Dunaszerdahelyen a roma holokausztra emlékeztek. A megemlékezésen részt vett Berényi József MKP-elnök is, aki a következő beszédet mondta a roma holokauszt emlékművénél:
Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, kedves emlékező barátaim!
Nagy az adósságunk a roma közösségekkel szemben. Nemcsak nekünk, a Kárpát-medencében élő nemzeteknek, hanem egész Európában, még kontinensünk elismert és nagyra tartott országaiban is. A történelem hézagos ismerete hiányossá teszi a szembenézést a múlttal, az igazság teljes ismerete nélkül pedig hajlamos az ember a feledésre még akkor is, ha olyan eseménysorról van szó, amely méltán viseli „az emberiség szégyene” jelzőt. Feledésbe merül az olyan ordas eszme is, amely a kollektív bűnösség elvére épül és faji, vallási alapon népirtássá fajul, amikor ember embernek farkasává válik.
Nagy az adósságunk roma közösségeinkkel szemben. Mert vajon hányan tudják, mit jelent a Porajmos, s ha lefordítom magyarra és azt mondom, roma holocaust, ki tudja elmondani, milyen meghurcoltatásban, megalázásban volt részük származásuk és bőrük színe alapján embertársainknak? A zsidó holocaustról irodalmi Nobel-díjjal elismert alkotásokat olvashatunk, Oscar-díjas filmeket nézhetünk meg és emléktáblák tömkelege emlékeztet a végtelen tragédia áldozataira – és ennek megfelelő és jogos a megbánás, a bocsánatkérés, az emlékezet. Ezzel szemben milyen múltismeret az, ha közel hét évtizeddel a szörnyű események után csak vélt adataink vannak a roma áldozatokról, amelyeket Európai méretekben 250 és 750 ezer között emlegetnek, ennek megfelelően Magyarországon 25 és 70 ezer közé becsülik az áldozatok számát, Szlovákiában meg néhány százról vagy pár ezerről beszélnek?! És milyen szembenézés a múlttal az, ha Szlovákiában egyetlen emlékmű – a dunaszerdahelyi – épült fel lelkiismeretünk ébren tartására. Mit mondjon és gondoljon az ember arról, hogy bár közismerten emberi jogaiktól és méltóságuktól megfosztott romák munka- és gyűjtőtábora volt például Dubnicán, Tisovecben vagy éppen Očován és e helyeken emléktáblát is állítottak a második világháború áldozatainak, arról, hogy ezek az áldozatok romák voltak, egy szóval sem emlékeznek meg. Vagy mit gondoljunk arról, hogy bár feltártak több tömegsírt is Szlovákiában a roma holocaust áldozataival, a mai napig jeltelenek ezek a helyek.
Tisztelt hölgyeim, uraim, kedves barátaim!
Adósai vagyunk a roma közösségeknek és ez az adósság kezd veszélyes lenni. A történelemből tudjuk, hogy a múlt század harmincas, negyvenes éveiben a faji megkülönböztetés társadalmi elfogadásának a gazdasági válság volt az alapja, táptalaja pedig az előítéletekkel megmételyezett közgondolkodás, amely szerint a zsidó és a cigány ember alsóbbrendű másoknál és parazita. És gazdasági válságban sújtotta világban élünk, és falakat építünk, amellyel megpróbáljuk elzárni roma közösségeinket. És tervek készülnek arra, hogy a fekete építkezések elleni küzdelem nevében romatelepeket szüntessünk meg. És megint vannak, akik politikai céljaikat a „paraziták elleni küzdelemre” építik.
Megálljt kell parancsolnunk ezeknek a folyamatoknak! Szembe kell néznünk a múlttal és átvetíteni a zsidó holocaustról szerezett ismereteinket a Porajmosra, a roma holocaustra is. És azzal együtt pedig megfogalmazni közös kötelességként azt, hogy olyan erkölcsi rendet kell kialakítanunk és fenntartanunk, amelyben Auschwitz és Birkenau és az általuk jelképezett kizárólagosság és népirtás elképzelhetetlen.
Emlékezzünk az áldozatokra ezen erkölcsi rend megteremtésének a fogadalmával!
Fotók: Berényi József az emlékmű koszorúzásakor, majd találkozás Robert Fico miniszterelnökkel, a rendezvény első szónokával.
Felvidék.ma
