2013-ban örvendetes évfordulót ünnepelnek Tejfalu lakói: száz évvel ezelőtt, 1913. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szentelte fel Simon Lajos somorjai plébános az újonnan felépült helyi kápolnát.
Egészen a huszadik század küszöbéig nem volt Tejfalunak saját egyházi épülete, csupán egy haranglábon függő harangja, ez szólította imára a hívőket, búcsúztatta utolsó útjukon az elhunytakat, jelezte a veszélyt és hirdette az ünnepeket. 1910-ben adódott először alkalom a falu lakossága előtt, hogy saját erőből képes lesz kápolnát építeni magának. A korabeli viszonyok között egyáltalán nem kis összegből, hiszen abban az időben szinte alig forgott pénz a lakosság kezén, gyakorlatilag mindenki a maga által megtermelt javakból élt. Ezért sem lehetett könnyű előteremteni a kápolna építéséhez a tetemes összeget. Az építkezés megkezdéséhez a közbirtokosság anyagi hozzájárulására, a lakosság összefogására és bőkezű adakozókra volt szükség. Szerencsére Tejfalun mindhárom feltétel teljesült. Ennek volt köszönhető, hogy aránylag rövid idő alatt összegyűlt a szükséges összeg, így aztán 1913 tavaszán a község elöljárósága megbízta Németh Imre somorjai építészt a tervek elkészítésével és a kivitelezési munkák elvégzésével. Csak néhány hónapra volt szükség a kápolna megépítéséhez, amely a falu büszkeségévé vált.
Az előkészületek és az építkezés szemtanúja volt serdülő gyermekként, a későbbi földbirtokos Csiba Lajos, ismertebb nevén Panci, aki felnőtt korában szenvedélyes kutatóvá vált: egyaránt gyűjtötte Csallóköz madarait és azok tojásait, népi hiedelmeket, legendákat, meséket, gazdaregulákat és természetesen az egykori résztvevők emlékeit a falu életéből, közöttük a kápolna megvalósításáról. Jegyzeteiben, leírásaiban, naplójában pontos képet rajzol a száz évvel ezelőtt történtekről. Ezért is érdemes idézni sorait a kápolna építéséről.
A Kápolna
Községünk kápolnája 1913-ban épült fel közadakozásból. Az építkezés összes költsége 8 500 K-t tett ki.
Ezen összeghez legtöbbet, 5 000 K-val a falu közbirtokossága járult. Még 1908. októberében megtartott gyűlésen kimondotta, hogy a már régebben tervezett kápolna építéséhez a testület 5000 K-val hozzájárul, ha a község öt éven belül keresztül viszi az építkezést. Ha azonban a határidőn belül a kápolna fel nem épül, úgy az addig takarékba helyezett 5000 K-t a kápolna építésétől megvonja.
A még hiányzó 3500 K. azonban közadakozásból összejött. Így Németh Imre somorjai építőmester 1913 tavaszán hozzákezdett az építési munkálatokhoz s azt még a nyár folyamán be is fejezte. Aug. 15-én már a felszentelés is megtörtént, mit Simon Lajos akkori somorjai plébános végzett.
A kápolna építés költségeinek fedezésében az egész falu lakossága ki-ki a maga tehetsége szerint – kivette részét. Sőt több nemes adakozó akadt a falubelieken kívül is.
