Bósza János nem tartja magát irredentának. A Heti Válasz faggatta őt terveiről.
Öntudatos magyar, de gyermekei jobban beszélnek szlovákul. Tévévitára hívta a magyargyűlölő Ján Slotát, s már meg is rajzolta egy lehetséges autnóm térség határát. A felvidéki önrendelkezésért harcoló komáromi Bósza Jánost egyszemélyes mozgalmáról faggattuk.
– Nem fél, amiért szinte egyedül vágott bele az autonómia ügyébe?
– Arra is fel vagyok készülve, hogy bilincsben visznek el. Áprilisban lesz két éve, hogy honlapot akartam nyitni. Azon gondolkodtam, milyen témát tegyek föl rá. Az autonómia tabu nálunk, pedig a Székelyföldön felkapott volt már akkor is. Nem voltam tisztában azzal, mi az autonómia, ezért megnéztem az interneten. Szlovákiával kapcsolatban egy cikket találtam Duray Miklós honlapjáról. Így kezdtem el feltölteni a honlapomat.
– Mit szólt kezdeményezéséhez a Magyar Koalíció Pártja, a magyarság politikai csoportosulása?
– Már 2006-ban megpróbáltam felvenni velük a kapcsolatot, de amikor meghallották, hogy autonómia, elzárkóztak. Akkor még éppen kormányon voltak, nem szerepelt a programjukban az önrendelkezés. Nyílt levélben szólítottam meg őket, hogy vállalják az ügyet. Duray úgy reagált, hogy ez a párt közgyűlésének feladata – aztán tavaly márciusban a közgyűlés a tisztújítással telt el, tehát megint akadt ok az elodázásra.
– Egyesületét, a Nomos Regionalizmust decemberben bejegyezték, aztán januárban mégis törölték.
– December 10-én küldtem el a bejegyzési kérelmet a belügyminisztériumba. A törvény szerint ha nem találnak kifogásolnivalót, tíz napon belül vissza kell küldeniük a polgári társulás bejegyzését. A borítékon január 4-i a pecsét. A levelet 6-án kaptuk meg. Bizonyára utólag dátumozták a határozatot december 21-re, hogy betartsák a törvényt. Ez volt a negyedik bejegyzési próbálkozásunk július óta. Már az első esetben is törvényellenesen utasították el; arra hivatkozva, hogy nincs önrendelkezésre jogunk, belekötöttek a Felvidék és az autonómia szavakba. Határváltozást, revíziót emlegettek. Erről szó sincs -dehogy vagyok én irredenta! Az autonómiatervezetünkben leírtuk, hogy tiszteljük a határokat.
– Miért zavarja ennyire a szlovákokat egy civil kezdeményezés?
– A harmincas években Andrej Hlinka néppártja Szlovákia autonómiájára törekedett Csehszlovákián belül, mert a szlovákok az ország megalakulása fejében ígéretet kaptak erre. Aztán a csehek azt mondták, hogy ha a szlovákok megkapnák az autonómiát, Hlinkáék biztos el akarnának szakadni. És nem is tévedtek. Azóta ha valaki kiejti az autonómia szót, biztosak benne, hogy ez a hátsó szándéka.
– Riasztó példa lehet a Szerbiától most elszakadó Koszovó esete.
– Tudomásom szerint Európában autonóm területből még nem jött létre önálló állam. Még Koszovó sem így születik meg, mert elvették korábbi autonómiáját. Szlovákia sem autonómiából jött létre. Amikor a polgárok jogai érvényesülnek, használhatják a nyelvüket, van zászlajuk, minek az önállóság? A szlovákoknak is úgy kellene gondolkodniuk, hogy megadják az autonómiát -amiből aztán soha nem lehet határváltozás, mert nem lesz senki az EU-ban, aki ezt támogatná. Egyébként a szlovák alkotmány szerint határváltoztatáshoz kétharmados parlamenti többség kell vagy népszavazás. El tudja képzelni, hogy tíz százalék magyarral ez lehetséges?
