Az egyetemes magyar irodalom legkiemelkedőbb alakja, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőóriása 1877. november 22-én született Érmindszenten.
Néhány róla szóló jellemzéssel, gondolattal idézzük fel szellemiségét.
Szerb Antal író így ír Adyról:
„Ő volt az, akiben teljes lett az idő, akinek elébe jutottak az előfutárok, aki kimondta a szót, amit ki kellett mondani. Az egész nemzedék köréje csoportosult, olyannyira, hogy ha a régi egyéniségtisztelő iskola hívei lennénk, Ady Endre koráról kellene beszélni. Adyban volt valami prófetikus, volt benne valami a »jelből, amelynek ellentmondatik«. Az első pillanattól kezdve, amint feltűnt, egyszerre formát kapott az addig kaotikus irodalmi tudat: Ady neve két ellenséges táborra osztotta az embereket, egyszerre mindenki pontosan tudta a helyét. Olyan volt Ady, mint a kő Jókai regényében, mely belehull az olvadt kristály tavába, és egyszerre bazaltoszlopok sorakoznak égfelé. Jelentősége messze elhagyta az irodalom határait, és a pro vagy kontra Ady-állásfoglalás politikai és világnézeti felfogások elkeseredett szembenállását váltotta ki.”
Ady, verseiben ma is él. Tőle és általa ismerjük igazán a bánat, a szerelem, a vágyakozás, a harag, a csalódás és a boldogság hangját, de sorai által másképp látjuk a hazát és Párizst is.
Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek, melyből kitűnik, hogy Ady, a poéta, egyben hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.
Ady újságíróként is kiemelkedő tehetség volt. 1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, míg 1908-ban Nagyváradon a Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt. A műveltségről, irodalomról írt cikkeiben a fejlődést és a haladást sürgette.
Háy János, József Attila-díjas anyaországi magyar költő így vall a nagy elődről:
„Ady a teljes világot akarta, nem egy akart lenni a jók között, hanem az egyetlen, hiszen ő a kiválasztott, a jövendőmondó, az új messiás, a próféta, a látnok. Ő a tékozló, a kitagadott, az eretnek, a kóbor legény és a városi bujdosó. Akik vele szemben vannak, a lelki pórok szürke hada, a falka, a törpék, a senkik, akik őellene acsarkodnak. Ez az öntudat és az ebből eredő feszültség generálja a versek indulatát, ebből fakad a versek egyszerű bipoláris, igen-nem ellentétére épülő látásmódja. Csak úgy tudta magát értelmezni, hogy ő egymagában a költészeti forradalom, nem irányzatok tagja, hanem az egyetlen igazi.”
Ady Endre azon kevesek közé tartozik, aki a 21. század emberének is tud újat mondani.
„Az évek múlásával irodalmát nem felejtik el, hanem egyre több oldalról világítják meg. A fiatal költők ma is gyakran merítenek Ady költészetéből, főleg a különleges képi kreációiból. Emellett a színészek is fantáziát látnak benne, hiszen sokan szavalják műveit. A zenészek igényes feldolgozásokat készítenek, ami jó újjászületési irányt ad a legendás poéta költészetének. Adyt, mint dalszövegírót a következő húsz évben jobban meg fogjuk ismerni, ami által költészetének is új dimenziója nyílik”
– vallja Egyed Emese erdélyi magyar irodalomtörténész, majd hangsúlyozza:
„Számottevő elemzés született róla, amelynek többsége a magánéleti líráját, illetve politizáló verseit vizsgálja, mindezeket összefüggésbe hozva életrajzával, valamint a kor politikai helyzetével. Versei általános jelentéssel rendelkeznek és ez a legizgalmasabb, hogy nemcsak egy korabeli tapasztalatot, hangulatot, sejtést tanúsítanak, hanem függetlenül az időtől érvényesen működnek, ami azt jelenti, hogy magunkénak érezzük, tovább gondoljuk őket. Alkotásai tehát egyfajta általános érvényű bölcseletet közvetítenek, azonban nem elcsépelt, hanem inkább bravúros módon.”
– mondta Egyed Emese Nagykárolyban, a költőre való megemlékezésen.
Ady Endre életútja, költészete, munkássága sokrétű és gazdag, melyből a fenti rövid jellemzés ízelítőt ad. Ady jelen van a ma emberének életében, nemcsak verseivel, de szobrok idézik alakját, utcák, intézmények, egyesületek és iskolák viselik nevét a Kárpát-haza minden területén. Így emléke él és halhatatlan.
Ízelítő Ady Endre költészetéből Latinovits Zoltán néhai magyar színész előadásában: https://www.youtube.com/watch?v=hu7VnheHS10
Forrás: Erdélyi Napló, Wikipédia
(Berényi Kornélia)