Az Aranycsapat Alapítvány szervezésének köszönhetően tizedik alkalommal ünnepelhettük a „Fekete Párduc”, Grosics Gyula születésnapját. Az Aranycsapat legendás hálóőre 88 éves lett. A komáromi Kárpátia Sport Polgári Társulást az a megtisztelés érte, hogy ott lehetett ezen az ünnepségen.
Budapesten február 5-én a President Szállodában az Aranycsapat Alapítvány meghívásának köszönhetően gyülekeztek az ismerősök, barátok, játékostársak, hogy gratuláljanak az olimpiai bajnok labdarúgónak. A Felvidékről Pallag György, a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke és Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója vett részt Grosics Gyula köszöntésén.
A jelenlévő vendégek az ünnepély kezdetén elénekelték a magyar és a székely Himnuszt, majd a sorban először Budapest főpolgármestere, Tarlós István köszöntötte az ünnepeltet, aki Budapest Város Díszpolgára. Tarlós köszöntőjében elárulta: gyerekkorában neki is a kapus poszt jutott a focicsapatában, de hamar eldőlt, nem ezen a poszton folytatja majd pályafutását. A belügyminiszter, Pintér Sándor a kormányülésről köszöntötte levélben Grosics Gyulát. Kű Lajos az alapítvány nevében a „Fekete Párduc” gazdag pályafutását méltatta. Nem kis dolognak – fogalmazott –, hogy 1952-ben, mikor Magyarország a helsinki olimpián sikert sikerre halmozott, az év sportolója Grosics Gyula, az olimpiai bajnok labdarúgó-válogatott kapusa lett. Döbrentei Kornél verssel, Petrás Mária és Tolcsvay Béla dallal köszöntötték az ünnepeltet. A hangulat baráti volt, Grosics Gyula meghatódva, könnyekkel a szemében fogadta a köszöntéseket. Rudas Feri bácsi egy kedves történetet osztott meg a jelenlévőkkel: egy alkalommal Grosics egy „potya” gólt kapott, a lába között surrant be a labda. Lakat Károly, a mester szó nélkül hagyta az esetet, viszont a keddi edzésen, ugyanúgy, mint mindig, mindenkinek ki volt készítve a szerelés azzal a különbséggel, hogy a mester Grosicsnak egy kötényt is odacsomagoltatott.
Az ünnepségen Grosics Gyula is szót kért. Mindenkinek megköszönte, hogy tiszteletére eljött és ünnepel vele, majd rámutatott arra: eljön az idő, mikor az emberek az emlékeikből élnek. Grosics több eseményt is megosztott a vendégeknek. Először azt, hogy négyéves korában édesanyja hosszabb betegség után hirtelen meggyógyult és felkelt. Azóta vallja, hogy nincsenek véletlenek.
Majd említette élete első NB II-es mérkőzését, melyet tizennégy és fél éves korában játszott Komáromban. Édesapjával gyakran járt ki Dorogon meccsre, mert nagyon szerették a labdarúgást. Egyszer a dorogiaknak nem jött el a kapusuk, mikor Komáromba mentek bajnoki mérkőzést játszani. Grosics az indulásnál ott volt a pályán. Az edző odahívta és megkérdezte: volna-e kedve védeni. termézetesen igennel válaszolt, de szólt, hogy az édesapjának tudnia kell róla. A mester minden intézkedést magára vállalt. Grosics a meccsről késő este érkezett meg, édesapja két nagy pofonnal várta.
Az Aranycsapat legendás kapusa szomorú szívvel kitért a berni VB-döntőre is, majd arról is megemlékezett, hogy az Államvédelmi Hatóság három évig üldözte. Volt olyan időszak, amikor eltiltották a válogatottságtól is, ami körülbelül negyven mérkőzés kihagyását jelentette. Elmondta: nagyon szeretett volna játszani a Ferencvárosban, de ebbe sem egyezett bele a kommunista rezsim… Grosics Gyula azonban egész életében megmaradt becsületesnek. Ezekre az emberi értékekre mi is büszkén felnézünk. Szavait azzal fejezte be, hogy jövőre ugyanitt, ezzel a baráti társasággal szeretné ünnepelni a 89. születésnapját. Mi pedig biztosítottuk Őt: itt leszünk! Így kerekedett vidám nappá ez a szomorkás téli délután.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>.
Pallag György/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42811,41282,39251,42308,41921,42345,38155,36641″}