– Érvelhetnek úgy is a szlovákok, hogy nem lehet összefüggő területű magyar autonómiát kialakítani.
– Mi azt javasoljuk, hogy egy területen mindenkinek azonos jogai legyenek: hogy a felvidéki magyarság a szlovákokhoz hasonlóan használhassa a nyelvét, és legyen saját iskolarendszere. Ami a szlovákoknak természetes, járjon a magyaroknak is. Az a jelszónk, hogy a szlovákokkal közös területi autonómia, azonos jogokkal.
– És miért pont a Hodza-Bartha vonalra esett a választásuk?
– Az 1918-as, három hétig érvényben lévő Hodza-Bartha vonal lehetne a terület északi határa, a déli a mai magyar- szlovák határ. Az első világháború után e területen még 90 százalékban magyarok laktak. Ez most 35-38 százalék. Sok magyar azért támad, mert ott akarok autonómiát, ahol ők kisebbségben vannak. Erre azt mondom a szlovákoknak is, hogy nyugodtan megadhatják az autonómiát, mert továbbra is övék marad a többség, tehát a határok megváltoztathatatlanságának garanciája.
– Magyar iskolák most is működnek. Ez nem elég ellenérv?
– De hiányzik a megfelelő közeg. Sajnálatos módon a magyar szülők és a vegyes családban élők inkább szlovák iskolába adják a gyermekeiket. Az MKP bűne, hogy nem beszél nyíltan erről. Pedig itt szó sincs autonómiáról, csak azonos jogokról.
– Szlovák a felesége. Három gyermekük milyen iskolába járt?
– Kapok elég bírálatot, mert szlovák iskolába adtam a fiaimat. Magamon érzem annak a légkörnek a hatását, amit meg kellene változtatni. Még kisiskolások voltak a fiaim, amikor hazahozták a bizonyítványt, abban pedig nemzetiségként a szlovák szerepelt. Ha a magyar szülő szlovák iskolába adja a gyerekét, automatikusan szlováknak tekintik.
– Tudnak magyarul a fiai?
– Jobban tudnak szlovákul, mint magyarul, de nem jelent gondot magyarul beszélni velük. A családban jobbára a szlovák a közös nyelv. Amióta az autonómiával foglalkozom, jobban odafigyelek, hogy magyarul is beszéljek a fiaimhoz. Főleg a legkisebbhez. Ami már megtörtént, azon nehéz változtatni.
– Ez is azt mutatná, hogy az asszimiláció megállíthatatlan?
– Ezt rafinált asszimilációnak nevezem, mert a törvényekben nem szerepel, hogy valaki nem küldheti magyar iskolába a gyerekét. Csakhogy ebben a közegben a szülők tudat alatt elraktározzák azokat az információkat, amelyek az asszimiláció irányába hatnak. Miért nem követelte például az MKP, hogy a szlovák iskolákban választható nyelv legyen a magyar? Hetente egy óra is sokat jelentene.
– Lát esélyt a változásra?
– Az autonómia mindezt orvosolná. Baszkföldön olyan családokban, ahol már a szülők sem beszélik a nyelvet, beadják a gyerekeket baszk iskolába, ott pedig visszaasszimilálódnak.
– Január 14-én a Szlovák Nemzeti Párt alelnökével, Ján Slota helyettesével vitázott a TA3 hírtelevízióban, ám szavai elutasításra találtak. Vannak megértőbb hangok is a szlovákok között?
– Miroslav Kusý politológus kijelentette: autonómiáról vitázni vagy azt békésen követelni nem törvényellenes. Az pedig elképzelhetetlen, hogy az alkotmányban tiltsák meg az autonómiát. Ami a tévévitát illeti, Anna Belousovová azt mondta: a polgári társulásunk meg lesz szüntetve. A riporter visszakérdezett, mire azt válaszolta, hogy tévedés a bejegyzésünk. Ez nyílt nyomásgyakorlás a belügyminisztériumra.
