Csáji László Koppány kultúrantropológus, néprajzkutató vetítéses előadására április 22-én került sor az Értelmiségi Fórum keretén belül a kassai Rovásban, édesapja, Csáji Attila festőművész tárlatának megnyitása és megtekintése után. Ez utóbbiról ITT>>> írtunk.
Kovács Ágnes a Rovás Akadémia igazgatója mutatta be az előadót, aki már kutatott Erdélyben, a Délvidéken, Oroszországban a Volga-Urál vidékén, a Kazak-sztyeppén, Indiában, Pakisztánban, Nepálban, Kínában és a líbiai sivatagban is. Fő kutatási területe a kortárs közösségek vallás- és szociálantropológiája, az etnicitás a diskurzuselmélet (szövegelemzés). Több egyetemen, többek között a kyotói, a los angelesi vagy a cseljabinszki Dél-Uráli Állami Egyetemen tartott előadást. Tanulmányai magyar, orosz és amerikai szaklapokban jelennek meg.
Az Őseink nyomában c. filmet az MTVA-val és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközponttal közösen készítették a tavalyi Uelgi-tónál végzett régészeti ásatásról. Sára Balázs rendezte, operatőre maga a rendező és Vass Tamás, forgatókönyvírója a kassai előadó. A filmhez zenei aláfestésül Bartók Béla tanítványának, Szomjas-Schiffer György hegedűversenyét használták föl. A szerzőt tíz év börtönre ítélték „feljelentés elmulasztása miatt”, de öt év után Kodály Zoltán közbenjárására szabadult. A börtönben szerezte ezt a hegedűversenyt, de lejegyezni csak szabadulása után tudta, addig fejében tárolta. Kodály segített neki elhelyezkedni. Etnomuzikológusként is kimagasló tevékenységet folytatott.
Mielőtt megnéztük volna az 52 perces filmet, bevezetésképpen az előadó tartott rövid ismertetőt, majd a film után eszmecsere következett. A továbbiakban összefoglaljuk Csáji és a film mondanivalóját.
A Magyar Tudományos Akadémián belül négy éve komoly szemléletbeli változás állt be. Megalakult a Magyar Őstörténeti Témacsoport, melynek munkájában nemcsak szociológusok, antropológusok, történészek, néprajzkutatók, régészek, nyelvészek, zenészek vesznek részt, hanem különböző egyetemek tanszékei is szerepet vállalnak. Így egy széles spektrumú kutatócsoport alakult ki, mely a bölcsészettől kezdve a társadalomtudományokig fogja össze a szakembereket.
Fémkeresővel dolgozó emberek találták meg véletlenül az uelgi lelőhelyet. A fű alól kerültek elő az első tárgyak. Rendesek voltak, mert két hét múlva értesítették a hatóságokat. A halomsírokat ugyan már korábban széthordták, szétszántották, kirabolták, de azért maradt néhány érintetlen is. Egy 5 hektáros területről van szó, melynek eddig egy tizedét tárták föl. Ebben a temetőben több ezer arany- és fémtárgyra, kerámiára, különböző használati eszközökre, állatmaradványokra, emberi csontvázakra bukkantak. Az Urálon túli sztyeppén előkerült leleteknek másutt nincs párhuzama, csak a Kárpát Medencében. A kettő annyira hasonlít egymásra, hogy egyszerűen nem lehet megkülönböztetni egymástól. 2009-ben ezért az Orosz Tudományos Akadémia felvette a kapcsolatot az MTA-val. Harminc év után a két testület újra együttműködik. Az orosz kutatókkal sikerült jó emberi kapcsolatokat kiépíteni, akad köztük, aki szerelmese lett Magyarországnak és a régészek számára érdekfeszítő feladat, hogy olyan leletegyüttest kutatnak, mely nem egy halott, hanem egy ma is élő etnikumhoz köthető. Megindult az uelgi temető feltárása és a csontok genetikai elemzése. Valaha húsvér, élő és érző emberek nyugszanak a földben. A sírban életutak vannak. Ezekről vallanak a tárgyak.
A lelőhely Jekatyerinburg (Európa és Ázsia határán áll) és Cseljabinszk (az Ural hegység délkeleti lejtőin épült) között található, ez terület a nyugat-szibériai nagytáj része, ahol tavak ezrei találhatók. Ezek egyike az Uelgi-tó.
A lelet egy olyan régészeti szenzáció, hogy a már említett magyar régészek, történészek, néprajzosok és nyelvészek széles kutatói gárdája vett részt az uelgi feltárásokban, melyek anyaga bizonyítottan a magyarok őseihez köthető. A magyar etnogenezis szempontjából tehát kimagaslóan fontos leletetekről van szó. Összetettebb kép alakítható ki az anyagi kultúráról. A korábbi kutatás ezekre a területekre nem gondolt!
