A Dunaszerdahelyen élő és alkotó Tóth László József Attila-díjas költő, író, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a mai napon ünnepélyes keretek között vette át Kásler Miklóstól, az emberi erőforrások miniszterétől a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje állami kitüntetést a Pesti Vigadó dísztermében.
A Szlovákiai Magyar Írók Társaságában tevékenykedő Tóth László március 11-én vette át az elismerést Budapesten, amelyet Kásler Miklós miniszter nyújtott át március tizenötödike alkalmából.
Tóth László munkássága rendkívül színes és nagyon szerteágazó. Élete során számos irodalmi lap szerkesztőjeként, főszerkesztő-helyettesként dolgozott (Csallóköz, Irodalmi Szemle, Régió), de a komáromi MATESZ dramaturgja is volt.
Verseit, elbeszéléseit, karcolatait, meséit, irodalmi és színháztörténeti tanulmányait, kritikáit, cseh és szlovák fordításait a Hét, Új Ifjúság, Új Szó, Irodalmi Szemle, Csallóköz, Vasárnapi Új Szó, Madách kisnaptár, Kis Építő, Nő, Tábortűz, Életünk, Mozgó Világ, Nap, Régió, Új Forrás, Új Magyarország stb. közölte.
Olyan író ember, aki műveivel több mint fél évszázada jelen van, aki a műfaji sokszínűség mellett az életben is nagyon színes egyéniségnek számít.
Életművének terjedelme valósággal meghökkentő lehet mások számára, de egyúttal imponáló is. G. Kovács László egyszer így fogalmazott róla: Tóth László megtestesíti az egyszemélyes alkotóműhely, az egyszemélyes intézménnyé nőtt tollforgató fogalmát. Fő művei közé tartozik A hangok utánzata, Ithakából Ithakába, Ákombákom, Elfeledett évek. Esszék, cikkek, interjúk és még sok más utánozhatatlan mű alkotják munkásságát.
Legutóbb megjelent Nagymama háza című verses gyűjteményével a gyerekeknek igyekezett kedvezni, amely egy reprezentatív gyűjtemény, s egyben a modern szlovákiai magyar gyerekköltészet sokszínűségét is reprezentálja.
(SzMÍT/Felvidék.ma)