– Nem meddő a vita?
– Szélsőséges állásponttal nem lehet vitázni, ugyanakkor csak a viták visznek előre, még ha először veszekszünk is. Az első lépés már megtörtént, és ezt sok fiatal észrevette. Egyikük blogjában azt olvastam, hogy a Felvidéken január 14-én új időszámítás kezdődött, mert a televízióban valaki az autonómiáról, az azonos jogokról, az asszimilációról beszélt. Ha a fiatalok merik vállalni az ügyet, akkor már nehéz lesz megállítani. Olvasok szlovák fórumokat is, úgy veszem észre, eltűnt a szélsőséges stílus, tárgyilagosabban kezdenek hozzáállni az autonómiához. Látják, hogy Slota őrült.
– Egy párt sem támogatja, mégis híresztelések kaptak lábra, hogy kinek az érdekeit szolgálja.
– Slota azt nyilatkozta, Budapesten jártam, hogy a Fidesszel tárgyaljak. Elhangzottak olyan vádak is, hogy a Fidesznek és az MKP-nak vagyok az ügynöke, meg a magyar titkosszolgálatnak. A kassai Korzár lap azt írta, provokátor vagyok, az SNS ügynöke, és lehetséges, hogy az orosz titkosszolgálat embere. Rengeteg őrültséget hallottam.
– Hányan támogatják önt?
– Nyáron, az alakuló gyűlésünkön huszonnégyen vettünk részt. Akkor azt ígértem, hogy egyedül végigviszem a bejegyzési folyamatot. Azóta már sokan jelezték, hogy eljönnek a közgyűlésre. A beadványokhoz ugyanakkor jogász szükséges, utazni kell, ez pedig sokba kerül. Az is lehet, hogy abbahagyom, ha egyedül maradok. Slota kijelentette, hogy Szlovákia első számú ellensége lettem. Egyedül álljak szemben egy országgal, amikor azzal vádolnak, hogy szét akarom zilálni az államot? Ha igazak lennének a vádak, akár tíz év börtönt is kaphatnék. Ha a magyarságot nem fogja érdekelni az autonómia, minek csináljam?
– Pedig most azt tervezi, hogy a polgári társulást párttá szervezi. A Nomos-Mozgalom a Regionalizmusért kikre számít majd?
– A Hodza-Bartha vonaltól délre lakók közül 450 ezren magyarok. Még félmillióan élhetnek vegyes családokban. Ők most inkább szlovák pártokra szavaznak, mert a másik oldalon csak az MKP van. Ha őket megnyerjük, segíthetnek az autonómia megteremtésében. Ha lenne rá lehetőség, tízből legalább öt-hat család úgy döntene, hogy magyar iskolába adja a gyermekét. Akkor 20-30 év múlva megfordulna az asszimiláció. De azonos jogok nélkül addigra a Csallóköz magyar egysége is megszűnik. Például Magyarbél 1910-ben 95, a 2001-es népszámláláskor viszont már csak 43 százalékban volt magyar. Mivel közel van Pozsony, nemrég úgy döntöttek, lakópark épülhet a faluban, golfpályával. Ki fog ott letelepedni?
– Tehetős szlovákok Pozsonyból.
– Ott tíz év múlva már egy magyar sem lesz. Ez a legdurvább asszimiláció Trianon óta. Most nem a két világháború közöttihez vagy utánihoz hasonló betelepítés, hanem piaci alapú bevándorlás zajlik. Már Somorján is többségben lehetnek a szlovákok. Dunaszerdahelyen 90-10, Komáromban 60-40 százalék a magyar-szlovák arány. Azt mondják, hogy Szerdahely mégis hamarabb el fog esni, mint Komárom.
Heti Válasz, Estefán Zsolt
