A felvidéki Jópásztor Alapítvány és a Pázmaneum Polgári Társulás immár nyolcadik alkalommal gyűjtötte egybe a nyári szünidő félidejében azokat a fiúkat, akik egész évben hűségesen szolgálnak a templomokban, segítséget nyújtva a lelkiatyáknak. Az első négy alkalommal Nagykért, a következő négy alkalommal Szőgyént választották helyszínül a szervezők.
Dr. Farkas Zsolt, a Jópásztor Alapítvány elnöke, a Pázmaneum elnökségi tagja, a Nyitrai Egyházmegye ministránsreferense, ft. Andusko Gyula érsekújvári káplán, a hajdani, már felnőtté vált ministránsok, valamint a templomi segítők
szervezésében ismét a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola adott otthont a Felvidék különböző részeiről és az anyaországból érkezett 105 résztvevőnek.
Az ünnepélyes megnyitón Méri Szabolcs, a község polgármestere és Szarka Andrea iskolaigazgató köszöntötte a fiúkat.
Fellobbant az olimpiai láng, melyhez társultak a jelképek, a lobogó a kereszttel és az öt karikával, a nemzetiszín zászló, valamint az együvé tartozás jelképeként az olimpikonok egyenpólója. A nyitó szentmisét ft. Andruskó Gyula celebrálta oltártestvéreivel, azokkal a lelkiatyákkal, akik elhozták ministránsaikat a négynapos találkozóra.
Zsolt atya segítője, Gyuszi atya elmondta, hogy a fiatalok körében közkedvelt sportágakban, két korosztályban folyt a megmérettetés.
Volt labdarúgás, asztalitenisz, röplabda és stafétafutás, míg a szellemi képességek a sakk, a kvízjáték, a ministránsok tudáspróbája, a Biblia, és a szentmisék liturgiájának ismeretében merültek ki.
Csoportokban dolgoztak a fiúk, mindenkinek volt egy lelki támogatója, „angyalkája”, aki segítette a csoport mozgását.
A versengés keresztényi szellemben zajlott, a fiúk figyeltek egymásra, és miként minden évben, ezúttal is barátságok szövődtek és mélyültek. A záróünnepség az olimpiához méltó és rangos volt.
Az olimpiai és a nemzeti zászló (Fotó: Urbán György)
Osztottak arany-, ezüst -és bronzérmet mindkét korosztályban és minden sportágban, valamint a győzelmet igazoló kupát a győztes csapatnak. Senki nem tért haza üres kézzel, minden résztvevő kapott emléklapot és ajándékot.
A versenyek legjobbjai az „Ágyúsok”, vagyis Barbara csapata volt, akik megnyerték a focit, az asztaliteniszt, a stafétafutást és a sakkot, míg a röplabdában és a kvízben második helyen végeztek, így a legtöbb pont szerzőjeként az olimpia győztesei lettek. A csapat tagjai voltak: Nagy Attila Alistálról, Hloska Levente Csallóköztárnokról, Balogh Sebastian, Balla Zoltán és Recske Bence Zsitvabesenyőről, valamint Rubec Máté Benjamin Bényből.
Az olimpia utolsó napján érkezett a helyszínre a Máltai Szeretetszolgálat alapítója, a betegápoló Irgalmas Rend vezetője, Kozma Imre atya, aki a zárószentmisét celebrálta tizenegy oltártestvérével. A legszentebb áldozatot az ifjúságért és a támogatókért ajánlották fel a lelkiatyák.
Sokan és sokféleképpen nyújtottak segítséget a rendezvény megvalósításában. A Bethlen Gábor Alap, a Jópásztor Alapítvány, a Pázmaneum Társulás, az egyházközség tagjai, az önkormányzat, vállalkozók és magánszemélyek jóindulatáról tanúskodott annak a négy napnak a megvalósítása, melyből sok kegyelem származott. A részvétel ingyenes volt.
A rendezvény megnyitóján Szarka Andrea iskolaigazgató, Méri Szabolcs polgármester, Zsolt atya és Gyuszi atya (Fotó: Urbán György)
Az olimpia, ahol nincsenek vesztesek, évről évre több fiút szólít meg. Ők ezúttal is megtapasztalták a közösség megtartó erejét, a keresztény-nemzeti értékeket, miközben a kihívások növelték fizikai és szellemi erőnlétüket.
A lelkiatyák továbbra is számítanak a ministráns fiúk és a templomi segítők, felolvasó lányok szolgálatára.
Miként azt Kozma Imre atya a zárómisén a hívő közösség és a fiúk figyelmébe ajánlotta: a legnagyobb jóság a segítőkészségben, az egymásra figyelésben, az együttérzésben merül ki. Az önzés az a bűn, mely falat emel az ember és Isten közé. A magas fal miatt nem jut fény az önző ember szívébe, így ő válik a saját bűnének legnagyobb elszenvedőjévé.
A ministráns fiúk sok esetben kicsi koruktól gyakorolják a segítségnyújtást és az önzetlenséget. Feladják egyéni kényelmüket, hogy elvégezhessék önként vállalt munkájukat és az Úr asztala mellett szolgáljanak. Míg a mai ember mindenért fizetést vár, a ministránsok önzetlenséget gyakorolva teszik a dolgukat. Ezért is jutalmazzák őket az atyák a részükre szervezett találkozókkal, rendezvényekkel, kirándulásokkal és zarándokutakkal, köztük az egyik legnagyobb seregszemlével, a Ministránsolimpiával.
