A szlovákiai magyar közösség demográfiai vizsgálatainak dilemmáit Gyurgyík László szociológus foglalja össze.
A Selye János Egyetem Tanárképző Karán szeptemberben indul a szociológiai alapképzés, amelyre augusztus 15-éig még fogadják a jelentkezőket. Gyurgyík László, a most alakuló Szociológia Tanszék Tanára a szlovákiai magyar közösséget meghatározó demográfiai folyamatok megismerésének, értékelésének lehetőségeit és nehézségeit vizsgálva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég az asszimilációs, migrációs és az elöregedési folyamatok miatti fogyásra panaszkodni, hanem minél több kistérségi, lokális szintű elemzéssel kell a kedvezőtlen tendenciák megállításának módjait feltárni, cselekvési terveket és programokat készíteni. Ilyen munkára azonban többek közt éppen a képzett szociológusokra van szükségünk.
A szlovákiai magyarságra vonatkozó kutatások a korábbi évtizedekben inkább csak érintőlegesen foglalkoztak a népmozgalmi folyamatokkal és általában országos folyamatok elemzésére korlátozódtak. A folyamatos adatszolgáltatásra épülő népmozgalmi – házasodási, válási, születési, halálozási – adatok mögött általában számos olyan helyileg jellemző okok, összefüggések húzódnak meg, amelyek országos elemzésekben jelentéktelennek tűnnek és elsikkadnak. Helyben azonban meghatározó jelentőségük lehet. A regionális szintű adatok, folyamatok vizsgálatára napjainkig nemigen került sor.
A népmozgalmi mutatók jelentősége
A népmozgalmi folyamatok korábbi vizsgálatainak további adóssága, hogy jobbára megrekedtek a „nyers mutatók” (születési, halálozási arányszám) elemzésénél, ami nem tette lehetővé árnyaltabb összefüggések megvilágítását. Ez részben a korábbi időszakot jellemző adathiányra, részben pedig arra vezethető vissza, hogy a népmozgalmi folyamatok vizsgálata a népszámlálási adatok interpretálásának jobbára csak mellékszereplője, egyfajta kiegészítője volt. Kétségtelen, hogy a népmozgalmi folyamatok elemzésénél több a bizonytalanság, a kérdőjel, mint a népszámlálási adatokénál. Egyrészt már a két adatgyűjtés módszere is több szempontból különbözik.
Az adatszolgáltatás útvesztői
A népszámlálások esetében – legalábbis bizonyos életkor felett – a megkérdezett maga tölti, töltheti ki a kérdőívet, ezáltal talán valószínűbb, hogy a meggyőződésével egyező válaszokat ad. A népmozgalmi adatgyűjtés ettől teljesen eltérő jellegű. Az adatokat nem az adatközlő, hanem (az érintett vagy hozzátartozója bemondása alapján) egy ezzel a feladattal megbízott hivatalnok (anyakönyvvezető) veszi fel. Az újszülöttre vonatkozó adatokat többnyire az édesanya, az elhalálozott adatait pedig (amelyek nem találhatók meg a dokumentumokban) általában a rokonai közlik. Így a nemzetiségre vonatkozót is, melyet az egyén iratai az esetek egy részében nem, vagy nem egyértelműen tartalmaznak. Csak a házasságkötési és a válási adatok felvételénél vannak jelen az érintettek.
A regionális bontású adatok vizsgálatának szintén megvannak a maga korlátai. Szlovákia, de más államok társadalomstatisztikai publikációi, hozzáférhető adatbázisai is az országos, azaz a makroszintű adatokat tartalmazzák legrészletesebben. Az alacsonyabb közigazgatási szintek felé haladva a közzétett adatok terjedelme egyre szűkösebb.
Még hatványozottabban érvényes ez a megállapítás a nemzetiségek népmozgalmi adataira. A nemzetiségi bontású adatok csak korlátozott számú mutató szerint és főleg országos adatok szintjén hozzáférhetők. A kerületekre, járásokra, községekre vonatkozó adatok – az alsóbb szintek felé csökkenő terjedelemben – csak meghatározott évekre, időszakokra állnak rendelkezésre.
