A nyolc európai ország részvételével létrehozott Varsói Szerzõdés Politikai Tanácskozó Testületében a döntõ szót mindig az SZKP fõtitkára mondta ki, a tagországokban az állampártok elsõ, illetve fõtitkárai. Ez azt jelentette, hogy a tagországok saját fegyveres erõinél, fõként pedig az egyesített fegyveres erõknél a közvetlen pártirányítás érvényesült. A részt vevõ országok egysége fokozatosan egyre lazábbá vált. Élesen mutatkozott ez meg az 1968. évi csehszlovákiai beavatkozás kapcsán, amelyben sem Románia, sem Albánia nem vett részt. Románia egy esetleges beavatkozás esetére mozgósította fegyveres erõit. Albánia pedig szeptemberben egyoldalúan kilépett a szervezetbõl; ami az ottani tengeralattjáró-támaszpont elvesztését jelentette a Szovjetunió számára. A tagországokban megindult demokratizálódási folyamatok, az állampártok szerepének csökkenése, majd megszûnése egyre inkább kérdésessé tette a szervezet fenntarthatóságát. A fegyveres erõk polgári vezetés alá kerültek, helyreállt a német egység, s miután a tagországok sorra kinyilvánították kilépési szándékukat, megszűnt, a szovjet csapatoknak a szervezet tagországaiban való állomásoztatására vonatkozó létjogosultsága is. Február 25-én, Budapesten ülésezett a Varsói Szerzõdés Politikai Tanácskozó Testülete. A tagállamok képviselõi elfogadták a korábban kötött katonai megállapodások hatályának megszűnését és azt, hogy a szervezetet felszámolják. Július 1-jén ez formálisan is bekövetkezett.
Mult-Kor
