Minap érdekes felmérés adatait tették közzé Németországban. Eszerint sokan látják világszerte, hogy vannak vallások, amelyek fanatikus konfliktuspotenciállal rendelkeznek és ennek időről időre a legsötétebb módon szereznek érvényt.
A nemrég közzétett német közvélemény kutatási adatok eközben másról is szólnak.
A megkérdezettek 56%-a gondolja úgy, hogy a világvallások igenis hozzá tudnak járulni a békéhez.
Ennek mikéntjét illetően minden harmadik megkérdezett tartja fontosnak, hogy a vallások békefelhívásaikkal már fontos lépést tesznek, a pozitív véleményalkotók 27%-a még intenzívebb vitákat, beszélgetéseket vár el a vallások, egyházak képviselőitől a nyilvánosságban a saját vallásukban, felekezetükben rejlő békepotenciálról – nyilatkozta Ulrich Schneider, a felmérést kezdeményező alapítvány (A Világvallások és a Civil Társadalom Békefelelősségéért Alapítvány) ügyvezetője.
Ez a szervezet 10. alkalommal tartotta meg 2019-ben 10. világgyűlését „Religions for Peace” (=Vallások a békéért) címen. Ezen akkor 17 vallás 900 képviselője vett részt 100 országból. A világvallások békepotenciáljának kérdése változatlanul nagy kihívás és számos kérdés, gyakorlati lépés mérlegelését teszi lehetővé, sőt szükségessé.
(Forrás:https://www.pro-medienmagazin.de/mehrheit-sieht-friedenspotenzial-von-religionen/ )
Shalom-potenciál a judaizmusban
Szándékosan kerülöm az izraelita vagy zsidó vallás kifejezéseket, ezek túlterhelt sokrétű értelmezési és félreértelmezési csapdáinak a kerülésére. A judaizmus sem igazán jó szó, hiszen a történetileg nézve első ábrahámi vallás nem valamiféle izmus, hanem messze fölötte áll ezen kategória mindenfajta jelentéstartalmának. Miként a keresztyénség is alig lenne kifejezhető a christianismus fogalommal. De a lényegre térve, a tényleges békepotenciálra koncentrálunk most a judaizmusban.
A béke kérdésében fontos azt látnunk, amit Rashi rabbi az 5Mózes 20,12-höz fűzött magyarázatában arról ír,
nem lehet senki annyira naiv, hogy mindenáron pacifizmusra törekedjék, amikor nyilvánvaló az ellenséges indulat a másik félben.
Ha például egy város a békés megadásra történő felszólításra nem válaszol békés megadással, „ha nem fogadja el a békét (lōṯaš-lîm ‘im-māḵ = nem csinál/köt veled békét), hanem harcba száll veled, akkor kezd meg az ostromát”.
A bibliamagyarázók arra is rámutatnak, hogy az erőszakra erőszakkal is megengedhető válaszolni, de ezt ha lehet, meg kell előzni (így Shulkan Aruh a Hoshen Mispat c. iratban). Ezeket sem hagyva figyelmen kívül, mégis ez a helyénvaló és Izrael több ezeréves történetében a Kijelentéshez igazodóan a helyénvaló megállapítás: a béke=shalom mindenek előtt és mindenek között, sőt ellenére és fölött a legkiemelkedőbb közösségi és egyéni érték. Bibliai és talmudi érték. „Az Úr szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti” (Zsolt 11,5).
Még az ellenségnek is segítséget kell nyújtani, ami az ószövetségi békeetikának magas szintű megvalósítása, olyan operacionális, azaz a békecél felé vezető norma, ami nagy valószínűséggel helyreállítja a megbontott békeegyensúlyt az egyéni és a közösségi kapcsolatokban is: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet” (Példabeszédek 25,21). A messiási idő, a boldog békejövő pedig nem a nagy reccs vagy világpusztító világháború rémét vetíti előre a judaizmus látomása szerint, hanem a messiási kort. Ez lesz az olamha-ba, az a világ, ami jön, s ez a béke virágkora vagy a világbéke kora lesz: az Úr Igéje „igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket, nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Ézsaiás 2,4). A Krisztus előtti 1. században Hillél rabbi tanítása szerint „szeresd a békét, valósítsd meg/kövesd a békét, szeresd az embereket, és vezesd el őket a Tórához!”. Az 1. században élt Simon ben Gamaliél pedig a következőképpen fogalmazott: „Három oszlop tarja a világot: az igazság, a jog és a béke. – Ahogyan megíratott: Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban – Zakariás 8,16”.