A film, két részből áll. Az első az ásatásokat mutatja be egyes leletcsoportokkal együtt. A feltárásokról tavaly négynapos tudományos konferenciát szerveztek az Orosz Tudományos Akadémia kezdeményezésére, mely nemcsak az uelgi ásatásokkal foglalkozott, hanem a tágabb környezetet is vizsgálta. Ez képezi a film második részét. Az előadók a filmben másfél percben foglalják össze előadásuk lényegét, miközben megelevenedik a múlt. Játékfilmes eszközökkel a lehetséges leghitelesebb módon mutatják be a 9-11. századi társadalmat. Jurtát, gyermekjátékokat, öltözetet, fegyverzetet, lovasokat, földbe mélyített faházat láthatunk.
Mi került elő eddig a feltárások nyomán? Az áldozati hely lófejekkel van kirakva, nyugati oldalán kincsekkel teli rejtekhely bújt meg. A lótetemek a rituális torral függnek össze. Minden halomban 1-2 ilyen helyre bukkantak. Övek, szablyák, zablák, lószerszámok, kerültek elő. Mindez a nomád temetkezésre jellemző. Egy sírban találtak hajfonatdíszeket, gyöngyöket, melyek díszítése Altáj felé mutat. Csak a felnőtt korcsoport van képviselve. Miért nincsenek gyermeksírok egyelőre rejtély. A férfiak magasság 160 cm körül mozog, de vannak robusztus magasságúak is, azaz 180 cm körüliek. Ami meglepő, nem találtak szuvas fogakat. Ázsiai jellegű emberekről van szó, ami az avar népességgel függ össze. Szemfedőként használt ezüstmaszkokat is találtak. Ez a hagyomány honnan ered, nem tudni. A honfoglalás korabeli magyarok is alkalmazták. A hantik, manysik kultúrájában a 20. sz-ig élt, de okára nem emlékeznek. Ez bizonyítja a kultúrák rokonságát.
Ezeknek a népeknek az elhelyezkedését nem úgy kell elképzelnünk, mintha valamilyen államhatárok lettek volna közöttük, hanem mozaikszerűen. Nem léteztek etnikailag nagy homogén területek. Így a magyar csoportok egymástól távol élhettek és részesei voltak a nagy népi kaleidoszkópnak. A nomád szövetségeken belül ezek a népcsoportok autonómiát élveztek, így nyelvüket megőrizték. Ez új kérdéseket vet föl, melyeket meg kell vizsgálni. A történészek nagy gondban vannak, mert erre vonatkozóan írott forrással szinte nem rendelkeznek. Így a régészet szerepe megnőtt. A helynevek is segítenek. A magyarok 15 ilyen nyomot hagytak a Volga-uráli területen a Dunától az Irtis folyóig. Ezek a népcsoportok idővel beolvadtak a török népekben.
A korábbi nézetek szerint, a magyarok több száz évig vándoroltak, a kazároktól tanulták a földművelést. Bíborban Született Konstantin feljegyzése szerint, három év alatt érkeztek Ázsiából a mai Moldávia területére. Ezt az adatot korábban a kutatás kétségbe vonta. Ma már világos, nem sokáig élhettek a Kazár Kaganátus kötelékében. A Volga-Ural térségéből közvetlenül Etelközbe költöztek. Egy aggastyán még a Volgától keletre születhetett és megélhette a honfoglalást, mely jól előkészített hadjáratként zajlott.
Ez a leletegyüttes közvetlenül a honfoglalást megelőző 200 év részét képezi. De hogy Uelgi mellé ez a népesség honnan érkezett, arra a temető egyelőre nem tud válaszolni. Arra sincs válasz, hogyan kerültek innen a Kárpát Medencébe. Etelközben csak 830 után jelennek meg, az akkori világ csúcstechnológiáját képviselték. Fenséges látványt nyújt egy nomád harcos. A lovasnomád azt jelenti, hogy ez a népesség mezőgazdasággal, bányászattal, kézművességgel, halászattal is foglalkozott. Az arabok azt írták, a magyarok a legszebbek. Markáns formakinccsel rendelkező népességet képviseltek.
Ez még mindig csak a kezdet. Nem megoldott a magyarság korai története. Most feljutottak egy hegygerincre, ahonnan újabb és újabb távlatok nyílnak. A kutatás folytatódik. Sok tudományos vita várható.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45364″}
