Diószegi Lászlónak, a Teleki László Alapítvány igazgatójának, valamint a csángó magyarok kutatójának előadása az alsóbodoki szórványkonferencián:
A Kárpát-medence magyarságának folyamatos és tragikus fogyása miatt méltatlanul kevés figyelem fordul a szórványokra. A történelem során számos esetben mondtak le a szórványban élőkről és többször merült fel az áttelepítés gondolata is. Pedig a szórványmagyarság történelme és ameddig van jelen a magyar kultúra és ezzel az európai kultúra jelentős és kitörölhetetlen része. Megőrzése a magyar nemzet kötelessége de Európa felelőssége is.
Az Európai Unió politikai célja Európa nyelvi, etnikai, kulturális sokszínűségének megőrzése
Amikor az Európa Tanács az európai kisnépek, nemzetiségek helyzetével foglalkozik az Európai Unió egyik legfontosabb politikai céljának megvalósítását segíti, nevezetesen azt, hogy Európa megőrizze legnagyobb kincsét, a ma még létező nyelvi, etnikai és kulturális sokszínűségét és ezt elősegítse a világ más térségeiben is.
Sajnos – vagy szerencsére – nem szükséges távoli vidékekre utaznunk ahhoz, hogy különleges kultúrájú, veszélyeztetett etnikumokkal találkozzunk. Nem mindeni által ismert, de az egyik magyar népcsoport is ebbe a kategóriába tartozik. Az Európa Tanács a veszélyeztetett kisebbségek között a moldvai csángókkal is foglalkozik, sőt 2001-ben ajánlásokat fogalmazott meg fennmaradásuk érdekében.
A csángók csoportjai
- Moldvai csángók
- Gyimesi csángók
- Hétfalusi csángók
- Bukovinai csángók (székelyek)
- Dévai csángók
- Al-dunai csángók
A Keleti-Kárpátokon túl élő magyarokkal, a moldvai csángókkal mostohán bánt a történelem. A Moldvában a kora középkortól mindig vallási és etnikai kisebbségben élő maroknyi etnikum soha nem imádkozhatott, tanulhatott anyanyelvén. Páratlan dolog, hogy az évszázados elnyomatás ellenére még ma is több tízezren beszélik archaikus magyar nyelvüket, őrzik hagyományaikat, ragaszkodnak Európában is egyedülálló kultúrájukhoz.
A csángók elhelyezkedése a Kárpát-medencében
A Moldvában élő katolikusok, a moldvai csángók mellett más csángó népcsoportokat is számon tartunk, ezek többnyire az egy tömbben élő székelységből kiszakadva, kisebb csoportokban, idegen, elsősorban román környezetben élnek. A Keleti-Kárpátokban, a Csíki-havasokból Moldvába futó Tatros-folyó völgyében élnek a gyimesi csángók. Brassó közelében a barcasági Hétfaluban, (Zajzon, Pürkerec, Tatrang stb.) és környékén élő magyar etnikumú népességet hétfalusi csángóknak nevezzük. Jóllehet ők maguk elutasítják a csángó nevet, gyakran így jelölik a XVIII. század végén Bukovinába kivándorolt, majd onnan később a Kárpát-medencébe visszatelepített székelyeket is. A 20. század elején a Bukovinából a Kárpát-medence különböző részeire telepített kis csoportok közül a dél-erdélyi Hunyad megyében, Déva környékén Csernakeresztúron, Sztrigyszentgyörgyön élőket Dévai csángóknak, a Szerbiában Belgrád közelében létrehozott telepes falvakban, Székelykevén, Hertelendyfalván élőket al-dunai csángóknak nevezik.
A csángó szó maga is a „kószál”, „csavarog”, „vándorol”, „elkóborol” jelentésű csáng ige származéka, tehát a népcsoport neve világosan utal a csángók költöző, telepes mivoltára.
Moldvai csángómagyar települések térképe
A csángók legnépesebb és legrégebbi csoportját a Keleti Kárpátokon túl, Moldvában letelepedett magyarok alkotják. A Kárpátok és a Prut közötti területen letelepedett magyarok két nagy tömbben, északon Románvásár (Roman), délen Bákó környékén és a Tatros- és a Szeret-folyók partján élnek.