Miután a rómaiaktól elszenvedtek két súlyos háborút (Kr. u. 66–73, 132–135) és a szent templom lerombolását, a rabbik a túlélés bölcsességével békességes életvitelt tanácsoltak népüknek. A Midrashban az 5Mózes 1,8-hoz írt kommentárban ez áll: „Ha bementek a földre, ne vigyetek magatokkal fegyvert, sokkal inkább körzőt és mérőpálcát”. A Gemaraban ugyanakkor a kardot jelképnek használják a Tóra tanítására, ami Izrael igazi fegyvere.
Izrael zsinagógai, azaz istentiszteleti életében is központi helyen van a békesség, mégpedig az imákban.
A 18 imádság, a Shemone Esre végén ott áll, mintegy az imák emelkedetten visszhangzó véghangjaként a Birkatshalom, a könyörgés a békéért. A záróakkord a könyörgésben ez: „Oszeh shalom bimromav” a Jób 25,2 szerint: „Ő szerez békességet fenn a magasságban”. A Kaddish imahimnusz is ezekkel a szavakkal zárul. A papi áldás, a nálunk ároni áldásként közismert Birkathakohanim vége is a békeáldást tartalmazza: „Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet” (4Móz 6,26). Az ószövetségi békeetikai értéke és normája fölött csak egyetlen prioritás van, ez pedig az élet, a hájáh. Nincs és nem is lehet semmiféle pacifista törekvés a zsidó gondolkodás és bibliás hit szerint, ami fölébe helyezhető lenne az életnek, mint legfőbb, istentől kapott értéknek.
Önvédelem – háború
Háború. Igaz, hogy a béke, a shalom a judaizmusban és a gyakorlati zsidó életben is az élet védelmének parancsa elsőbbségének a rendjében a legfontosabb, mégis a 613 Mizvot között nagyon kemény utasítások is vannak a háborúra vonatkozóan.
Ezek az 5Mózes 20,1-20-ban található hadviselési szabályokhoz kapcsolódnak. A rabbinusi magyarázatok alapvetően kétféle hadviselést ismernek: a kötelező, önvédő háborút (milhemetmizva) és az önkéntes háborút (milhemetreshút).
Időközben hozzájött ehhez az ideiglenes háború fogalma (milhemet hova). Mások életének megőrzéséért kötelesség akár fegyvert is fogni. Alapvető szemlélet viszont, hogy a háborús kötelezettségeket megelőzik a békekeresésre vonatkozó parancsolatok, utasítások. Az ellenségeskedés légkörének kialakulását meg kell előzni. Sőt: a már folyamatban lévő harci cselekmények között is állandóan keresni kell a béketeremtés lehetőségét. Erről írta Kr. u. 110 körül Galileai Jose rabbi, csatlakozva az 5Mózes 20,10-hez: „Szólítsd fel a békés megadásra” – „Nagy dolog a béke, főként, ha a háború idején békeajánlatot tudsz tenni”.
A békepotenciál tehát az élet tisztelete és védelme mellett és közvetlenül ez után a judaizmus legerősebb öröksége és kötelezettsége.
Az ároni áldás értelmében valóban áldásözön forrása a shalom. Ahol ugyanis ez megvalósul, ott bővelkedés, gyarapodás, jövendő van.
A keresztyénségben rejlő békepotenciált külön cikkben taglaljuk majd, mivel a katolicizmus és a protestantizmus háború- és békeértelmezésére, eltérő és közös tartalmaikra külön fontos kitérnünk…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
