Szörényi Éva Schwáb Elvira néven látta meg a napvilágot 1917. május 26-án Budapesten, majd 1921-től a szepesbélai báró Lers Elvira nevet viselte. Szülei Schwab Károly banktisztviselő és szepesbélai báró Lers Hortensia voltak. Anyai nagyapja, Lers Vilmos nemzetközi jogi író, államtitkár volt, aki a szülők válása után örökbe fogadta testvéreivel, Károllyal és Hortensiával együtt.
A Színiakadémián, ahová fiatal kora miatt csak minisztériumi engedéllyel vették fel, filmszínész tanfolyamot végzett s 1935-ben kapott diplomát. Művésznevét anyai nagyanyjának nemesi előnevéből kölcsönözte.
A Nemzeti Színháznak 1933-tól ösztöndíjas, 1935-től rendes tagja és a társulat egyik vezető művésze volt 1956-ig, amikor is a forradalomban betöltött szerepe miatt – a Nemzeti Színház forradalmi bizottságának társelnöke volt – elhagyta az országot.
1957-ben az USA-ban telepedett le, ahol komoly szerepet vállalt a magyar emigrációs kultúra és jótékonyság terén.
1942. szeptember 12-én férjhez ment Örményi István hangmérnökhöz, három fiuk született: István (1943), Tamás (1946.) és Gábor (1952). A tehetséges, vallásos színésznő hitt a család szentségében. Akkor sem vesztette el a hitét, amikor a háborúban megalázták őt a szovjet katonák. Fiának azt mondta, úgy élte túl a poklot, hogy az „élményt” eltette a színészi széfjébe, így mindig hozzájuthatott, amikor egy szerephez volt rá szüksége.
Szörényi Éva és Szabó Sándor az 1939-ben készült Pusztai királykisasszony című filmben Fotó: Wikipédia
1935-től filmezett, rengeteg film főszerepét játszotta el 1945-ig, de tehetségét filmsikerek másodfőszerepeiben is bizonyította.
Lévay Béla producer általában őt szerződtette produkcióinak női főszerepeire, ilyen volt A nagymama, A leányvári boszorkány, Fűszer és csemege, Beata és az ördög, Sárga rózsa, Tavaszi szonáta. Az 1945-ben készült három filmből kettőben ő volt a főszereplő, ezek A tanítónő és az Aranyóra. Ezután még három filmfőszerepet kapott, a Könnyű múzsa, Úri muri és az Erkel című filmekben.
Klasszikus és modern művekben, tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiemelkedő alakítások fűződnek a nevéhez. Játékára az átgondoltság és a mély átélés jellemző. A Magyar Rádió több emlékezetes előadást rögzített a közreműködésével. Több mint harminc filmben játszott főszerepet.
Amerikában személyes jó barátja volt Márai Sándornak, a híres magyar írónak, valamint több 1956-os emigráns írónak-költőnek, köztük Tollas Tibornak is. Az ’56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, 2006-ban az amerikai megemlékezések főszervezője és fővédnöke volt. 2006. október 29-én a Fehér Házban részt vett azon a zártkörű díszvacsorán, amelyen Bush elnök részvételével levetítették a Szabadság, szerelem című, 1956-ról szóló filmet.
2008 tavaszán ünnepelték 75 éves színészi jubileumát.
Az ünnepi előadást „Színészdal” címmel a hollywoodi Barnsdall Gallery színházban tartották. A művésznő Petőfi Sándor, Illyés Gyula, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Wass Albert verseit adta elő. Több más jeles művész is fellépett az ünnepi előadáson, köztük Vizin Viktória operaénekesnő és a művésznő egyik fia is. Sólyom László köztársasági elnök ünnepi levélben köszöntötte, melyben így fogalmazott: Szörényi Éva életútja „kultúrtörténetünk részévé vált”.
Bokor Balázs főkonzul így méltatta:
„Ön, Madách Tragédiájának Évája, az Othello Desdemonája, a III. Richárd Lady Annája és oly sok színházi, s filmszerep megformálója, az 56-os forradalom hősei közé tartozik. Pályáját adta fel, hazáját el kellett hagynia, majd idegenben kezdett mindent újra és folytatott mindent a régiben. Hűen megtartotta magyarságát és ápolta a forradalom emlékét.”
A Noszty fiú esete Tóth Marival című film plakátja 1937-ben Fotó: Wikipédia
A legendás magyar színésznő 2009. december 1-jén hunyt el 92 évesen.
A Los Angeles melletti Szent Ferdinánd Misszió sírkertben, az 1986-ban eltávozott férje mellett helyezték örök nyugalomra. A család, a művésznő tárgyi hagyatékait (kép-, film- és hangfelvételeket, írásokat) magyarországi ápolásra és megőrzésre ajánlotta fel.
Szörényi Éva díjai:
Farkas-Ratkó díj (1943), Kossuth-díj (1952), Érdemes művész (1954), Kiváló művész (1955), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1991), Nagy Imre-emlékplakett (1994), Magyar Örökség Díj (1997), Mindszenty emlékérem (2008). A magyar ügyért folytatott és a Magyar Szabadságharcos Világszövetségben végzett munkája elismeréseként a Világszövetség örökös tiszteletbeli elnökké választották.
A Nemzeti Színház öt évvel halála után díjat alapított emlékére, és ezt a díjat minden évben a legjobb teljesítményt nyújtó színésznő kapja meg a társulatból.
Forrás: Magyar Hangosfilm Lexikon, Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