A moldvai magyarok eredetét illetően sok volt a bizonytalanság. Ez lehetővé tette, hogy a különböző korok kutatói találgatásokkal, történelmileg nem megalapozott és bizonyított elméletekkel álljanak elő. Az egyik ilyen valószínűtlen tétel szerint, amely a XIX. század végéig rendkívül népszerű volt a magyar tudományos körökben, a csángók a kunok leszármazottai lennének. Az elmélet, amelynek képviselői a kun-magyar közös nyelvre hivatkoztak, az 1880-as években vált tarthatatlanná, amikor bebizonyították, hogy a kunok nyelve török eredetű volt.
Téves eredetelméletek: A csángók a kunok leszármazottai.
A csángók az „etelközi” magyarok leszármazottai.
A másik, nem kevésbé népszerű, kissé romantikus feltevés hívei azt állították, hogy a moldvai csángók ősi magját a honfoglalás idején a Kárpátokon kívül maradt magyar töredékek alkotják. Nem lehetetlen, bár nem is bizonyított, hogy egyes kisebb magyar csoportok az Etelközben telepedtek le. A népvándorlások viharai azonban a moldvai úz, besenyő és kun falvakat nyomtalanul megsemmisítették, s valószínűtlen, hogy éppen magyar települések maradtak volna meg. A falunevek vizsgálata is későbbi időkre utal. Amíg a honfoglaláskori telepeknél személynevekkel jelölték a településeket (Solt, Tass, Álmosd, Szepesd) addig a legrégebbi moldvai csángó falunevek a XIII-XIV. században szokásos –falva, -vására elnevezésre utalnak. (Szabófalva, Forrófalva, Románvásár, Jászvásár stb.)
A csángókat a XIII. századtól határőrvédelmi feladatokkal a magyar királyok telepítették ki a Kárpát-medence különböző vidékeiről. Számuk később vallási, gazdasági és katonai menekültekkel növekedett.
A moldvai magyarok eredetét illetően a néprajzi adatok és az okleveles források ismeretében ma már bizonyított, hogy a csángók nem keletről, hanem nyugatról, a Kárpát-medencéből érkeztek Moldvába. Az is ismertté vált, hogy az első moldvai csángó telepeket a magyar királyok hozták létre. A Szeret -folyó jobb partján a XIII. században létesített határőrtelepek funkciója a tatár betörések visszaverése volt. Az északi területekre a Szamos völgyéből, a déliekre a Székelyföldről történt település. A csángóság két nagy csoportja a magyar eredetű északi csángók és a székely gyökerű déli illetve székelyes csángók között jelentős nyelvi, néprajzi különbségeket tapasztalható.
A csángók száma a következő évszázadokban történt kivándorlással folyamatosan gyarapodott. Közöttük találtak menedéket a Dél-Magyarországról a XV. században elmenekült magyar husziták is, akiknek papjai itt fejezték be bibliafordításukat is. A csángók lélekszámát gyarapították a Rákóczi-szabadságharc menekültjei, valamint a határőrszolgálat, a nehéz jobbágyi sors és a nincstelenség elől kivándorló székelyek is.
A moldvai csángók és általában a moldvai katolikusok magyar és részben szász eredetét a román történetírók is hangoztatták ebben a releváns források ma is egyetértenek.
Dumitru Martinas elmélete: A csángók Erdélyből a 17. században visszatelepült, elmagyarosodott románok
Csupán az l980-as években jelentkezett egy új, korábban csak elvétve fellelhető származási teória, mely szerint a csángók elmagyarosodott románok lennének. Az elmélet megalkotója, Dumitru Martinas, kezdetben azt állította, hogy a nagy egyházszakadás éve, l053 után a Moldvában élő románok egy része megmaradt a nyugati római katolikus egyházban, és őket a magyar katolikus egyház ott, Moldvában elmagyarosította. Arról, hogy ez hogyan történhetett meg a román többségű területen, nem esik szó. Később a szerző módosította teóriájának gyenge pontját, mondván, hogy a románok elmagyarosítása Erdélyben történt, s onnan költöztek a magyar elnyomás elől a XVII-XVIII. században Moldvába. Bizonyítékként állítja, hogy a csángók ma is román öntudatúak, hogy román anyanyelvüket nem felejtették el és hogy viseletükben, szokásaikban nem különböznek lényegesen a moldvai ortodox vallású románoktól. Ennek megfelelően a csángók vallását nem a „római katolikus”, hanem a „román katolikus” (értsd: katolikus román) megjelöléssel illeti.
