A Nemzeti Összetartozás Napjára emlékeztek Komáromban június 2-án. A megemlékezésen részt vett Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés külügyi államtitkára, aki ünnepi beszédében hangsúlyozta: június 4. nem gyásznap, hanem a szolidaritás és a nemzeti összetartozás napja.
A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából rendezett megemlékezés Komáromban a református templomban ünnepi istentisztelettel kezdődött, ahol Fazekas László, a Szlovákiai Magyar Református Egyház püspöke hirdette az igét. Az ünnepségen részt vett Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete és Molnár Attila Dél-Komárom polgármestere, valamint fellépett Kátai Zoltán népzenész is, aki régi magyar egyházi és világi népénekeket adott elő kobozkisérettel.
Az istentiszteletet követően Feszty Zsolt, református lelkipásztor, a T(e)Ü(gyed)Kör Polgári társulás elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte: a református parókia udvarán három évvel ezelőtt állították fel az összetartozás emlékoszlopát, ám a szobor még mindig nem kapta meg a hivatalos engedélyeket a felállításra. Beszámolt arról, hogy komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a szobor ügye jogilag is rendeződjék.
Feszty Zsolt: „Azért mertünk nagyot gondolni és nagy embert hívni, mert nagyon kell a remény”
„A hivatalos része a dolognak ott tart, hogy az elmúlt év őszén bíróságra adtuk a nyitrai kerületi műemlékvédelmi hivatalt, ahol azt próbáljuk bizonyítani, hogy az a telek, melyen az emlékoszlop áll, zárt, magánterület, nem pedig nyilvános. És – mivel egy szoborról van szó –, arra sem kötelezhetnek bennünket, hogy szlovákul is feltüntessük rajta Reményik Sándor versét” – tájékoztatott Feszty Zsolt a bírósági üggyel kapcsolatban.
Hozzátette: amikor Komáromban a nemzeti összetartozás napján összegyűlünk, annak mindig van aktualitása. „2010-ben választás előtt voltunk, most meg a hétfői brüsszeli események után vagyunk, ahol két olyan ügyet is tárgyaltak, ami mindnyájunkat érint” – mondta.
Feszty úgy véli a brüsszeli bizottsági ülés döntése nagy eredmény, hiszen „egyrészt egy kicsit derűsebb lélekkel fordulunk mi is erre a hétvégére, és egy kicsit felemelhetjük a fejünket, hogy valami nem sikerült, ami rosszat akart nekünk, miközben mi senkinek nem akarunk rosszat” – fogalmazott.
„Akárhogyan nézzük, a felvidéki magyar nemzetrész a határon túli nemzetrészek második legnagyobbja az erdélyi után. De első helyen állunk a bajban, és ennek a bajnak az egyik forrása, hogy a reménységünk van igencsak megfogyatkozóban, vagy talán sokaknál már nincs is. Úgy érezzük, hogy Komáromban, vagy a Felvidéket tekintve, talán már kevesek vagyunk, nincs elég erőnk, hogy önerőből talpra álljunk. Nagy öröm azonban tudni, hogy dolgaink nemcsak Pozsonyban dőlnek el, hanem Budapesten is” – tette hozzá Feszty Zsolt.
Németh Zsolt: „Csontjaimba hordozom a nemzeti összetartozást”
Németh Zsolt, Magyarország Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára ünnepi beszédében megjegyezte, most hogy Komáromba érkezett, az végeredményben azt is jelenti: hazaérkezett. „Hiszen ahogyan a kárpát-medencei magyarság nagy része, én is sok elemből vagyok összegyúrva, vagyis csontjaimban hordozom a nemzeti összetartozást” – mondta.
Németh Zsolt emlékeztetett: még 2009-ben, amikor Semjén Zsolttal közösen benyújtották első törvényjavaslatukat arra vonatkozóan, hogy június 4-e a nemzeti összetartozás napja legyen, az országgyűlés többsége még nem fogadta el a kezdeményezést. A 2010-es választások után azonban már megvolt hozzá a többség, hogy ezt a javaslatot elfogadják. Hangsúlyozta: a törvényjavaslat csupán lekövette azt, ami a magyarság lelkében ment végbe, ugyanakkor – ahogyan fogalmazott – nagyon fontos dilemma volt, hogy nemzeti gyásznapként, vagy nemzeti emléknapként kezeljük-e jún. 4-ét, vagy valahogyan másképpen.
„Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez valamiért volt, és hogy ha azt próbáljuk megtalálni, hogy mi jó származott ebből a döntésből, akkor bizonyára találunk támpontokat erre vonatkozóan. Tagadhatatlan például, hogy a magyar kultúrának nagyon kevés olyan szerzője, szellemi terméke, vagy akár tudományos teljesítménye van a 20. században, amelyik nem egy nagyon erős összetartozás-tudatból fakadóan született meg. Ezért helyénvaló, hogy amikor keserű szívvel emlékezünk június 4-re, akkor nem feledkezünk meg hálát adni az Úristennek azért az egyedülálló összetartozás-tudatért, ami összeköti a magyarságot. Június negyedike ezért nem lett gyásznap, hanem a nemzeti összetartozás napja” – fogalmazott Németh Zsolt.