Az adományozók névsora:
Ambrus Antal, Aratótársaság, Árva Juszti (Baka), Baráth András, Fél. Bednárik József (Budapest), Botló András, Botló Ignác (Pozsony), Bucsuházy Károly, Csiba György, Csiba István, Csiba Imre, Csiba János, Csiba József, Csiba Károly, özv. Csiba Lajosné, Csiba Miklós, Csiba Rozál, Csóka József, özv. Csóka Lőrincné, Csóka Menyhárt, Csörgő Ferencné, Csörgő Károly, Czvedler József, Dégner Károly, Dénes Antal, Dénes Antalné, Dér János, Érsek János, Farkas Ferenc, Farkas Ignácné, Ferenczy Dénes, Forgó István, Földes Alajos, Földes János, Galambos Mihály, Galambos Mihályné, Gódány Gyula, Gódány Nándorné, Holocsy László (Somorja), Hubert János, Jávorcsik Károly, Kisfaludy Zsigmond pozsonyi kanonok, Kisléghy Lajos, Kirchner Sándor (Úszor), Kovács Istvánné, Kovács János, Kovács Lajos, Kummer Ferencné, özv. Lelkes Lipótné, Machala Ferenc, Méry György, Mészáros Gyula, Mészáros Mariska, Majthényi Gáspár, Majthényi János, Majthényi József, Majthényi Vince, Mikóczy József, Mikény Ignác, Mezei Lajos, Mezei Imre, Molnár Imre, Molnár Sándor, Mráz Herold, Nagy Lajos, Nagy Mihály, Nagy Móric, Németh András, Németh László, Oberhoffer Ignác főjegyző (Somorja), Oravecz István, Orosz Dániel, Orosz György, özv. Ozogány Antalné, Ozogány György, Ozogány János, Önkéntes tűzoltó század, Pozsonyi társas káptalan, Pammer Mihály, Rédli Róbert, Róth János, Róth József, Sághy Gyula országgyűlési képviselő (Budapest), Sághy Gyula, Sághy Gizella, Sághy István, Sághy Mariska, Sághy Menyhárt, Sághy Alajos, Sághy Pál, Sándor József, Sándor Pál, Suszter Péter, Sárközi János, Sidó István, Sidó Antal, Sipos Mártonné, Skriba Jenő, Skriba Pálné, Sóki János, Somogyi Ignác, Szigeti András, Szinger András, Szinger Kálmán, Szmrtnik Árpád közjegyző, Takács Lajos, Takács Mihály, Takács Péter, Tali Ferenc, Tali József, Tóth János, Tóth János, Tóth József, Tóth Julis, Tóth Lajos, Tóth Lajosné, Tóth Mihály, Tejfalusi Ifjúság, Ugróczki Imre, Ugróczki János, Ugróczki Juszti, Varga György, Világi György, Világi Vince, Wilkovics József, Zakariás István, Zakariás Kálmán, Zelinka Imre .
Ugyancsak 1913-ban szedetett szét a tejfalusi közbirtokosság által készített és fentartott régi harangláb. A régi harang helyett még ugyanezen évben a község új rézharangot hozatott Saltenhoffer Frigyes soproni öntödéjéből, melynek ára 255 K-t tett ki. Az összeg közadakozásból gyűlt össze, és az új harang már a kápolna tornyában nyert elhelyezést.
A harangvételhez százhuszonegyen járultak hozzá.
Négy évvel később a kápolnánk koronákból összegyűjtött harangja felsőbb rendeletre az államnak utaltatott és háborús célokra lett felhasználva. Ily módon a község harang nélkül maradt 1928-ig, amidőn Sághy Alajosné, kinek nemes gondoskodásának kápolnánk felszerelése is sokat köszönhet, a jelenlegi rézharanggal adományozta meg kistemplomunkat.
Kápolnánk rövid történetében méltónak találom megörökíteni ifj. Sághy Alajosnak a harctérről írt ama rendelkezését, hogy halála esetén bátyja Menyhárt adja el egy pár ökrét és annak ára a kápolnára fordítassék. Sághy Menyhárt öccse hősi halála után e rendelkezés értelmében úgy intézkedett, hogy az ökrök 3500 K-t kitevő árából 2000 K-t a tejfalusi kápolnának adott át azzal a kikötéssel, hogy minden év június hó 21-én – Alajos napon – öccse emlékének tiszteletére szentmise tartassék, a fennmaradt összeg pedig a kápolna javítására fordítassék, 1500 K-t somorjai templom festésére ajánlott fel.
A kápolnában évente négy misét szolgáltat a somorjai plébániai hivatal: május , június (21-én), augusztus és október hónapban.