A dilettáns elmélet minden állítása cáfolható. Az eredet szempontjából aligha perdöntő az ilyen vagy olyan nemzeti öntudat, sőt még a mai anyanyelv sem. A legfontosabb azonban, hogy eredeti levéltári dokumentumok, oklevelek tanúskodnak arról, hogy Moldvában már a XVII. századnál jóval korábban, a XIII. századtól kezdve folyamatosan éltek magyarok, sőt a Kárpátok szorosainak előterében álló folyóvölgyekben, azaz a katonai szempontból kulcsfontossággal bíró helyeken a magyar etnikum jelenléte megelőzte a románság betelepedését. A korai letelepedésre utal a máig fennmaradt csángó falvak központi földrajzi helyzete, előnyös gazdasági környezete is. A középkori Moldvában a moldvai magyarság demográfiai, társadalmi, gazdasági és politikai szerepe igen jelentős volt. Erre számos bizonyítékot említhetünk. A moldvai román falvak a szabadparaszt csángóktól vettek át bizonyos gazdálkodási technikákat és jogszokásokat Sokatmondó például, hogy a román „oraş” szó a magyar „város” átvétele, de megemlíthetjük azt is, hogy a moldvai szabadparaszt jogállású falvak népét a középkorban „răzeşi”-eknek nevezték, ami a magyar „részes” szó származéka.
Dumitru Martinas elmélete a csángók erőszakos asszimilációjának ideológiai alapja
Dumitru Martinas minden tudományos alapot nélkülöző elmélete persze nem véletlenül kapott politikai jóváhagyást és az sem életlen, hogy néhány hónap alatt a román tudományosság egyetlen lehetséges nézetévé vált és a mai napig rendkívül népszerű a román nacionalista közéletben. A teória „tudományos” alapot szolgált a csángók erőszakos elrománosításához. Jellemző, hogy a csángóság asszimilációját megideologizáló elméletet Martinas ugyan már az ötvenes években megalkotta, de azt a szekuritate csak a hetvenes-nyolcvanas években „porolta le” egészítette ki és jelentette meg. Ezek után nem meglepő kiadó igazgatóját egy levéltárban megtalált dokumentumban Petru Gerghel püspök ezredesnek titulálta.
A moldvai magyarok lélekszámának változása 1859-1992
A moldvai csángók lélekszámának megállapítása a megbízható források hiánya miatt nehéz feladat.
A középkori utazók összeírásai alapján megállapítható volt, hogy a moldvai katolikusok döntő többsége magyar nevű, magyarul beszélő volt. A moldvai fejedelemségben történt első hivatalos népszámlálásból (1859) kitűnik, hogy Bákó és Roman megyékben, ahol a csángók a legnagyobb számban éltek, a római katolikusok 90 %-a magyar nemzetiségű volt. Egy, a század végén Bukarestben megjelent kiadvány szerint „vannak egész falvak csángócsaládokkal, ahol nem tudnak egyetlen szót sem románul, mint pl. Forrófalván, Klézsén”.
Az 1930-as román népszámlálás 23 ezer magyart jegyzett Moldvában. Az adat önmagában is ellentmond a korábbi statisztikákból történt számításoknak és a helyszíni tapasztalatoknak. Az a tény azonban, hogy az 1930-as népszámlálás Klézsén és Forrófalván csupán egy-egy magyart mutatott ki, egyértelműen bizonyítja az összeírás torzításait. A mégoly erőszakos asszimiláció ellenére is lehetetlen ugyanis, hogy a két falu, ahol hiteles információk szerint a századfordulón még románul sem tudtak az ott élő csángók, 1930-ra teljesen románná váljon.
A második világháborút követő népszámlálások a csángókat gyakorlatilag eltüntették. Hiába tartott nyilván az 1950-es években a Magyar Népi Szövetség kb. 60 000 moldvai magyart, számukat a hivatalos összeírások 1956-ban 17 105-re, 1966-ban 8 332-re, 1977-ben 4 258-ra, míg 1992-ben 2165-re teszik.
