Robert Kalinák, az igazmondó juhász (tetszenek emlékezni: Malina Hedviget nem verték meg) bár minden valószínűség szerint megkapja a belügyi tárca vezetését, azért semmit sem bíz a véletlenre: szorgalmasan gyűjti a jópontokat főnökénél, Robert Fico leendő kormányfőnél. Legutóbb azzal a – némi jóízléssel megáldott emberfia számára kissé émelyítően ható – megjegyzéssel, miszerint a szlovák trón várományosa „olyan, mint a jó bor, minél öregebb, annál érettebb”.
Kétségtelen, hogy Robert Fico az ellenzékben töltött elmúlt közel két év alatt nem lett fiatalabb, de hogy mennyit érett, az hamarosan ki fog derülni. De ha már ily módon sikerült megszentségteleníteni az istenek nedűjét, a magam nem túl mély borászati ismeretei nyomán megkíséreltem kitalálni, vajon miféle lötty lenne Fico, ha nem Ficonak, hanem bornak született volna… A borászok és hozzáértők – szerencsére egyre többen vannak itt Felvidéken is – ne kövezzenek meg az alábbiakért…
Mindössze hat szempontot vettem figyelembe, ami alapján a borokat jellemezni szokták. Elsőként mindjárt az alkoholtartalmat veszem, mely sokak számára oly fontos szempont, hiszen a lényeg ugyebár, hogy „csak butítson”. Nos, a mi „jó borunk” – legyen előzetesen a munkaneve Fico-cuvée, aztán majd meglátjuk mivé forrja ki magát – e szempont szerint a „tüzes” kategóriába sorolható. Magas alkoholtartalma okán teszi a dolgát, ahogy a mondás is tartja: öl, butít és romlásba dönt.
Következő értékelési szempontunk az íztartósság. E szerint borunk lehetne hosszú, vagy stabil. De egyik sem az, mert leginkább a harmadik csoportba sorolható, vagyis: rövid. Azaz olyan lé, melynek íze abban a pillanatban elillan, mihelyst az ember torkán lefolyik.
A fejlettség kategóriáján belül én a murci megjelölésre voksolnék, amennyiben annak nem lenne fogalmi eleme az, hogy újborról legyen szó. Az, hogy zavaros és erjedő ugyanis rendben van, viszont a mi borunk névadója minden, csak nem új. Itt tehát némi erőszakot kell tennünk a „szakmaiságon”.
De annyi baj legyen, hiszen máris itt a következő értékelési szempontunk, mégpedig a tisztaság. Ez alapján lehet(ne) zavaros, homályos, fátyolos, tiszta és tükrös. A legegyszerűbben úgy tudjuk eldönteni, hova is soroljuk az illető nedűt, hogy egy tiszta üvegedénybe (gyengébbek kedvéért: pohárba) töltjük és megnézzük, vajon mit látunk a mögötte lévő tárgyakból. Ha azoknak épp csak a körvonalát tudjuk kivenni, akkor a bor zavaros. Alighanem ez a legmegfelelőbb jelző ebben a kategóriában a Fico-cuvéere…
Ami a cukortartalmat illeti, itt egyértelműen egy száraz folyadékról van szó, hiszen édességnek nyomát sem leljük.
És a végére hagytuk a talán leginkább jellemző tulajdonságot, a fanyarságon belüli mércét, amelyre a megfelelő jelző a „húzós”. Tele csersavval, így aztán alaposan összehúzza az ember száját.
Persze, mint minden, ez is csupán ízlés dolga. A fentiek alapján azonban azt kell mondjam, Fico hűséges fegyverhordozója finoman szólva túlzott, mikor a nagy őt jó borhoz hasonlította. Helyesebb lenne inkább „vízben oldódó, bor ízesítésű italpornak” nevezni azt a valamit, amit most le fognak nyomni a nagyérdemű torkán. Szó se róla, volt/van rá igény. Egészségünkre!
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
