A mai napon a keresztyén világ Jézus Krisztus mennybemenetelének napjára, áldozócsütörtökre emlékezik.
„Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.” (Mk 16,19)
Áldozócsütörtökön a keresztyén közösségek Jézus Krisztus mennybemenetelének napjára emlékeznek, amelyet a húsvét utáni 40. napon ünnepelnek, így (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: április 30., a legkésőbbi pedig június 3. Az ünnepnap történetéhez tartozik, hogy az ősegyház a IV. századig ezt az alkalmat a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte, és csak később került a húsvét utáni 40. napra. Az Újszövetségben Jézus Krisztus mennybemenetelének három leírását találjuk: Márk evangéliuma 16. fejezetében, Lukács evangéliuma 24. fejezetében és az Apostolok cselekedeteiről írott könyv első fejezetében.
Az Apostoli Hitvallás szerint a mennybemenetel tanulsága és jelentősége a múlt, a jelen és a jövő összetalálkozásaként foglalható össze: „fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat.”
A katolikus hívek körében a XII. századtól kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenetek szokása. Az ünnepnap 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt, innen ered egyedülálló elnevezése is: áldozócsütörtök. Az ünneppel kapcsolatban a protestánsok gyakrabban az Úr mennybemenetelének ünnepe elnevezést használják. (latinul: Ascensio Domini). Krisztus mennybemenetelét az elmúlt évtizedek óta a Kárpát-medencében nem egységesen, a húsvét utáni negyvenedik napon ünneplik a keresztyén egyházak. Ugyanis a II. vatikáni zsinat után bevezetett naptárreform lehetővé tette az ünnepnap eltolását a következő vasárnapra, így a magyar katolikusok vasárnap ülik meg áldozócsütörtököt.
Felvidék.ma