A kápolna felszerelési tárgyai:
Oltár (anyaga fa); a kápolna védőszentjének, Boldogasszony Máriának az oltár felett elhelyezett fából készült szobra; Az oltárdíszítését célzó két, fából készült nagyobb angyalok kezükben egy-egy gyertyatartóval; Ugyancsak az oltáron a Mária szobor alatt elhelyezett két térdelő agyal (öntvény); Háromimádság rámában; oltárterítő („Üdvözlégy Mária” felirattal) ; selyem oltárterítő; kivarratlan oltárterítő; oltárterítő („Jézus szíve irgalmazz” felirattal); oltárterítő („Mária szíve könyörögj érettünk” felírással); 2 nagy fagyertyatartó az oltár mellett; 4 sárgaréz gyertyatartó az oltáron; aranykehely; szentelő; csengettyű; Szent Alajos-, József – és Flóriánnak faszobrai; Jézus szíve (öntvény) szobor; Rózsafüzér Mária szobra (fa) ; harmónium; 8 imapad; Fájdalmas Mária képe; Szent család képe; Kis szent Teréz képe; Szent Antal szobra (öntvény); Örök mécses; gyertyacsillár; Szentelt víztartó és szentelő; persely; Szent Antal perselye; falra erősített vaspersely az ajtó mellett; miseruha (világos); miseruha (fekete); ministránsruha (piros); ministránsruha (fekete); Szentelt zászló; Szentelt zászló; hordozható Mária; fafeszület hordozható; misekönyv; Evangélium könyv; kisebb fali gyertyatartók (14); cserép és üveg virágvázák; szekrény a miseruhák és oltárterítők részére, valamint a mise szolgáltatásához szükséges több ruha és kegyeleti tárgy. A legbőkezűbb adakozó Sághy Alajosné (9 tárgy) és Sághy Menyhárt (5 tárgy) volt, közadakozásból tizenegy kegytárgy gyűlt össze.
Tejfalu lakossága napjainkban túlnyomó részben róm. kat. vallású; az 1930-i népszámlálás adatai szerint a faluban 647 róm. katolikus, 4 evangelikus, 2 református és 11 zsidó találtatott.
Az elmúlt századokból fennmaradt írásokban az azon korra jellemző vallási villongásoknak községünkben semmi nyomát nem találjuk. Pedig falunk lakossága vallási téren nem mutatott mindig oly egyöntetűséget, mint jelenleg. Volt rá idő, midőn a zsidó felekezetűek száma a róm. katolikusokét is fölülmúlta.
Az első világháborút megelőző években az Osztrák-Magyar Monarchia területén a koronát használták. Ennek nyomai máig megtalálhatóak, amikor a termőföld értékét aranykoronában adják meg. Olyan erős fizetőeszköz volt a maga korában, hogy egy kilogramm arany ára 3.280,- korona volt. Ennek megfelelően a tejfalusi kápolna megépítése 2,6 kg színarany árából történt, ami napjainkban száztizenötezer eurónak (3.800.000,- Sk) felel meg.
A huszadik század legnagyobb magyar tragédiájának, az első világháborúnak a tejfalusi kápolna harangja is áldozatul esett: 1917-ben begyűjtötték, hogy beolvasztva hadi célokra felhasználják. Sághy Alajosné, akinek huszonkét éves fia 1916-ban hősi halált halt, adományozta az új, napjainkban is megszólaló harangot a falunak.
Egy évszázad nagy idő egy közösség életében: három emberöltő, amely alatt sorsdöntő változásokra kerül sor. Az eltelt évszázad különösen nagy befolyással volt a tejfalusiak életére: meg kellett tapasztalniuk két háború borzalmait, a férfiak közül többtucatnyian a harctereken vesztették életüket. A békeévek beköszönte sem jelentette a szenvedések végét: a második világháborút követően huszonöt családot kényszerrel Magyarországra telepítettek, hatvannál is többet Csehországba deportáltak. Annak ellenére, hogy ez utóbbiak jelentős része az üldözések megszűntével visszatért szülőföldjére, áttekintve Csiba Panci leírását kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a száz évvel ezelőtti adakozók közül soknak az utódai nem élnek a faluban. Elég csak a szerteágazó Sághy családra utalni. Közben közösségi szinten is jelentős változásokra került sor: 1977-ben Tejfalu önálló jogalanyisága megszűnt, azóta Somorja részeként éli életét.
Az elmúlt száz év folyamán többször is módosult, megváltozott a kápolna szerepe a tejfalusiak életében, amelynek élő tanúi évtizedek óta folyamatosan részt vettek és vesznek a falu hitéletében.