A moldvai csángók lélekszáma és elhelyezkedése
Mennyi lehet a ma is magyarul beszélő, magát magyarnak valló moldvai csángók száma? A pontos meghatározásában Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató kiemelkedő szerepét kell megemlíteni, aki több éves levéltári összehasonlító kutatás és számtalan helyszíni bejárás tapasztalata alapján készített tanulmányában a magyarnak tekinthető moldvaiak számát ma is mintegy 50-70 ezerre teszi.
Az adat értékelésénél fontosnak tartom, hogy ez a szám jelentősnek mondható az európai kisebbségek átlag létszámát tekintve is, és kiemelkedő, ha szórványban élő magyarság lélekszámhoz hasonlítjuk. Az is figyelemre méltó, és a csángó kultúra megmentésére irányuló európai és anyaországi erőfeszítések eredményességét bizonyítja, hogy amíg a környező országokban élő magyarság létszámának jelentős csökkenését tapasztalhattuk, a sokkal veszélyeztetettebb körülmények között élő csángóknál az elmúlt tíz év alatt a kivándorlás, és az asszimiláció ellenére sem csökkent a lélekszám.
A moldvai csángók középkori identitás tudata: vallás, régió, nemzet
A moldvai csángóság lélekszámának megállapítása nem csupán a népszámlálási adatok kétségtelen manipulálása miatt bonyolult feladat. A moldvai csángók által lakott területek soha nem tartoztak a Magyar Királysághoz, ezért társadalmi gazdasági, fejlődésük is külön utat járt be. A csángók nem voltak részesei a magyar nemzetté válás folyamatának, mint ahogy etnikai kisebbségként a román nemzettudat kialakulása sem alakította identitásukat.
Azonosságtudatuk a legutóbbi időkig jellegzetesen a középkor emberének identitástudatát mutatja:
„én elsősorban keresztény vagyok, utána burgund és csak azután francia”
Ehhez hozzátartozik, hogy a nacionalista román állam mindent elkövetett a csángóság erőszakos asszimilációja, megfélemlítése érdekében. Magyar iskolák nem voltak, a közhivatalokban, templomokban megtiltották a magyar beszédet.
Ferdinánd község hirdetménye a magyar nyelv tiltásáról
A II. világháborút követően a csángók történetében először biztató időszak kezdődött. Romániában ekkor a csángókat is a magyar nemzetiség részeként kezelték. Így az iskolákban magyar nyelvű tagozatok indultak, Bákóban magyar nyelvű tanítóképzőt létesítettek. A csángók köréből kikerült papok magyarul gyóntattak, a templomokban magyar szó hangzott fel. A Magyar Népi Szövetség a csángó falvakban irodát nyithatott és megszervezhette a csángók érdekképviseletét.
A sajnálatosan rövid pozitív periódust azonban az l950-es évek közepétől a minden képzeletet felülmúlóan erőszakos, Európában példa nélkül álló asszimilációs intézkedések követték. A magyar iskolákat, óvodákat bezárták, a templomokban tilos volt az „ördög nyelvén” beszélni. A magyar öntudatú csángókat nyilvántartották, üldözték, megfélemlítették. Tilos volt a magyarországiakkal, sőt az erdélyi magyarokkal való bármilyen kapcsolatteremtés. A Magyarországról érkezőket az út mentén felállított rendőr- posztok megállították és visszafordították, s az erdélyi magyarok is csak állandó ellenőrzés mellett juthattak be a csángó falvakba.
Külön is szólnunk kell a csángókkal kapcsolatosan a katolikus egyház szerepéről, hiszen a vallásosság meghatározó tényező a csángóság életében.
Katolikus Misszió – magyarul nem tudó olasz, bosnyák, lengyel papok
A moldvai katolikusok vallási kisebbségként az ortodox többség elnyomásától sújtva a római katolikus világ peremén éltek.. A missziós területre, ahol a 16-17. században mindennaposak voltak a tatár és török betörések, rablóhadjáratok, nem szívesen mentek a papok, s ha küldött is a Vatikán egyet-egyet, ezek szolgálatuk alatt nem a hívőkkel, hanem saját meggazdagodásukkal törődtek. A Moldvába kirendelt papok többsége nem is magyar volt, hanem olasz, bosnyák, lengyel, akik nem beszéltek magyarul, és a néhány éves szolgálat alatt nem is akartak megtanulni. Így az akkor még kizárólag magyarul beszélő csángók a templomban számukra érthetetlen nyelven imádkoztak, s gyónásukra számukra érthetetlen nyelven kaptak feloldozást.
