2012. október 27-én, szombaton László Ferenc és csapata II. Rákóczi Ferenc kriptájába ajándékként elhelyezte a Nagyságos Fejedelem zászlajait. Balassa Zoltán sérelmezte, hogy a helyiek bevonása nélkül. Az érintett nyílt levélben válaszol:
Mélyen tisztelt Balassa Zoltán Úr!
Örömmel vettem a levelét és hogy ezen esemény elmúltával, Ön ennyire szívén viseli az ügyet. Tisztelt Uram! Teljesen egyetértek az Ön által megállapított ténnyel, hogy a „türelmetlenség ártalmas”.
Mert széles e hazában, nem tudom, hogy akad-e még olyan ember, aki annyi türelemmel vitte volna véghez az említett zászlók átadásáról szóló „ügyet”, mint jómagam. És hogy mi a szégyen, kedves Balassa Zoltán?! Csak annyi talán, hogy egyszerű emberek adakozásából elkészített ajándék, ilyen felháborodást kelt egyesek körében.
Talán kezdjük az elején. Ugyan nem tartozom Önnek elszámolással a zászlók körüli herce-hurca és intézés körülményeiről, de meg szeretném Önt nyugtatni, hogy ezzel kapcsolatban nagyon sok illetékest megszólítottunk. Megannyi telefon, levél és kérvény vette elejét eme ügy szervezésének.
Voltak ígéretek, majd megmásított beleegyezések, nem beszélve a megválaszolatlan levelek halmazáról. Nem állt szándékunkban mellőzni sem a kassai, sem más felvidéki, sőt bármely határon túli magyar tisztességes embereknek vagy szervezeteknek az eseményen való jelenlétét. Ezt bizonyítja az a tény, hogy voltak akik tiszteletüket tették Felvidékről ( Kassáról-Borsiból) és még Erdély egyes részeiről is a Fejedelem sírja előtt. Nem volt szükségem arra, hogy csődítsem ezeket az embereket. Nem rabolni, fosztani, elvenni, lopni, bujtogatni jöttünk, hanem hoztunk és megemlékeztünk.
A feltűnősködést kerülve sem az utcán, hanem a székesegyházban mondtuk el imánkat a Nagyságos Fejedelem emlékének tiszteletére. Minden csoport tisztességesen kifizette az altemplomba való belépőjét. Az esemény méltóságteljesen zajlott le, minden atrocitás nélkül, mert ezek az emberek tisztában voltak azzal, hogy Isten házában vannak.
Pár szót még hozzátéve: mivelhogy a Borsiban működő II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság tagja vagyok, ezért az itteni elnök segítségét kértem. Az illető pár nappal a megemlékezés előtt ellátogatott a Kassai Magyar Konzulátusra, ahol olyan információkat kapott a főkonzul asszonytól, hogy a zászlókat le lehet vinni a kriptába, engedélyt kérve az érsekségtől, és megemlékeznünk is lehet, ugyanis nem párt akcióról van szó. Az engedély elkészült, csak sajnos az elnök két nappal az utazásunk előtt közölte, hogy nem tud részt venni az eseményen családi okok miatt. Azóta a kérvény át lett adva az elnök úrnak, aki megígérte, hogy mihelyt tud, meglátogatja az érsek urat.
Azért így visszanézve a dolgokat érdekes, hogy Kassán senki nem tudott az eseményről, miközben a székesegyházat szinte bekerítette a rendőrség. A másik dolog, hogy egy éven keresztül nagyon ritkán lehetett egyes személyeket elérni, most hirtelen mindenkinek van ideje telefonálni, levelet írni, stb.
Ami a dóm restaurálását illeti, tudtunk róla. De nem tudom, mi köze van ennek a mi megemlékezésünkhöz. Pár nappal az esemény előtt telefonon érdeklődtünk az altemplom nyitva tartásának érdekében.
Tisztelt Balassa Úr!
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy Ön, mint Kassa helytörténésze az egyik Rákóczi zászlóról mint „…inkább jobbikos” vélekedik. Gondolom, hogy egy helytörténésznek, vagy idegenvezetőnek, aki hetente megfordul Rákóczi sírjánál vagy akár a kassai Rodostói házban adja elő „kis mondókáit”, jobban kellene ismerni a Rákóczi életével kapcsolatos dolgokat. …. vagy netalán, éppen ebben a bizonyos Rodostói házban jobban szemügyre venni a kiállított tárgyakat.
