket, nézzük csak Romániát, Horvátországot, Lengyelországot, és mi elsiklunk e tények felett. Magyar nép, meddig bírod még a terhet a válladon cipelni, amit a kormány és politikája rád rak, mikor roppansz össze annak súlya alatt?! Azok beszélnek, akiknek Horvátországban saját jachtjuk, villájuk van, a számtalan politikus, aki nem tudja, mit kezdjen betétjeivel! Itt kellene a megszorítás! Hol maradtak az ígérgetések, egy nyugdíjas már megszedte magát, és még felszedi a nagy fizetést, a sok bc. és Mgr. pedig külföldön cseléd, mert ha nincs a megfelelő pártban, vagy nincs keresztapa még, takarítónőnek sem kell…
Igaz a mondás: meghalt Mátyás, oda az igazság, bár talán sosem volt, de ami jelenleg folyik,
és amennyi megaláztatásnak ki vagyunk téve, ez már rég volt. A sok drága gyógyszer, az energiahordozók, az élelmiszer, mert ha nem is Bécsben, de legalább odahaza, enni is szeretnénk! Nekünk nem jut drága luxusautóra, kirándulásokra, utazásra, mi csak azt tudjuk, hogy nincs fény az alagút végén. Pedig bármennyit harácsolnak össze a vezető beosztásban levők, a túlvilágon egyformák leszünk, ott nem kell két garázs, luxusautó, ranch, palota, villa, svájci számla, ott nem nézhetnek le, nem tiporhatják meg emberi mivoltunkat, nekik sem jut több, mint nekünk, nélkülözőknek. Hiszem, hogy nem boldogabbak, mint mi, szegények. Mert mindig ott a Damoklész kardja fejük felett, hogy jöhet egy újabb bársonyos forradalom… Kívánom, hogy így legyen.
Nagyné Petrezsél Mária, Felvidék Ma