A csángók elrománosítása terén ma is kiemelkedő szerepe van a római katolikus egyháznak. Ebben a római katolikus egyház stratégiai céljai és helyi egyházpolitikai meggondolások egyaránt szerepet játszanak.
A Vatikán közömbösségének okai:
– A római katolikus egyház nemzetek felettisége.
– A katolicizmus keleti terjesztése – ék az ortodox tengerben.
Ami a Vatikánt illeti nyilvánvaló, hogy a római katolikus egyház nemzetek feletti, világegyház, amelyben a nemzeti jelleg hátrasorolódik. Azt is meg kell azonban említeni, hogy a nagy stratégiai cél, a katolicizmus keleti terjeszkedése az ortodox tengerben, könnyebben és eredményesebben valósulhat meg, ha a perem vidék katolikus lakosságának „csak” a vallási kisebbségi lét nem könnyű problémáival kell megküzdenie, nemzeti tekintetben asszimilált a környező többséghez. Ezért Róma az emberi jogok sárba tiprása miatt sokszor számára is kellemetlen csángó-kérdésben meglehetősen visszafogott, közömbös magatartást tanúsít.
A Bukaresti Római Katolikus Érsekség és a Iasi-i Római Katolikus Püspökség magyarellenességének oka: Az ortodox kiközösítésre román nacionalista habitussal reagál
A romániai katolikus egyház Kárpátokon túli püspökségei kifejezetten és harciasan ellenzik a csángók magyar identitásának bármilyen történelmi vagy jelenkori megnyilvánulását. Így fordulhat elő, hogy a csángó származású, gyermekkorukban magyarul beszélő papok a iasi-i teológia elvégzését követően tűzzel vassal irtják a magyar nyelvet, még az idős, románul nem tudó híveket sem hajlandóak magyarul gyóntatni, és teljesen elzárkóznak a magyar nyelvű misézéstől. A nehezen érthető viselkedés mögött a moldvai katolikus klérus mélyen fekvő kisebbségi komplexusa rejlik. A román nemzettudat, nemzeti egység két alapvető eleme a nyelv és az ortodox vallás, amelyből az utóbbi a meghatározó. Minthogy az ortodox hit hiánya miatt a román nemzet nem hajlandó integrálni a moldvai katolikusokat, sőt idegennek tartja őket, azok minden eszközt megragadnak románságuk bizonyítására és idegenségük, „magyarságuk” elvetésére.
A rendszerváltás eredményei és ellentmondásai:
- Csángó érdekképviselet – Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
- Alapítványok, egyesületek
- Moldvai Magyarság című újság
- Magyar nyelvű oktatási program
A moldvai csángók életében reményekre jogosító változást hoztak az 1989-es romániai események. A csángók hamar éltek az önszerveződés lehetőségeivel, megalakították érdekvédelmi szervezeteiket, magyar nyelvű újság beindítását kezdeményezték, beadványokban fordultak az egyházhoz és az államhoz a magyar nyelvű vallásgyakorlás és oktatás engedélyezéséért. Felmérhetetlen jelentőségű a csángó oktatási program, amely a magyarellenes egyház hatására, illetve a magyar iskola, a magyar nyelvű sajtó, könyv és hírközlés teljes hiánya miatt szükségszerűen elvesztett értelmiség felépítését szolgálja. Egyre növekvő számban jelentkeznek a csángó falvakban a délutáni magyar nyelvoktatásra, és néhány helyen az állami iskolában elkezdődött a magyar, mint idegen nyelv tanítása. A helyszínen végzett alapiskolák után a legtehetségesebbek Erdélyben, vagy Magyarországon magyarul folytathatják közép és felsőfokú tanulmányaikat.
Eredmények:
- A csángó gyermekek, fiatalok asszimilációja lelassult
- A fiatal csángó értelmiség kialakulása
Az eredmények alig több mint tíz évvel a program beindítása után már tapasztalhatók. A 2006-ban Pusztinán megrendezett nemzetközi konferencián először a csángók történetében az új időkben felnövekedett fiatal csángó értelmiségiek is részt vettek és előadásokat tartottak.
