A helyi értékek bemutatása és az elődök múltjának a tisztelete vezérelte az újbarsi emlékház megalakításán fáradozókat. Közel két éven át tartó szervezést és kutatómunkát követően a falu első írásos említésének 700. évfordulója, 2020 augusztusa óta látogatható a létesítmény.
A Garam menti, magyarok által is lakott település egykori iskolaépületének helyiségeiben alakították ki a tájházon túlmutató kis múzeumot, létrehozásában felvidéki magyar szakemberek is részt vettek.
Novák Mezőlaky Margaréta (b.2.) az emlékház megnyitóján (Fotó: novytekov.sk)
Mint Novák Mezőlaky Margaréta régész, a lévai Barsi Múzeum nyugalmazott igazgatóhelyettese a Felvidék.ma-nak elmondta:
„2018-ban Nagy Lászlótól, Újbars polgármesterétől kaptam az együttműködési felkérést. Nem tájházat akartunk berendezni, hanem valami, a hagyományostól eltérőt. Egy olyan interaktív helyet, ahol a látogató megfoghatja a tárgyakat, kipróbálhat mindent, ami megengedett.”
Újbars múltja és kultúrája elevenedik meg a tárlaton
A helyreállított iskolaépület három helyiségében rendezték be a különleges tárlatot. Az emlékház létrehozása valódi csapatmunka volt. A lévai múzeum igazgatóhelyettese mellett többek között Jarmila Bátovská, a Nyitrai Állami Levéltár lévai fióklevéltárának szakembere, valamint Nagy Mátyás fafaragó is sokat tevékenykedett a kivitelezésen. A levéltáros az Újbars újkori történelmét feldolgozó részt alkotta meg. Nagy Mátyás a romániai és magyarországi mesterekkel karöltve készítette el a múzeum fafiguráit, makettjeit, valamint az illusztrációs anyagokat.
Az emlékház megnyitója (Fotó: novytekov.sk)
Novák Mezőlaky Margaréta beöltöztette az egyedi készítésű figurákat. A tárlat anyagában megjelenik a helyi népviselet, az egyes szakmák képviselői, valamint a lovas zsoké figurája is. Mint elmondta, a hagyományos öltözethez korhű alapanyagokat használt fel, kender- és lenvászonból készült a legtöbb öltözék.
A tárlatanyagban a helyi gyűjtés mellett a lévai múzeum, valamint a nyitrai Régészeti Intézet kölcsönzött tárgyai is helyet kaptak.
A termek tematikus időszakok szerint vonultatják fel Újbars történetét.
Az első helyiségben a község legrégebbi történelmével ismerkedhet meg a látogató. A régészeti leleteket nagyméretű színes fotók és szövegek egészítik ki.
Az egyedi figurák Nagy Mátyás fafaragó alkotásai (Fotó: novytekov.sk)
A későbbi korokat a halászat, madarászat és a fürdő működtetésével kapcsolatos anyagok teszik érdekessé. Itt kapott helyet a vízimalom makettje, a halász a hálóval, csónakkal és a fából faragott halaival. A helyi fürdőt egy nagy kád idézi meg, amelyhez a látogató oda is ülhet. A kézzel készített iskolapad mellett áll a helyi viseletbe öltöztetett kislány, utalva az iskola történetére és az épületre, amelyben a múzeum van.
Újbars a lótenyésztés és lóversenyek helyszíne
A harmadik terem a településen nagy hagyományokkal rendelkező lótenyésztésnek és a lóversenyeknek állít emléket. Mint Novák Mezőlaky Margaréta kifejtette:
Schoeller Gusztáv a 19. század végén hozta létre a tenyészetet, ahol a híres nóniuszokat nevelték.
A századfordulótól rendszeresen szerveztek lóversenyeket Újbarson, melyek nemzetközi hírnek örvendtek. A második világháború után sok minden megváltozott, államosították a birtokot, ám a lóversenyek tovább folytatódtak.
Az iskolasarok (Fotó: novytekov.sk)
A kiállításon megtekinthető Schoeller Gusztáv mellszobra, nóniuszfej, kocsi lovassal és a felszereléssel együtt. Van itt egy hintó is, amelybe be lehet ülni és róla a látogató megtekintheti a faluról szóló rövid dokumentumfilmek egyikét. A gyerekek számára nyergek szolgálnak ülőhelyül.
Az udvaron egy művészi kopjafa található, amely azoknak a lelkeknek az emlékét idézi, akiknek el kellett hagyniuk szülőfalujukat, illetve külhonban nyugszanak.
„Minden ilyen jellegű tárlatnak nagy jelentősége van – főleg a fiatalabb generációk részére, akikben tudatosul, hogy honnan származnak, milyen értékeket kell óvniuk”
– hangsúlyozta a szakember.
Novák Mezőlaky Margaréta bemutatja a tárlatot (Fotó: novytekov.sk)
A Lévai járási székhelytől északra, a Garam folyó mellett fekvő Újbars története évszázadokon keresztül összeforrott a folyó másik oldalán elterülő Óbars településsel. Ez utóbbi királyi városként hosszú ideig Bars megye székhelye is volt. A török korban vált ketté a két település.
A község urai közt találjuk a Dobó családot, a Csáki famíliát valamint az Esterházyakat is, akik két évszázadon keresztül irányították a települést. A nagyvállalkozó és bankár Schoeller család 1867-ben szerezte meg az uradalmat. A Schoeller család idején élte fénykorát a község. A birtok modernizálása mellett nemes állatok – lovak – tenyésztésébe kezdtek. 1877-ben rendezték meg az első lóversenyt. Az első világháborút követően ugyan a nagybirtokos család elveszítette az uradalmának mintegy kétharmadát, de az első Csehszlovákia időszakában is tovább folytatták a lótenyésztést. A második világégést követően államosították a Schoeller-vagyont. A szocializmus éráját még túlélte a ménes a versenyekkel egyetemben, ám a rendszerváltást követő privatizáció tőrdöfésként érte.
A vízimalom makettje (Fotó: novytekov.sk)
Egykoron szinte színtiszta magyar település volt, ellentétben a folyó túlpartján lévő Óbarssal, amely jellegzetes szlovák népi kultúra, az úgynevezett csilejkár hordozója. Újbars lakosságának az összetételét nagyban befolyásolták a hontalanság éveinek sorsfordító törvényei. A kitelepítés és a lakosságcsere több száz magyart érintett. Nekik állít emléket Nagy Mátyás kopjafája az egykori iskolaépület udvarán.
Az emlékház a jelenlegi járvány idején nem látogatható. Egyébként szerda délutánonként, valamint a 036/ 6387 121. telefonszámon előzetes egyeztetés mellett más napokon is megtekinthető.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
