Példaként állítva a pluralizmust, mint követendő demokratikus értéket, sokan a felvidéki magyar pártokra is vonatkoztatják, és örüljenek a magyar szavazók, mert van választási lehetőségük a különböző választások alkalmával.
Természetesnek és pozitívumnak tartják, hogy Felvidéken az etnikai jellegű MKP mellett létrejött a Most-Híd, mint az együttműködés homályos képében feltűnő politikai vegyes alakulat. Megalakulásának kedvezett egy erős magyarellenes politikai légkör Fico kormányzása idején, amely kilátástalanságot sugallt a felvidéki magyar embereknek, és a szlovákokkal való lehetséges együttműködést elkerülhetetlen és egyedüli kiútként tüntetett fel, sok felvidéki magyar választót megtévesztve ezzel. A lehetséges együttműködés víziója során sokan megfeledkeztek arról, hogy a MKP a Dzurinda kormányok idején megbízható kormánypártként politizált egy erős ellenszélben, és ha nincs pártszakadás, akkor a MKP a jelenlegi választási időszakban is a jobbközép kormány sokkal stabilabb és erősebb tényezője lenne, mint amilyen most a Híd, mert több parlamenti képviselővel rendelkezne, és merem állítani, hogy egy képviselője sem szavazott volna bizalmatlanságot Radičová kormányának. A „szlovák – magyar megbékélést” hirdető Most-Híd abban a kiélezett magyarellenes politikai légkörben elfogadhatóbb volt a felvidéki magyar választó számára, mint az „Együtt szülőföldünkért” vagy a „Magyarként európaiak, európaiként magyarok” szlogent zászlajára tűző MKP. Ennyi a múltról, remélve azt, hogy a magyar választópolgárok okultak a történésekből, a szlovák – magyar megbékélés látszateredményeiből!
A felvidéki magyar pluralizmus kapcsán sokan példázódnak az erdélyi politikai történésekkel, az RMDSZ mindenhatóságának elmúlásával, az ottani három magyar párt versengésével. Olyan érvekkel, hogy ha ott lett három magyar párt, akkor nálunk miért nem lehet kettő, ami legjobb esetben is csak másfél? Nem tisztem értékelni, mennyire volt szerencsés Erdélyben az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt mellett a Erdélyi Magyar Néppárt megalakulása, de tény és való, hogy a legutóbbi romániai népszámlás alkalmával közel másfél millióan vallották magukat magyar nemzetiségűnek, háromszor annyian, mint a Felvidéken. És valamilyen okból kifolyólag 600 ezer kiábrándult erdélyi magyar kiszorult a közéletből, akiket meg kell szólítani új programpontokkal, új elképzelésekkel. Viszont, és ez a biztató Erdélyben, mindhárom párt elkötelezett az együttműködésre, mert a mellett, hogy egyikük sem kérdőjelezi meg a határokat, az európai integrációs folyamat fontosságát, mindhárman maradéktalanul felvállalják az erdélyi magyar közösség legfontosabb céljait: a nemzeti együvé tartozást, a magyar identitást, a magyarsághoz való egyértelmű tartozás kifejezését, a magyar érdekképviseletet, és az autonóm törekvéseket. És ami talán a leglényegesebb, egyik erdélyi magyar párt sem tartja fontosnak lépten-nyomon hangsúlyozni a közös, román-magyar fellépést a választási hadjáratok során. Ezzel ráérnek majd foglalkozni a kormányalakításnál, a kormányprogram összeállításánál. Ezért valószínűsíthető, hogy a parlamenti választások alkalmával kemény tárgyalásokat és egyeztetéseket követően összefognak az erdélyi magyar pártok, mert tudatosítják, hogy nem lehet egy-két magyar súlytalan parlamenti képviselete a cél, hanem az erdélyi magyarság erős, egységes és számottevő parlamenti képviselete a legfontosabb.
Ezzel szemben mi történik a felvidéki magyar politikában?
A magyar választók kegyeiért is küzdő egyik párt, a Most- Híd mindenféle tárgyalások nélkül eleve elutasítja az esetleges kétpárti összefogást, talán attól rettegve, hogy ezzel elveszti az estleges szlovák választók és a koalíciós szlovák pártok rokonszenvét, felelőtlenül kockáztatva azt is, hogy parlamenti képviselet nélkül maradhat a felvidéki magyarság, vagy éppoly silány és megalázó képviselettel fog rendelkezni, mint jelenleg. És a legfontosabb törekvése abban nyilvánul meg az előrehozott választások előkészületeiben, ebben az általuk is okozott politikai válságban, hogy ismert szlovák személyeket találjanak választási listájukra, ezzel prezentálva politikai és nemzeti (nemzetietlen?) elkötelezettségüket, melynek egyetlen célja lehet: a hatalmon maradás, nem pedig a felvidéki magyarság szolgálata!
Ezt erősíti a kizárólagosságon alapuló naponta többször is elhangoztatott, kinyilvánított politikai együttműködési szándéknyilatkozatuk a SDKU és a KDH irányába. Miközben sértődötten tekintenek az őket kétszínűségükért elutasító magyarországi kormánypártra, és megvetőleg az MKP-ra, aki párbeszédet folytat vele.
Mindenki tudja, hogy mennyire nehéz kisebbségi létben politizálni, partnereket találni a célok megvalósításához. Nálunk ezért fog tehát meghiúsulni a politikai összefogás, mert amíg az egyik pártunk, „az együttműködés pártja” az együttműködést a hatékony magyar érdekképviselet feladásával kívánja öncélúan és önmagát prostituálva megvalósítani, addig a másik magyar pártunk az együttműködést az egyenrangúság elve alapján, a hatékony dél-szlovákiai gazdasági és társadalmi érdekképviselet eszközeként, európai szellemben képzeli el.
Száraz Dénes, Felvidék.ma
