Alább egy olvasónk szerkesztőségünkhöz eljuttatott beszámolóját tesszük közzé, melyből ízelítőt kapunk a szlovák rendőrség módszereiből.
Szombat este Kárpátia koncert volt Dunaszerdahelyen. Nagyon jól sikerült a koncert és az előtte megrendezett majális is. Sajnos éjszaka olyan dolgok történtek, amelyről inkább csak így, névtelenül szeretnék beszámolni.
Miután a koncert véget ért, még egy darabig szórakoztunk a haverokkal. Mivel én az előző éjjel dolgoztam, nagyon fáradt voltam. Úgy éjfél körül gondoltam, hazamegyek. Előtte találkoztam egy ismerősömmel a falunkból. Mivel ő is ment haza, hát megkértem, hogy vigyen el. Beültem az autóba, ahol még két személy ült: egy lány és a barátja, akinek ránézésre elég jól sikerült a buli (még csak arra sem ébredett fel, hogy beszálltunk az autóba és elindultunk). Később kijövet a városból megállítottak a rendőrök. Pontosan nyolc rendőrautó állt azon a helyen. Miután igazoltatták a sofőrt, háromszor körbejárták az autót, megnézték mindenki arcát, majd tovább intettek, hogy mehetünk. Két perc sem telt el, amikor észrevettük, hogy jönnek utánunk villogó lámpákkal. Megálltunk. Ekkor következett az, amire nem számítottunk volna soha.
Három rendőrautó állt meg előttünk és mögöttünk, az utat tehát két oldalról lezárták. Fekete maszkos rendőrök üvöltötték, hogy szálljunk ki az autóból. Ahogy kinyitottuk az ajtókat, kirántottak a kocsiból minket. Innentől kezdve a többieket én nem is láttam, nem is hallottam. Három rendőr elkezdett egyszerre ütni-rúgni, azt sem tudtam, mit csináljak. Ezután felállítottak és rányomtak az autó elejére. Volt velük egy rendőrnő és egy rendőr, akiken nem volt maszk. Mikor felnéztem, hogy esetleg leolvassam a nevüket, kaptam egy ütést a fejemre, s azt ordibálták, hogy ne merjek felnézni.
Elkezdtek sértegetni, hogy mit képzelünk magunkról, kik vagyunk, mit csinálunk itt. Nem értettem értelmét ezeknek a kérdéseknek, hisz nem követtünk el semmi törvényelleneset, amit meg is mondtam nekik. Közöltem velük, hogy ismerem a jogaimat, tehát telefonálni szeretnék. Erre kaptam egy rúgást és egy olyan választ, hogy nekem itt nincs jogom semmihez, ezen felül be leszek hivatva a rendőrségre. Mikor tudakoltam, hogy miért, azt a választ kaptam, hogy törvényt sértettem. Mostanáig nem tudom, hogy mit. Ezen felül végig különféle szavakkal illettek minket. Miután visszaülhettünk az autóba, láttam a társaimon a meglepődöttséget. A rendőrök elhajtottak és lassan mi is tovább hajtottunk.
Nem tudom mi lehetett ez az egész, de mivel felvidéki magyarként nem is olyan régen részt vettem az anyaországban egy bizonyos értekezleten, ahol nyilvánosan beszélgettünk több jobboldali beállítottságú személlyel a Felvidékről, el tudom képzelni, hogy ez lehetett a dologban.
A fájdalom a testemben nem érdekel, de ezzel bebizonyították, hogy újra a magyarok megfélemlítése a cél a Felvidéken. Bár az ilyen dolgok nekünk csak még több erőt adnak, és a tudat, hogy mennyire félnek itt a magyartól, jól esik, mégis bebizonyosodott számomra, hogy az emberi jogokat semmibe veszik.
csak egy felvidéki magyar
Felvidék.ma