Felettébb érdekes, hogy a Kassai Rodostói háznak az egyik falán a mi zászlónkhoz képest kb. négyszer olyan nagyságú Ön által úgynevezett „inkább jobbikos” Rákóczi zászló volt feltűzve. Tudomásom szerint pedig ugyanez a zászló a Magyar Nemzeti Múzeumban Budapesten is megtekinthető.
S ha már a Jobbikról beszélünk, szeretném Önt biztosítani, hogy a mi kis összejövetelünknek semmi köze nem volt semmilyen politikai szervezethez. A megemlékezésen mindenki magánemberként vett részt, attól függetlenül, hogy bármilyen politikai pártnak is a tagja. Tehát turistacsoportokként érkeztünk, tisztességesen kifizetve az útiköltséget. Nem vendégeskedni szándékoztunk (nem jókat enni, inni, bulizni, stb.), ezért nem tudom kinek kellett volna bejelentenünk az érkezésünket.
Ilyenkor az embernek sok minden eszébe jut hirtelen. Például az, hogy Ön, nagyra tisztelt Balassa Úr, a tavalyi ugyanilyen megemlékezésünkön szintén részt vett.(Bár azt a megemlékezést is én szerveztem és nem az Ön barátja Reiner Péter)..
Együtt voltunk lent a Rákóczi-kriptában és a Rodostói ház udvarán is meghallgatta a meghívottaink előadását. Furcsa tény, hogy Ön ekkor tudott előre az érkezésünkről, és mégsem értesítette a kassai magyar szervezeteket, hogy egy „szívmelengető ünnepen” vegyenek részt. Akkor semmi gond nem volt az erkölcsi kár okozásával és az önkényes fellépéssel.
Igaz, hogy tavaly ajándékot nem hoztunk. De … kifizettünk Önnek az idegenvezetésért való díjat …( az Ön barátjának állítása szerint 50 euró/óra) majd vásárolgattunk az Ön által kínált Rákóczi érmékből.
Igen, kérem. Erre szokták az mondani: Pénz beszél, kutya ugat! Még hogy fittyet hányni, és kommunista praktikák!
Tisztelt Uram!
Egy kissé félreinformálták Önt azzal kapcsolatban, hogy három busszal „csődültünk” Kassára. Ugyanis öt autóbusz, és ezenkívül még pár ember saját gépkocsiján érkezve „okozta a bonyodalmat” Rákóczi városában.
De ígérem Önnek, hogy jövőre tíz busszal fogunk menni a Fejedelem sírjához.
Hadd kérjek elnézést, hogy az Önök államünnepét megzavarva érkeztünk, de az emberek nagy többségének a szombati szabad nap felel meg igazán. Ez a szombat volt legközelebb az október 29-i naphoz.
Az a tény, hogy bárki eltüntetheti a zászlókat a kriptából, számomra nem elég világos. Ugyanazon idegenvezetők nyitják-zárják a kripta ajtaját. Szerintem ellenkező esetben sem állítottak volna külön őrt a zászlók mellé. Egyébként sajnálatos, hogy 1906 óta (106 éve) eddig még senkinek nem jutott eszébe, hogy a sír mellett elhelyezze a Fejedelem zászlait. Nem beszélve arról, hogy Késmárkon, Thököly Imre sírjánál ott van a Thököly zászló!
Bennem nincs semmilyen szégyenérzet !!!
Szégyen az, hogy akikhez fordultunk, ahelyett hogy segítettek volna, most vádaskodnak. Mindenki csodálatos élményekkel tért haza Kassáról. Pár órát együtt töltött néhány magyar ember Magyarország szinte egész területéről, Partiumból, Erdélyből és Felvidékről. Köszönöm Istennek, hogy ezt meg tudtuk valósítani.
ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!
Márai Sándor csodálatosan megfogalmazta: „Kassa tudta, hogy magyarnak lenni nyugat és kelet, észak és dél között nemcsak etnográfiai állapot, hanem rang is, nemcsak nyelvi és faji örökség, hanem hivatás és feladat is.”
Mi is reméljük, hogy egyszer majd eljön az az idő, amikor mindenki tudni fogja, hogy mi a feladata.
Tisztelettel: László Ferenc
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36326″}