Rejtőzködő Dél-Szlovákia
A nemzetiségek regionális szintű adatainak vizsgálata időben is behatárolt. (Cseh-) Szlovákia közigazgatási beosztása az elmúlt évtizedekben több alkalommal, hosszabb-rövidebb időszakonként változott. Az ország közigazgatásában különböző szintű és kiterjedésű területi egységek váltakoztak, aminek majd minden esetben voltak kisebbségpolitikai összefüggései, céljai is. Mindez különösen megnehezíti a magyarok által lakott dél-szlovákiai területek vizsgálatát. Dél-Szlovákia fogalma ugyanis nemcsak közigazgatásilag, hanem regionálisan és statisztikailag is nehezen értelmezhető. Maradnak a kistérségi, illetve településszintű vizsgálatok. A közép- vagy mikroszintű vizsgálatok is csak az adott idősávokon belül végezhetők el. Az egymást váltó, eltérő kiterjedésű és számú közigazgatási egységek adataiból általában nem, vagy csak bizonyos mértékű torzítással alakíthatók ki időhatáraikon átnyúló adatsorok.
A regionálisan bontott adatok további jellemzője, hogy magukon viselik az egyes régiók etnikai térszerkezetének „lenyomatait”. Az egyes nemzetiségek regisztrált népmozgalmi arányszámait nagyon nagy mértékben befolyásolja adott területen belüli arányuk. Ezeket az összefüggéseket többféleképpen értelmezhetjük. Egyrészt azt mondhatjuk, hogy a népmozgalmi regisztrációt az etnikumközi viszonyok is befolyásolják. Az etnikumközi folyamatok dinamikáját tekintve pedig az asszimiláció a meghatározó folyamat. Másrészt azt is feltételezhetjük, hogy a népmozgalmi adatrögzítés pontatlanságai az etnikai térszerkezettel is összefüggésben vannak. A továbbiakban a nemzetiségváltás fogalmát tág értelemben használjuk. Nemcsak a tényleges, hanem a formális, statisztikai nemzetiségváltásokat is ide soroljuk. Így a regisztrációs pontatlanságok kimutatható veszteséget, illetve nyereséget jelenthetnek az egyes nemzetiségeknek. A „rejtőzködő” Dél-Szlovákia nemzetiségi jellege pedig a megállíthatatlannak tűnő asszimilációs folyamatok hatására szüntelenül változik.
Megismerhetőek-e a fogyás okai?
A nemzetiségek népmozgalmának vizsgálatát az elismert nemzetiségcsoportok száma és a népszámlálási, illetve népmozgalmi adatgyűjtések során alkalmazott listák is jelentősen befolyásolják. Amennyiben új, korábban nem regisztrált nemzetiségekkel bővül ez a nemzetiségi lista, úgy az a nemzetiségek népmozgalmi adatsorait is megváltoztathatja. Szlovákiában a roma nemzetiségi kategória 1991-es bevezetése módosította jelentősen a korábbi nemzetiségek népmozgalmát, hatása különösen regionális szinten, így például a számunkra fontos Dél-Szlovákiában volt számottevő.
Az egyes nemzetiségek, így a szlovákiai magyarok népmozgalmi sajátosságai – az adathiány, a regisztrációs pontatlanságok, a nemzetváltási folyamatok, a közigazgatási szerkezet változása és a nemzetiségek listájának módosulása következtében – nehezebben követhetőek és értelmezhetőek, mint az összlakosság népmozgalmi folyamatai. Például a kései házasságkötések vagy éppen a vegyes házasságok számának, jellegének, nyelvi, iskolaválasztási gyakorlatának regionális különbségeit még éppen csak elkezdtük vizsgálni. A modern „egykézés”, a gyermektelen házastársi kapcsolatok, a középkorúak körében a leggyakoribb halálozási okok pontos felmérése, megismerése nélkül aligha mondhatjuk, hogy ismerjük, tudjuk a szlovákiai magyar közösség fogyásának minden lényeges okát. Megfelelő felkészültséggel, biztos módszertani tudással, korrekt szakmai eljárásokkal a nemzetiségek népmozgalmára nézve a regisztrált adatoknál is pontosabb, életszerűbb képet alkothatunk.
Gyurgyík László