Ellenbacher Jánosné Takács Erzsébet (*1923) emlékeiben nemcsak az él, hogy minden évben a tejfalusi búcsú alkalmával a legjelentősebb esemény a nagymise volt, de az is, hogy a Kisboldogasszony napi – szeptember 8.-i – Szent Antali búcsújárásra elzarándokoltak a szomszédos község, Bacsfa templomába a csodatévő könnyező Szűz Mária képhez. Ehhez egy kisméretű baldachint vittek magukkal, ugyancsak Szűz Mária faragott szobrával, amelyet a ráerősített tartó rudakon a falu hajadonjai vittek, két oldalán pedig gyermekek tartották a tetőről leereszkedő szalagokat. A falu határában a lányoktól a legények vették át az ereklyehordozót, hogy a négy kilométeres távon végigvigyék. Bacsfa határában aztán ismét a lányoké lett a főszerep, akik egészen a Szent Antali templomig mentek vele. Ez a szép zarándokút a múlt század hatvanas éveiben szűnt meg, amikor hatalmi szóval betiltották.
Cséfalvay Zoltánné Németh Judit (*1960) a kápolna szomszédságában él. Emlékei – korának megfelelően – a legutóbbi fél évszázadra nyúlnak vissza. Akárcsak a falu többi lakója, az ő számára is az ünnepi nagymise jelentette a búcsú kiteljesedését. Templomba járó, hívő emberként nagy öröm volt számára, amikor az új évezred küszöbén a kis kápolna miséző templommá vált. Ettől kezdve minden szombat koraestjén szentmisét szolgáltat a somorjai plébános atya. Kezdetben Barcsek Sándor esperes úr szolgáltatta ki a szentségeket, az ő nyugalomba vonulása után Fóthy Zoltán atya látja el ezt a szolgálatot.
Egy évszázad nem kevés egy épület életében sem: megfelelő gondozás hiányában állaga folyamatosan romlik, mint ahogy történt ez falunk kápolnájával is. Az ezredfordulót megelőző időben már halaszthatatlanná vált a rendbehozatala. Ekkor a somorjai városi képviselőtestület tejfalusi tagjának, Nagy Józsefnek a kezdeményezésére indultak be a rekonstrukciós munkálatok. A szükséges javítások elvégzésére a városi önkormányzat 105.000,- Sk-t, a somorjai plébániahivatal 30.000,- Sk-t biztosított, gyűjtésből 50.000,- Sk származott, egyéb forrásokból 16.000,- Sk gyűlt össze, valamint Kovács Lajos helyi vállalkozó 79.000,- Sk értékben a torony fedésére szolgáló rézlemezeket adományozott.
Az álláskölcsönzés, a kőművesmunkák, az anyagszállítás és a takarítás ugyancsak felajánlásokból valósultak meg.
Az 1999-ben megvalósított felújítás legjelentősebb részét a tetőcsere képezte. Az eredeti palaborítást hagyományos, égetett hódfarkú cserép váltotta fel, a toronysisakra rézborítás került. Az épületet új villámhárítóval és vízlevezető csurgókkal szerelték fel, a falak új festést kaptak. A belső átalakításokban Andrássy Jolán és Sárközy Gizella vállalta a legtöbb feladatot magára.
A következő évben az egész évi használat – misézés – megfelelő körülmények közötti biztosítására az épületbe villanyfűtést szereltek be.
A kápolnához a szentély melletti jobb oldalon a miséhez szükséges eszközök tárolására kis sekrestyét épített 2012-ben a Somorjai Katolikus Plébánia Hivatal.
A továbbiakban a kápolna környékének a rendbehozatala volt soron: 2012-ben helyrehozták a kis parkot, amely alacsony díszkerítést, szép kivitelű, faborítású padokat, valamint díszkivilágítást kapott, a végében álló kőkeresztet ugyancsak felújították.
Az idén, a centenárium alkalmából előkészítő bizottság alakult az átalakítási munkálatok befejezésére és az évfordulós ünnepség megszervezésére Nagy József képviselő vezetésével,, melynek tagjai Bárdos Gábor polgármester, Fóthy Zoltán somorjai plébános, Kovács Koppány és Ozogány Ernő.