Ellentmondások:
Az eredmények hátterében csak szinte kizárólag a magyar állam és a civil szféra áll.
Amikor ezeket az örvendetes tényeket soroljuk azt is meg kell állapítsuk, hogy a pozitív folyamatok szinte kizárólag a magyar állam, illetve a civil szféra támogatásával valósulnak meg. A román kormányzat még mindig adós azoknak a kisebbségek jogoknak a teljesítésével, amelyeket az Európa Tanács 2001/1521 számú ajánlásában is megfogalmazott. Még a színtiszta csángó falvakban sincs magyar nyelvű oktatás. A pusztinai magyar óvónő arról panaszkodott, hogy csak románul beszélhet a gyerekekhez, akik közül kezdetben még sokan egy szót sem értenek ezen a nyelven. (Nem csoda, ha a szülők engedve a nyomásnak először románul tanítják meg a kicsiket, akik viszont így nem tudnak nagyszüleikkel kommunikálni.) Semmi sem valósul meg a kisebbségi nyelvhasználatból a közintézményekben, a közigazgatásban, a helyi hatóságok a Bukarestben meghozott, az Európai Unió normáival harmonizáló törvényt rendre elszabotálják.
Az egyház mozdulatlan – nincs eredmény az anyanyelvi mise terén
Elszomorító állapotokat tapasztalunk az egyházi területen is. A csángó falvak a iasi-i püspökséghez tartoznak. A csángó származású püspök Petru Gerghel – Gergely Péter semmilyen engedményre nem hajlandó a rendkívül vallásos közösség magyar nyelvhasználatával kapcsolatosan. Hiába fordulnak a közösségek újra és újra az anyanyelvi mise kérelmével a püspökséghez, merev elutasításba ütköznek. Az elutasítás azért is teljességgel érthetetlen és elfogadhatatlan, mert a katolikus egyházban ma már mindennapos gyakorlat, hogy kis közösségek kérésére anyanyelven celebrálnak misét. Így van ez például Olaszországban, vagy Spanyolországban, ahol az utóbbi években növekvő számú román munkavállaló kérésére román nyelvű misét is beiktattak.
Az elmúlt években tapasztalható, nagy nyomás hatására a iasi-i püspök azzal a cinikus indokkal utasított el a magyar nyelvű misézést, hogy a csángók nem magyar, hanem csángó nyelven beszélnek. Csángó nyelvű misét pedig csak akkor lehet tartani, ha a nyelv írásbeli változata is megszületik.
A mindennapok problémái: szegénység, munkanélküliség, migráció
A moldvai csángók sorsát nem csak az évszázados problémák, az anyanyelvi oktatás és vallásgyakorlás kérdései befolyásolják. Mindennapjaikat meghatározza az Európa keleti felén még ma is létező kilátástalan szegénység, munkanélküliség. Az utóbbi években a túlnépesedett Moldvából tömegével indultak Nyugat-Európába a munkát kereső férfiak, és köztük nagy számban vannak a csángók. Teljes csángó falvak üresedtek ki, ott jártunkkor a
7000 lakosú Luizikalagorban nem találkoztunk 20-50 éves férfival. A külföldi munkavállalók egy (kis) része visszatérve hasznosítja a megszerzett tapasztalatokat, de a többség kint maradva felszívódik a nagyvárosok olvasztótégelyben. A csángókkal kapcsolatos kutatások feladata annak feltárása, hogy a migráció milyen hatással van a csángók identitására, kultúrájára, hogy miként hat a ma még sok tekintetben középkori pap és hívő kapcsolatra.
A csángó kultúra megőrzése nem csupán a magyarság feladata hanem Európa felelőssége
A csángók hányatott történelmük, nehéz jelenük ellenére máig is őrzik különleges kultúrájukat. Nyelvük a középkori magyar nyelv formáit őrzi, népdalaikban a magyarság ázsiai tartózkodásának elemei tűnnek fel, vallásos énekeikben az európai középkor világa jelenik meg. Ezen kivételes értékek megőrzése és felmutatása nem csupán a magyarság feladata, hanem a hagyományait féltve őrző, sokszínű, gazdag kultúrájú Európa felelőssége is.