Majd hozzátette: „több mint szimbolikus az is, hogy a Trianon-emlékmű a református parókia udvarán áll. Amikor a határok feletti összetartozásunkat ünnepeljük, akkor lássuk meg az emlékmű elhelyezkedésében a felfelé mutató üzeneteket is. Először is azt, hogy a trianoni békeszerződésből következő élethelyzetünk olyan, mintha templomkertben lenne, a mindenható Isten tudtával játszódik ez a történet. Az is, amit velünk tettek, amit velünk tesznek és az is, ahogyan mi fogadjuk mindezt, ahogy reagálunk erre. Ez a mi reményünk, és a nemzeti összetartozással kapcsolatos felelősségünk legfőbb forrása is: nem vagyunk magunkra hagyva történelmi helyzetünkbe. Ugyanakkor elszámolással tartozunk azzal, hogy mit kezdünk vele. Mit kezdünk a határok általi megosztottság kihívásaival, és mit kezdünk a határok feletti összetartozás ajándékával. Kihívások és ajándékok között kell az életünket előre mozdítanunk.”
Németh Zsolt a baráti lengyel nép történelmi hősiességével vont párhuzamot. „A lengyelek jóval több időt töltöttek három birodalom közt felosztva, de mindvégig egy mellett voltak. Soha nem adták fel a lengyelek a szolidaritást az összetartozást egymással és soha nem mondtak le az összetartozás jogáról, hiszen evidenciaként kezelte ezt minden lengyel. De vajon nem így volt ezzel a német nemzet is, mikor szögesdrótokkal és betonfalakkal választották el egymástól tagjait. A németek máig a büszkék arra, hogy a világ legellenőrzöttebb és legbrutálisabb határok felett is meg tudták őrizni összetartozásukat” – mondta.
Szabadság, szolidaritás, megmaradás – ez a nemzeti összetartozás három legfontosabb összefüggése, ez a mi nemzeti összetartozásra vonatkozó programunk – fogalmazott. A magyar kormány konkrét cselekvési irányairól az államtitkár elmondta: „a magyar nemzeti politikának három fontos iránya van. Az egyik a magyar államnak az átszervezése és alkalmassá tétele. Ez az önkormányzatoknak, a gazdaságnak, a szellemi életnek az átszervezése, hogy a határon túliak a legakadálymentesebben tudjanak érintkezni a magyar állam szerveivel. A második nagyon fontos irány: a határon túli magyar közösségek, azok legitim képviselői, valamint az egyházi illetve a civil szervezetek és a magyar állam szervei közötti kapcsolatépítés. És azoknak a közösségeknek az érdekében, akik közvetlenül a határ mellett helyezkednek el, különösen fontos választ adni arra a kérdésre, hogy miképp tudjuk a határokat átívelő nemzeti összetartozást minél inkább lehozni a földre: épüljenek hidak, legyenek utak, a határ menti infrastruktúra fejlődjön. Örvendetes az, hogy az elkövetkező időszakban olyan megállapodásoknak a megkötése várható, amely egy új minőségre emeli a határ menti térség infrastruktúrájának az állapotát.”
„Nekünk, magyaroknak éppúgy jogunk a határok feletti összetartozás és annak kinyilvánítása, mint bármely más nemzetnek a történelem során. Éppúgy nem mondunk le róla, mint a bibliai választott nép. És gyakorolni is kívánjuk az összetartozást az egymás iránti szolidaritás formájában. A szolidaritásról szól az anyaország nemzetpolitikája is. Minden állampolgársági okirat, amit kibocsát, minden fillér, amit a határon túli oktatási és kulturális támogatásra szán, üzenet arról, hogy szolidárisak vagyunk egymással, mert összetartozunk. És arról, hogy ez az összetartozás megmaradjon. Eleink több mint 93 éve őrzik ezt az összetartozást, de nem volt mindig könnyű. Sokszor kivételesen nagy teljesítmény kellett hozzá, hogy ezt átörökítsük. Büszkék vagyunk azokra, akik ezt meg tudták tenni. És szeretnénk mi is, a mi nemzedékünk is, a 20. század első felének magyarjai is legalább ilyen jól sáfárkodni az összetartozás ránk bízott ajándékával. Tudjuk, hogy az is ajándék, ha jól sáfárkodunk, ezt az ajándékot a hívő ember megkaphatja. Ez a történet is isten templomának kertjében játszódik, mint az emlékmű története is” – zárta ünnepi beszédét az államtitkár.
Az eseményről készült képek megtekinthetők a képgalériánkban.
LM, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39853,33362,39808″}