Elképzelésük az volt, hogy az immár templomként működő kápolnának küldetése teljesítéséhez szükség van nagyobb mértékű felújításra. Új bejárati ajtót, külső festést és esővíz sávot kapott. Belső terébe új ajtó, fakeretes ablakok és új padok kerültek. Megújult a világítás és a hangosítás is. Végül új, kellemes színt kapott az egész belső tér. A kiegészítő új felszerelés – szőnyegek, terítők, kegytárgyak, a hívő asszonyok és a plébános úr jó ízlését dicsérik.
Egyedi az ablakok cseréje. Ebből az alkalomból egyszerű síküveg helyett a hívők adományaiként az ablakokba színes, szenteket ábrázoló mozaikképek kerültek.
Tekintve, hogy a tejfalusi kápolnán nyolc ablak található, melyek száma megegyezik az Árpád-házi női szentek számával, ők díszítik e kis szakrális épületet. Személyükkel emlékeztetnek a könyörületességre, tevékenységükkel a legfontosabb keresztény értékekre. Bár valamennyien uralkodhattak volna, ehelyett sokkal nemesebb tevékenységet folytattak: szolgálták hitüket, népüket, egykori vagy újonnan választott hazájukat. Királynékként, sőt császárnéként a szegények, elesettek, gyengék oldalán álltak. Legtöbbjüket már életében szentként tisztelték, attól függetlenül, hogy olykor csak évszázadok múltán avatta őket szentté az egyház. Büszkén tekinthet fel rájuk az utókor, akik alázattal néznek le ránk: nincs még egy királyi család, amely ennyi szentet adott volna a kereszténységnek. Nemcsak hazájában, de szerte a világban Konstantinápolytól Edinburghig, Prágától Marburgig, a Margitszigettől Krakkóig, Ószandectől Coimbráig. Így aztán nemcsak a mi szentjeink, de Európa több jelentős nemzete: a németek, skótok, lengyelek, csehek, spanyolok, portugálok és litvánok szentjei is. Az egyetemes – katolikus – és a görögkeleti egyházé, minden keresztény hitben élő emberéé. Érdemes közelebbről ismerni őket, akik oly sokat tettek a hitért, az egyházért, de legfőképp: embertársaikért. A kápolnába lépve balról jobbra az ablakok szentjeinek a sorrendje a következő:
Skóciai Szent Margit, Skócia szentje
*1047. június 10. + 1093. november 16.
Árpád-házi Szent Piroska, Bizánc és Róma közös szentje
*1088 körül, + 1134. augusztus 13.
Árpád-házi Szent Erzsébet, a szegények istápolója, a német lovagrend patrónusa
* 1207. július 7., + 1231. november 19.
Árpád-házi Szent Kinga, Lengyelország újjáépítője
*1224. március 5., + 1292. július 24.
Árpád-házi Szent Margit
*1242, + 1271. január 18.
Árpád-házi – Prágai – Szent Ágnes, magyarok és csehek közös szentje
*1205?, 1207?, 1211?, +1282. március 2.
Árpád-házi Szent Hedvig, lengyel királynő, a litvánok védőszentje
*1374. február 18, + 1399. július 17.
Portugáliai Szent Erzsébet, Coimbra védőszentje
*1277., + 1336. július 4.
A 2012-2013-ban elvégzett felújítás és a kápolna környékének rendbetétele 50.000,- euróba került. A somorjai katolikus plébánia ebből 10.000,- eurót biztosított, a somorjai városi önkormányzat 18.000,- euróval járult hozzá, főleg a környék rendbetételéhez. Közadakozásból 2.000,- euró gyűlt össze, míg a támogatók összesen 20.000,- euró értékben segítettek. Ebből jelentősebb összeggel Hideghéthy Ferenc somorjai lakos 7.500,- euróval, Nagy József 2.500,- euróval és Csendes Zoltán komáromi lakos 2.000,- euró értékű munkával járult hozzá a felújításhoz.
A toronykupolában ősi szokás szerint időkapszula került elhelyezésre valamennyi, azonosítható támogató nevével és hozzájárulásával, akár pénzadományban, akár élőmunkával történt, amely csak a legközelebbi felújítás alkalmával kerül felbontásra.
Ozogány Ernő, Felvidék.ma
