Sokféle hadviselést ismer a történelem, a fegyverek csatája mellett többek között a lélektani hadviselést, az ellenség erőinek demoralizálását is, Zelenszkij azonban egy új csodafegyvert vetett be meggyötört, szétlőtt országa romjain, a nyelvtani hadviselést. Az ötlet mintegy továbbfejlesztése annak, amikor a háború kezdetén Ukrajna korlátozta a Z és V betűk használatát a rendszámtáblákon, mivel azokat az orosz hadsereg is használta egyes járművein.
Nem tartom valószínűnek, hogy Zelenszkij olvasta volna Molnár Ferenc remekét, A Pál utcai fiúkat, de talán az ebből készült valamelyik filmet láthatta, így akár ihlethette annak egyik epizódja is, amikor a kis főhőst, Nemecsek Ernőt a társai egy gittegyleti közgyűlésen igazságtalanul gyávának és árulónak bélyegzik, nevét pedig megszégyenítésül csupa kisbetűvel írják be a közgyűlési jegyzőkönyvbe.
Önkéntelenül is ez jut az ember eszébe annak hallatán, hogy az ukrán állami nyelvi normák nemzeti bizottsága a háborús pusztítás közepette úgy döntött, hogy az olyan főnevek, mint az „Oroszország” és a „Moszkva” kis kezdőbetűvel való írása a nem hivatalos dokumentumokban többé nem számít hibának.
„Mostantól az olyan kifejezések, mint »Orosz Föderáció«, »Oroszország«, »Moszkva«, »Moszkvai Királyság«, »Orosz Birodalom« és »Orosz Föderáció Állami Duma« kisbetűs írásmódja nem jelent majd eltérést az ukrán nyelv normáitól a nem hivatalos jellegű szövegekben” – közölte a bizottság.
A Zelenszkijre jellemző követelőző és hálát nem ismerő magatartás azonban úgy tűnik, hosszú távon nem tűnik jó taktikának, mivel egyre több őt korábban buzgón támogató országban tapasztalhatók az „Ukrajna-szkepticizmus” jelei, erre a legszembetűnőbb példa Lengyelország, melynek miniszterelnöke, Mateusz Morawiecki szerdán bejelentette, hogy leállítja az új fegyverek szállítását Ukrajnának.
De a képmutatás iskolapéldájaként említhetnénk Ukrajna másik leghangosabb támogatóját, Észtországot, melynek liberális miniszterelnöke, Kaja Kallas férjéről kiderült, hogy részesedése van egy olyan vállalatban, amely a 2022-es februári invázió után is fenntartotta üzleti tevékenységét Oroszországban, miközben a felesége a Moszkvával folytatott kereskedelem megszüntetését szorgalmazta.
De Ukrajna szándéka, hogy perre viszi a gabonatilalom ügyét, megingathatja a választások előtt álló Szlovákiát is, ahol a társadalom mindössze 40 százaléka támogatja az Ukrajnának történő fegyverszállítást, s a küszöbön álló választások legesélyesebbje, a Smer párt vezetője, Robert Fico volt miniszterelnök ellenzi az orosz magánszemélyek elleni szankciókat és a Kijevnek történő további fegyverszállításokat.
De Nyugaton és az Amerikai Egyesült Államokban is egyre erősödnek azok a hangok, melyek szerint véget kellene vetni a fegyverszállításoknak és a békés megoldásra kellene törekedni.
Egyes Zelenszkijhez közeli források szerint a Biden-kormányzat már nyíltan azt követeli az ukrán elnöktől, hogy novemberben kezdje meg a béketárgyalásokat Oroszországgal, az ukrán elnök hivatala viszont minden lehetséges módon megpróbálja semleges irányba terelni a helyzetet, meggyőzni az „illetékeseket” a háború folytatásának szükségességéről.
Volodimir Zelenszkij washingtoni látogatása sikerrel is járt ezen a téren, hatására ugyanis nemcsak Biden agya, de a szíve is ellágyult, s újabb, 325 millió dolláros katonai segélycsomagot jelentett be Ukrajna javára, elvégre nem lehet számára közömbös családja kiterjedt ottani gazdasági érdekeltségeinek sorsa.
A háborútól elgyötört ukrán népet viszont senki sem kérdezi, de nem kell hozzá különösebb intuíciós készség, hogy elképzeljük, vajon mit szeretnének annyi szenvedés után, melyekre nem jelent enyhülést, hogy mostantól büntetlenül kis kezdőbetűvel írhatják majd Oroszországot, Moszkvát, vagy ha Zelenszkij másokra is kiterjeszti a haragját és helyesírási hadviselését, akkor mondjuk Lengyelországot, Magyarországot, netán Szlovákiát…
(NZS/Felvidék.ma)