Június 7-én a susa–rimaszécsi és a gömörszőlős-naprágyi zöldhatárok mentén különleges hangulatú rendezvényekre került sor, amelyek egyszerre állítottak emléket a trianoni békediktátum szomorú évfordulójának, valamint a határnyitás reményteljes pillanatainak.
Az Ózd városrészében található Susán a nemzeti összetartozást erősítő eseményt az Uraj–Susa Jövőjéért Egyesület, a Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület, valamint a Rimaszécsi Polgári Társulás közösen szervezte, Kubik Katalinék aktív közreműködésével.
A megemlékezés során végig jelen volt a keserédes hangulat: a múlt fájdalma és a jövőbe vetett hit találkozása.
A résztvevők baráti beszélgetések közepette, közös sétával érkeztek meg a határhoz, ahol kicsik és nagyok, fiatalok és idősebbek egyaránt tiszteletüket tették – szép példát mutatva a generációk közötti összetartozásra – számolt be Varga Gábor, Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület vezetője közösségi oldalukon.
„Ők csak rajtunk keresztül értik, a felelősség a miénk” – hangzott el egy sokatmondó gondolat, amely a jelen lévő gyermekek szerepét és a felnőttek felelősségét emelte ki.
A rendezvény szellemi tartalmat kapott Nagy Péter történész és Tóth Zoltán felvidéki költő emlékező szavaival. A zenei programot Barta-Kenyeres Éva és Oláh Zsolt biztosította, az Ózdi Néptánc Egyesület pedig hagyományőrző műsorával emelte a megemlékezés fényét. A koszorúzás méltó lezárása volt az ünnepi pillanatoknak.
A szervezők ezúton is köszönetet mondanak a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásáért, valamint Kovács Krisztinának, az Ózdi Művelődési és Előadó-művészeti Központnak (ÓMÉK), továbbá minden jelenlévőnek, aki hozzájárult az esemény lebonyolításához.
A megemlékezést követő vendéglátás is a közösségi összetartozás jegyében telt. A kötetlen beszélgetések mellett meglepetésként három szavalat is elhangzott Tóth Tamás, Tilla és Hanna tolmácsolásában. Az esemény egyik legszebb, szimbolikus pillanata mégis az volt, amikor megcsodálhatták a jelenlévők a kis Lucát – a felvidéki huszárbajtárs és magyarországi felesége közös gyermekét –, aki maga is a nemzeti összetartozás élő példája.
A susa–rimaszécsi zöldhatárnál tartott megemlékezés így nem csupán egy történelmi esemény fájdalmas emléke volt, hanem egy közösen épített, reményteli jövő ígérete is.
***
Trianoni emlékpiknik Naprágyon – testvéri együttlét a zöldhatáron
A trianoni békediktátum emléknapjához kapcsolódva a másik gömöri felemelő eseményre a naprágyi zöldhatáron került sor.
A Naprágyi Református Egyházközség hívó szavára az ott található emlékjelnél rendezték meg a trianoni megemlékezést, mely immár hagyományteremtő szándékkal hívta össze a gömöri magyar református közösségek képviselőit és az emlékezni vágyókat.
- Petraskó Tamás (Fotó: Gömöri Református Egyházmegye FB)
- Rákos Loránt (Fotó: Gömöri Református Egyházmegye FB)
- Szalagkötés (Fotó: Gömöri Református Egyházmegye FB)
- Nagy Ákos Róbert (Fotó: Gömöri Református Egyházmegye FB)
A szabad ég alatt megtartott áhítatot ft. Rákos Loránt, a helyi lelkipásztor, a Szlovákiai Református Keresztény Egyház püspökhelyettese vezette. Szolgálatában a résztvevők figyelmét Isten megtartó kegyelmére irányította, amelybe – a megpróbáltatásokkal terhelt múlt ellenére – a jövő reménységét vethetjük.
A határkőnél található emlékkőnél a különböző gyülekezetek képviselői szalagokat helyeztek el, így fejezve ki tiszteletüket és összetartozásukat.
A jelenlévőket nt. Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese is köszöntötte, megerősítve a közösségek közötti testvéri kötelék fontosságát, valamint a közös múlt és hit erejét.
Megosztotta ünnepi gondolatait Petraskó Tamás, a Magyar Kultúra Lovagja, a magyar hagyományőrzés elkötelezett alakja. Tanárként, kultúraszervezőként és közösségépítőként több évtizede fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a magyar múlt értékei – különösen a honfoglalás kora és a lovas hagyományok – élő tapasztalattá váljanak a ma embere számára. Munkásságát hit, tudás és hűség jellemzi – szülőföldjén gyökerezve, de az egész nemzet javára.
A naprágyi trianoni emlékpiknik nem csupán egy megemlékezés volt, hanem együttlét, közös gondolkodás, és testvéri szeretet ünnepe is. A szervezők és résztvevők közös akarata szerint a rendezvény hagyománnyá válik, hogy évről évre újra és újra lehetőséget adjon az emlékezésre, a lelki megerősödésre, és a nemzeti összetartozás élő megélésére.
Ezúton is köszönet illeti a szervezőket, az igei szolgálatot végző lelkipásztorokat, valamint minden résztvevőt, aki jelenlétével hozzájárult e felemelő alkalom méltóságához.
HE/Felvidék.ma (Források: Gömöri Lovas és Népi Hagyományőrző Egyesület FB/ Gömöri Református Egyházmegye FB)